Kálnok (ma Calnik, Románia)
Kálnok falu Romániában, Székelyföldön, Sepsiszentgyörgytől 12 km-re északra. A történelmi és földrajzi Erdély része volt, a Magyar Királyság Háromszék vármegyéjéhez tartozott.
Nevét a falu mellett folyó, azonos nevű patakról kapta, mely valószínűleg a szláv kalni=sáros szóból eredhet. Első írásos említése 1332-ből való, a Kálnoky család ősi birtoka. A falunak sosem volt sok lakosa, ennek ellenére hat műemlék is található a településen, mindegyik a református, illetve unitárius templomok épületegyütteseihez köthető. A falu híres gazdag népi hagyományairól, ezek közül kiemelkedik a famegmunkálás: a helyiek szerint a református templom haranglábánál kizárólag fából készült minden, egy vasszöget sem használtak fel.
A település 1920-tól Románia része, majd a második bécsi döntés értelmében visszacsatolták a Magyar Királysághoz. A háború végével ismét Romániához került, ma Kovászna megyében, található.
Lakossága 1910-ben: 665 lakosból 659 magyar és 1 román
Lakossága 2011-ben: 517 lakosból 506 magyar, 6 román.
Érdekesség
Az unitárius templom karzatán Székely Mózes, az egyetlen székely fejedelem címere látható. 1785-ben festették, II. József uralkodása idején, ami akkor nem volt veszélytelen tett a kálnoki lakosság részéről.
Utcatörténet
A XVII. kerületi Rákoscsaba-Újtelepen található Kálnok utca 1954 óta viseli a háromszéki település nevét
