Az Erzsébet volt az egyetlen felrobbantott budapesti Duna-híd, melyet nem állítottak helyre a világháború után, hanem azonos néven egy teljesen újat építettek a helyén. Vagyis nem teljesen újat, ugyanis a régi híd elemeit is beépítették a ma is látható szerkezetbe. Most, hogy minden hétvégén sétálhatunk és kerékpározhatunk az autók nélküli rakparton, közelről is megcsodálhatjuk ezeket.
Rakparti városnéző sétánkat a Szabadság híd környékén kezdtük a Vásárcsarnokba és a Corvinus pincéjébe vezető egykori alagutakkal, és megnéztük Boldog Salkaházi Sára emléktábláját, amit alig ismer valaki. Következő megállónk egy híddal odébb, az Erzsébetnél lesz.
Az elegáns, hófehér modernista alkotás ma is nagyon mutatós, a maga korában pedig az egész város csodálta. Egy időben ez volt Budapest egyik szimbóluma, mely mindenhova felkerült: pénzérmére, bélyegre, képeslapra. Tényleg nagyon látványos, hogy nincsenek pillérei a folyóban, büszkén ível át felette. Hát még milyen látványos lehetett ez a teljesítmény 120 évvel ezelőtt!
Merthogy elődje, a Czekelius Aurél vezetésével tervezett régi Erzsébet híd ugyanekkora távot fogott át. 290 méteres középső támaszközével (vagyis a két pillér közti távolságával) 1926-ig világrekord volt a lánchidak között. Ez ugyanis lánchíd volt, ráadásul gyönyörű! Egészen 1945-ig, amikor a német csapatok felrobbantották.
Két évtizeddel később, 1964-ben nyílt meg a helyén a ma is ismert, Sávoly Pál tervei szerint épült Erzsébet híd. Ez már kábelhíd volt; majdnem tíz méterrel volt szélesebb és majdnem fele olyan súlyú volt csak, mint elődje. A pillérei mégis pont ugyanoda estek. És nem csak ezeket használták fel a régi hídból, hanem az úgynevezett sarukat is.
Egy ilyen nagy fémszerkezetet ugyanis nem lehet mereven az alapokhoz rögzíteni: annak alakja a terheléssel és a hőtágulással is változik. Ezért olyan módon kötik össze a pillérrel, hogy az kis mértékben el tudjon mozdulni, anélkül, hogy bármiféleképp károsodna.
Ezek a saruk pedig még a régi Erzsébet hídból maradtak itt, ott is van rajtuk a gyártás éve és helyszíne: „Diósgyőr, 1899”. Igen, „az Erzsébet lánchíd volt az első olyan Duna-híd Magyarországon, melyet teljes egészében magyar mérnökök terveztek és magyar vállalatok kiviteleztek”.
Nem csak ezért szomorú a pusztulása. Hanem kicsit azért is, mert az új Erzsébet hidat már azért építették ilyen szélesre, hogy azon sokkal nagyobb gépkocsiforgalom hajthasson át. Ezzel pedig megkezdődhetett a Rákóczi út – Kossuth Lajos utca – Szabadsajtó utca tengely hanyatlása. Mi azonban most nem arra megyünk tovább, hanem folytatjuk utunkat a hétvégeken sétálós pesti rakparton, ahol még rengeteg érdekesség vár ránk.