Szendrő köz, Bp. XII. (1126), Bp. XIX. (1192), Szendrő utca, Bp. XII. (1126)

zendrő (ma Смедерево (Smederevo), Szerbia)

Smederevo város Szerbiában, a Duna mentén, Belgrádtól 48 km-re keletre, a Nagy-Morava folyó dunai torkolatánál. A forrásokban és a szakirodalomban olykor Vég-Szendrőként fordul elő.

Az ókorban területén feküdt a római Vinceium nevű település. Az 1389-es rigómezei vesztes csata után a középkori szerb állam összeomlott, északi területein Lazarevics István szerb despotátust szervezett, amelynek fővárosa 1403-ban Nándorfehérvár lett 1427-ig: ekkor ugyanis a vár visszakerült magyar kézre, a despotátus új központjául pedig Szendrőt nevezték ki. Ma is látható várát a hagyomány szerint Brankovics György despota építtette 1433 körül; maga a despota is Szendrőn hunyt el 1457-ben.

1443-ban a török rövid időre megszerezte. 1448-ban az ugyancsak keresztény veszteséggel végződő második rigómezei csata után Brankovics despota itt tartotta fogva Hunyadi Jánost, de a magyar seregek közeledtére elengedte.

1454-ben az oszmánok ostrom alá vették a várat, de Hunyadi felmentette, 1459-ben viszont végleg elveszett. A 17. század végén a keresztény seregek többször elfoglalták, majd el is veszítették. 1867-ben szultáni rendelettel a Szerb Fejedelemséghez került.

Az I. világháborúban az osztrák-magyar csapatok gyorsan elfoglalták, az erődítményben hadifogolytábort működtettek. A II. világháborúban a vár lőszerraktárként funkcionált, ami 1941. június 5-én felrobbant: a detonáció több száz civil életét oltotta ki és az erőd egy részét is romba döntötte.

2011-ben 64 175 lakosa volt.

Érdekességek

A szendrői vár 1494-es ostroma során hunyt el Kinizsi Pál

Média: 4K felvétel, bemutató a várról

Utcatörténet

Budapest XII. kerületében, Orbánhegyen 1934 óta van Szendrő köz, Istenhegyen pedig 1931 óta fut Szendrő utca. A XIX. kerületi Kispesten 1910 óta létezik Szendrő köz. Bár Szendrő-Smederevo nem tartozott az 1920 előtti Magyar Királysághoz, tehát az első világháborút lezáró béke sem érintette, mégis érdemes a trianoni utcanévadások között említeni, ugyanis az 1931–33-as keresztelés (és a környéken ugyanekkor más végvárakról elnevezett közterek) egyértelműen a megcsonkított ország dicső múltjának kívánnak emléket állítani.