Szalánc utca, Budapest XIV.

Nagyszalánc, Szalánci vár (ma Slanec, Szlovákia)

Nagyszalánc Kassától 20 km-re délkeletre fekszik, az egykori Abaúj-Torna vármegye területén. A település felett magasodik a Szalánci vár.

A település a vár körült ki alakult ki. Szalánc várának történelme rendkívül gazdag, első okleveles említése 1230-ból való, Castrum Salis, azaz „Sóvár” néven, utalva ezzel a közeli sós vizű forrásra. A vár urai sokáig az Aba nemzetség tagjai voltak, az első ismert ostromot IV. (Kun) László vívta sikeresen az ellene fellázadó korábbi nádor, Aba Finta ellen 1281-ben. A XIV. század eleji interregnum alatt a szintén az Aba nemzetséghez tartozó Szalánczaiké volt a vár és a hozzá tartozó uradalom, majd I. Károly közbenjárására a Drugeth családé lett, később a század végén a Losonczy család szerezte meg. Az 1440-es években elfoglalta Giskra (Jiskra) felvidéki zsoldosvezér, majd ismét a Losonczyakhoz került vissza, mígnem házasság útján a Forgách család szerezte meg a XVI. század végén, és ők lettek urai egészen 1944-ig.

A várat többször lerombolták: már a középkor során megtette ezt Giskra, később I. Rákóczi György felvidéki hadjáratának is áldozatul esett, majd Thököly Imre is elfoglalta és a várőrség a császáriak közeledtének hírére felgyújtották majd elmenekültek.

A várat már nem, de az öregtornyot a Forgáchok felújították a XVIII. században, és 1944-ig abban őrizték a családi értékeket. A vár a II. világháborúban találatot kapott.

Nagyszalánc 1920-tól Csehszlovákia része. Az első bécsi döntés néhány km-re a községtől húzta meg az új határokat, nem lett visszacsatolt terület, így a második világháború alatt a frissen kikiáltott, nevében független Szlovákiához került. Ennek megszűnése után ismét a Csehszlovák Köztársaság része lett. 1993 óta Szlovákiához tartozik, az 1996-os közigazgatási reform óta a Kassai kerület Kassa-környéki járásának része.

Lakossága 1910-ben: 856 lakosból 693 magyar és 122 szlovák.

Lakossága 2011-ben: 1382 lakosból 1180 szlovák, 54 roma és 11 magyar (127 nem nyilatkozott)