Pelsőc utca, Budapest XII.,

Pelsőc (Plešivec, Szlovákia)

Ma a Kassai kerület Rozsnyói járásának, 1920 előtt Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásának része. A magyar határ közelében, Rozsnyótól 16 km-re délnyugatra, a Sajó partján fekszik. Neve a szláv pleš, vagyis kopár szóból ered.

Egy régebbi település helyén a 11. században alakult ki. Ura ekkor Bors ispán volt. IV. Béla a Bebek-család ősének adományozza, hogy ott várat és kolostort építsenek. A 13. században vámszedőhely volt. 1328-ban városi és vásártartási jogot kapott.

Vára a 13. században épült, ez a török háborúk idején végvárként szolgált. 1558-ban az oszmánok elfoglalták, kirabolták. 1567-ben a császári fővezér leromboltatta, azóta rom. A települést a 16–17. században hadi események pusztították, majd a Rákóczi-szabadságharcban császár katonái dúlták fel. 1849-ben orosz katonák égették fel.

Vármegyegyűléseket is tartottak ott. Lakói mezőgazdaságból, mész- és szénégetésből éltek. Később téglagyár is létesült. A 19. század végén épült ott a vasút.

A trianoni béke Csehszlovákiának ítélte, 1938-ban ismét Magyarországhoz csatolták. 1945 után a magyar lakosság egy részét kitelepítették.

Lakosság 1910-ben: 2393 lakosból 2247 magyar, 70 német, 33 szlovák

Lakosság 2011-ben: 2405 lakosból 1031 magyar, 1219 szlovák, 57 roma (76 nem nyilatkozott)

Érdekességek

Pelsőcön született Rudnay Gyula (1878– 1957) festőművész.

Református templomának épülete a 13. században gótikus stílusban épült. Négytornyos erődített fal vette körül, 1617-ben reneszánsz stílusban átépítették.

Barlangjai (Csengő-zsomboly és Vaddisznó-zsomboly) felkerült az UNESCO Világörökség listájára az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt részeként.