Perjés/Perjése (ma Dražice, Szlovákia)
A község Szlovákiában, a Gömör-Szepesi-érchegység és a Rima-medence határán, a Balog(Perjései)-patak völgyében, Rimaszombattól 7 km-re északkeletre fekszik.
A falut 1323-ban Peryese alakban említik először. 1393-ban Balog várának tartozékaként tüntetik fel Perjést. A XVI. században a Széchy-család birtoka lett, később Murány várának uradalmához került, majd a Coburg hercegi család birtokába jutott. Lakosai mezőgazdasággal, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Klasszicista stílusú evangélikus temploma a korábbi fatemplom helyén épült 1842-ben.
Perjést 1976-ben Rimaszombathoz csatolták, 1990-ben azonban újra önállósult.
A trianoni békeszerződésig Perjés Gömör-Kishont vármegyéhez tartozott, 1920-ban Csehszlovákiához került. 1938. november 2-án az első bécsi döntés értelmében a város visszakerült a Magyar Királysághoz, a II. világháború után pedig ismét Csehszlovákia része lett. Ma Szlovákiában található.
Lakossága 1910-ben: 414 lakosból 411 magyar, 3 szlovák
Lakossága 2011-ben: 266 lakosból 134 magyar, 109 szlovák, 4 roma (16 nem nyilatkozott)
Érdekességek
Perjés közelében található a Meleg-hegyi víztározó, amely Szlovákia legmelegebb vízterülete. A víztározót strandolásra, vízi sportokra, kulturális rendezvények tartására is használják, de egy része védett terület a gazdag madár és növényvilág megóvása érdekében.
Utcatörténet
A fővárosi XVI. kerületi Mátyásföldön 1962 óta található Perjés utca.
