Sóvár, Tótsóvár, Németsóvár (ma Solivar, Šváby Szlovákia)
Tót- és Németsóvár korábban önálló községek voltak, ma Eperjes városrészei a városközponttól 2 km-re délkeletre az Eperjesi kerület Eperjesi járásban. Mindkettő német neve Salzburg volt. Trianon előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.
Tótsóvár területén már a középkorban is ismertek voltak a sóforrások, amelyekből sót állítottak elő. A település alapítása IV. Béla uralkodásának idejére esik. IV. László a sóforrásokat és környéküket a Sós családnak adományozta.
A Szent István templomot már 1332-ben említik, 1413-ban Soós György gótikus stílusban átépítette. Várát 1517-ben lerombolták.
Az iparszerű sóbányászat 1572-ben kezdődött, és 1752-ben bekövetkezett elöntéssel ért véget. A talajvíz miatt a bánya földalatti sótóvá alakult. A sólét ökrökkel és lovakkal hajtott bőrzsákokban hozták felszínre. az üzemet 1785-ben a császári és királyi kamara alá rendelték.
Németsóvárt II. József kezdeményezésére alapították Türingiából, Alsó-Szászországból, Poroszországból érkező német telepesekkel.
1960-ban Németsóvárral és Sóbányával egyesítve alkotta Sóvár községet. 1970-ben Sóvárral együtt Eperjes része lett.
Tótsóvár lakossága 1910-ben: 1373 lakosból 1101 szlovák, 208 magyar, 58 német
Németsóvár lakossága 1910-ben: 428 lakosból 265 szlovák, 111 magyar, 51 német
2011-ben Eperjes része volt, önálló nemzetiségi viszonyok nem ismertek.
Érdekességek
Németsóvár település 1981 és 1987 között megszűnt, amikor a régi házakat lebontották, a lakóknak Eperjesre kellett költözniük. Hiába próbáltak tiltakozni ellene, válaszra sem méltatták őket. A régi település helyén modern lakótelep épült, csak a Švábska ulica neve őrzi a múltat.
Képeslapok, Képeslap (Tótsóvár)
Google-térkép (Tótsóvár)
Google-térkép (Németsóvár)
Utcatörténet
A mai III. kerületi Rómaifürdőn 1900-ban neveztek utcát a Sáros vármegyei településről.
