Késmárk (ma Kežmarok, Szlovákia)
Késmárk város Szlovákiában. Az Eperjesi kerület Késmárki járásának székhelye, a Poprád-folyó partján, Poprád városától 15 km-re északkeletre fekszik.
Neve a német Käsemarkt, sajtvásár főnévből ered. A középkori Késmárk három település egyesüléséből született: Szentmihály, amely valószínűleg királyi határőrfalu lehetett, Starý Trh szláv halászfalu és a szász többségű Szenterzsébet szövetségéből. Első írásos említése 1251-ből való, amikor IV. Béla telepített ide német telepeseket. Városi jogot 1269-ben kapott, 1368-ban már városfalak védték. A város a XIII–XIV. században sorra kapta szabadalmait és kiváltságait, de 1440-ben a Szapolyaiaké, majd 1583-tól a Thökölyeké lett és csak 1655-ben lett szabad királyi város. 1431-ben és 1441-ben a husziták dúlták fel, ekkor pusztultak el Szentmihály és Szenterzsébet települések.
A XVI. század közepén viszály dúlt Lőcse és Késmárk között az árumegállító jog miatt, amely több fegyveres összecsapáshoz vezetett. 1741-ben és 1787-ben tűzvész pusztította. A XIX. században szövő– és posztógyárai, valamint lenfeldolgozója épült.
A település a trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásának székhelye volt. 1920-ban Csehszlovákiához került. 1960-ig járási székhely, majd 1996-ban ezt a rangját újra visszakapta.
Lakossága 1910-ben: 6317 lakosból 3242 német, 1606 szlovák, 1314 magyar
Lakossága 2011-ben: 16 832 lakosból 14 261 szlovák, 202 roma, 23 magyar
Érdekességek
Az óváros északi részén áll a XV. századi vár, amely a huszita pusztítások után a Szenterzsébeten lerombolt korábbi kolostor köveinek felhasználásával épült. 1583-tól a Thökölyek birtoka volt. A várat 1577 és 1628 között várkastéllyá alakították át. 1703-ban megvette a város. 1741-ben és 1787-ben a várossal együtt leégett, mely után épületeinek egy részét lebontották.
Késmárkon született és 1906-ban itt, az új evangélikus templomhoz épített mauzóleumban temették el a Nikomédiából hazahozott Thököly Imre (1657–1705) felső-magyarországi és erdélyi fejedelmet. A sírboltban látható eredeti sírköve, palástja és zászlói.
A Szent Kereszt plébániatemplom a korábbi román stílusú templom helyén épült 1444–1486 között gótikus stílusban. A különálló harangtornyot az 1590-es években építették és egykor őrtornyul is szolgált.
A városháza a XV. században épült gótikus stílusban, 1515-ben tűzvész pusztította, 1543-ban reneszánsz stílusban megújították, majd a XVIII. században copf-stílusban renoválták. Második emelete 1922-ben készült, tornya barokk.
Késmárk büszkeségei közé tartozik az Evangélikus fatemplom. Ezt 1717-ben építették hozzá egy 1593-ból származó régebbi szakrális építményhez, amely jelenleg a fatemplom sekrestyéjét képezi. Az egyedülálló faépítmény tiszafából és vörösfenyőből épült egyetlen fém alkatrész felhasználása nélkül. A fatemplom barokk jellegű belső tere is fából készült, különösen érdekes és értékes orgona a hozzá tartozó fasípokkal.
Érdekes látnivaló az új evangélikus templom, amely Teofil Hanssen, dán építész tervei alapján készült, keleti építészeti stílusban. Szomszédságában található a régi, értékes könyvtárral rendelkező evangélikus líceum.
Képeslapok és itt
Utcatörténet
A fővárosban három kerületben van Késmárk utca: a XV. kerületben, Újpalotán lévő 1991- ben, a XVIII. kerületben, Szemeretelepen lévő 1932-ben, a XX. kerületben lévő az 1930-as években kapta a nevét.
Késmárki utca összes négy található a fővárosban. A XI. kerületben, a Gellérthegyen lévő Késmárki utca 1991-ben kapta vissza a nevét, hiszen az 1924-től Késmárki utca néven szereplő utcát 1984-ben Friss István utcára változtatták. A XVI. kerületi, rákosszentmihályi Késmárki utca az 1920-as évektől, a XXI. kerületi, csepel-kertvárosi, 1930-tól, a XXII. kerületi, budafoki, az 1930-as évektől viseli a szlovákiai település nevét.
