Rahó (ma Рахів, Ukrajna)
Rahó Kárpátalja keleti részén fekszik, a Rahó-patak és a Tisza összefolyásánál, a román határtól nem messze, Máramarossziget közelében. Az azonos nevű járás székhelye. A Magyar Királyság Máramaros vármegyéjéhez tartozott.
Nevét az azonos nevű patakról kapta, mely a szláv orehov = diós, mogyorós névből származik.
Első írásos említése 1447-ből való. A régészeti leletek alapján jóval korábban lakott volt, de a tatárjárás során biztos, hogy elpusztult a korábbi település.
Rahó a középkor és az újkor során falu volt, először a Drágffy-család birtokába került, a XVII. században Huszti uradalomhoz tartozott. A XVIII. század végétől a település gyors fejlődésnek indult, köszönhetően az 1782-ben megépült első, Tiszán átívelő fahídnak.
A település 1920-tól Csehszlovákia része, majd a magyar hadsereg visszafoglalta 1939 márciusában. A második világháború után az 1945. június 29-én kötött szovjet-csehszlovák szerződés a Szovjetunióhoz csatolta. 1991 óta Ukrajnához tartozik, a beregszászi járás része.
Lakossága 1910-ben: 6577 lakosból 4432 ruszin, 1177 magyar.
Lakossága 2001-ben: a településre vonatkozó demográfiai adatok nem ismertek.
Érdekességek
Rahótól 40 km-re található a Tatár-hágó.
A település közelében folyik össze a Fehér és Fekete-Tisza
Itt kiáltották ki 1918. január 8-án a rövid életű Hucul-köztársaságot.
Utcatörténet
A XI. kerületi Sasadon található Rahó utca 1940 óta viseli a máramarosi település nevét.
