Érthető, hogy az ember fél az ismeretlentől. Milyen szerencse, hogy a forgalomcsillapítás egyáltalán nem ismeretlen Budapesten. Több mint fél évszázada indult el a folyamat, ami mind a mai napig tart. Bárhol is adták vissza a teret a gyalogosoknak, biciklisekenek a fővárosban, mindig voltak, akik féltek előtte, de utána sehol sem bánták meg a fejlesztést.
Zubreczki Dávid írása.
Ma már fel sem tűnnek, annyira természetesnek vesszük őket. Az életünk részévé váltak, alig tudjuk elképzelni ezeket az utcákat és tereket úgy, hogy még forgalom zajlott rajtuk. Pedig érdemes visszaemlékezni, hogy lássuk, nem fáj a forgalomcsökkentés. Lássuk a Belvárost, ahol a leghosszabb ideje zajlik az átalakulás.
Váci: egy bevásárlóutca felemelkedése
Volt idő, amikor a sétálóutca kifejezés nálunk egyet jelentett a Váci utcával. Valódi nevezetessége volt a fővárosnak, külföldi és belföldi turistáknak is kötelező program volt végigmenni rajta, vásárolni ott valamit, vagy legalábbis megcsodálni a boltok kirakatát.
Forrás: Arcanum
Az egész 1964-ben kezdődött, nagyon óvatos lépésekkel. A Vörösmarty tértől számolva (ahol akkor még javában zajlott az autóforgalom), összesen három saroknyi szakaszt nyitottak meg a gyalogosok előtt, valamint a Párizsi utca egyik felét. Azért ezen se lehetett teljesen önfeledten korzózni, mert a keresztirányú forgalom mindenhol megmaradt. Ezeket a mellékutcákat csak a hetvenes években alakították sétálóssá – részben van egészben.
(Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)
Egészen a nyolcvanas évek elejéig megmaradt a szegéllyel elválasztott járda és az úttest a Váci utcán, csak a Vörösmarty térrel együtt kapott új burkolatot, mikor ott is megszüntették a forgalmat és a parkolást.
A hetvenes években elég merész volt ennek a sétálóutcahálózatnak a terve, de a nagyját végül megvalósították. Igaz, például a Vitkovics Mihály utcában ma is autók járnak, pedig évtizedekkel ezelőtt úgy képzelték, hogy végigsétálhatunk rajta, majd a passzázson át kijuthatunk a Kiskörútra. Merthogy komoly passzázsrendszert – vagyis fedett sétálóutcákat – is terveztek a rendszerhez.
És hogy mi lett az eredménye a Belváros északi részét behálózó fejlesztésnek? Az autók kitiltása után nem sokkal virágzásnak indult a kereskedelem, és a város legnagyobb presztízsű bevásárló helyszíne lett a Váci és környéke. Több nemzetközi márka is itt nyitotta meg első üzletét, de még a plázák megjelenése után is rangot jelentett fenntartani egy reprezentatívabb bemutatóteret a Váci utcában, vagy az ahhoz kapcsolódó sétálóövezetben. De vajon mindez valóban a forgalomcsökkentésnek köszönhető?
(Fotó: Soós Bertalan)
Rákóczi: egy bevásárlóutca bukása
A Váci utcában mindig is működtek üzletek, szóval, ha kíváncsiak vagyunk, mennyit tett hozzá a fejlődéshez a forgalomcsillapítás, akkor érdemes összevetni történetét mondjuk a Rákóczi út – Kossuth Lajos utca – Szabad sajtó utca tengelyével. Ha úgy tetszik, ez utóbbi Pest főutcája, ahol még több bolt, üzlet, cukrászda és mozi virágzott egykor, mint a Váciban. Sőt, fénykorában komoly áruházak álltak benne: az Otthon, a Corvin, a Lottó, a Verseny, a Csillag és az Úttörő áruház. Ezek közül ma egyben könyvesbolt, egy másikban ABC működik, egyet pedig lebontottak. A többi üresen áll. A boltok jelentős része bezárt, ami működik helyettük, az jóval kisebb presztízsű, mint néhány évtizede volt. Pedig egykor a Rákóczin korzózni, kirakatokat bámulni éppolyan természetes volt, mint más bevásárlóutcákban. De mi történt akkor a Rákóczi úttal?
(Fortepan/Bauer Sándor)
Miközben a Váci utcában lépésről lépésre kiszorították az autóforgalmat, és mindent a sétálók igényeihez igazítottak, a Rákóczi úton mindez pont fordítva történt. Fokozatosan mindent a nagysebességű autóforgalomnak rendeltek alá.
Már az ötvenes évek végén megindult a fejlesztés: hogy még több hely jusson az autóknak, először is csökkentették a járdák méretét. Ehhez a Rákóczi út északi oldalán álló renoválásra vagy újraépítésre szoruló házak jelentős részét árkádokkal állították helyre. Egyes helyeken olyan keskeny járda maradt csak a homlokzatok előtt, hogy azokon ma is alig jár valaki. Voltak, akik már akkor figyelmeztettek, hogy ezzel olyan „sikátorokat” hoznak létre, amelyek nem méltók egy világváros képéhez.
(Fotó: Fortepan/BFL)
A hatvanas években azután már ehhez a tervezett kapacitáshoz igazították az Erzsébet híd keresztmetszetét. A metró átadása után a villamost is eltűntették a felszínről, és addigra már az összes csomópontban föld alá kényszerítették a gyalogátkelőhelyeket is. Leginkább metróállomásokhoz kapcsolódva, de ahol ez kevés volt, ott további aluljárókat építettek az út két vége között. Látszólag minden adott volt, hogy keresztül lehessen robogni a városon.
A kétszer három sávos út prímán teljesített egy darabig, de aztán nagyon hamar kiderült, hogy ez sem elég. A különbség csak annyi volt, hogy most már nem kétszer egy, vagy kétszer kettő, hanem kétszer három sorban álltak az autók. A villamosok megszüntetése melletti egyik legfőbb érv, hogy az autóbusz gyorsabb, egyszerűen nem állta meg a helyét. Kénytelenek voltak buszsávot kijelölni, amivel a gépkocsiforgalmi sávok száma csökkent – a döntéshozók ezzel gyakorlatilag elismerték, hogy a koncepció hibás volt.
(Fotó: Soós Bertalan)
Sajnos ez önmagában nem segített az ott működő, majd fokozatosan tönkre menő boltokon. A szűkebb, „sikátoros” járdákon, a hatalmas forgalomban nem sétálunk szívesen, az út alatt metrózva pedig olykor fogalmunk sincs, milyen üzletek vannak a fejünk felett. Autóval is hiába járnánk erre, ha akarnánk se tudnánk megállni vásárolni vagy beülni egy kávéra valahova, mert nincsenek parkolóhelyek. Az út városi autópályává alakult.
Van remény az átalakulásra?
Hát persze. A belvárosi sétáló utcák kiépítése nem ért véget a nyolcvanas években. 1996-ban sétálóutcaként megnyílt a Váci utca déli szakasza is, egészen a Fővám térig. Itt már egyből kizárták a keresztforgalmat, és egy-két idenyíló utcaszakaszról is kizárták a gépkocsikat. A 2000-es évek első évtizedében újabb sétálóutak kapcsolódtak a rendszerhez, illetve számos utcán és téren csillapították a forgalmat. Ezeken – többek közt a Kálvin tértől a Szabadság térig tartó tengelyen – megmaradt az autóforgalom, de csak egyetlen, egyirányú sávon. Még pedig úgy, hogy egy szintbe hozták a járdát és az úttestet. Az autók itt lassabban haladnak, biztonságosabb lett kerékpárral és gyalog közlekedni, miközben a nagyobb járdán megjelenhettek a teraszok.
(Fotó: Soós Bertalan)
A 2010-es évek elején hajtották végre azt a fejlesztést, amely szimbolikus a Kossuth Lajos utca jövője szempontjából. Betemették az autós alagutat a Ferenciek terénél. A hatalmas, benzinkormos betonrámpákkal kettévágott utak helyett sétálható terek jöttek létre. A tér ezzel kivirult, felújították az ott álló épületeket, és néhány olyan üzlet, kávézó, kiállítótér jelent meg, amelyek ismét emelni kezdték a környék színvonalát. Egy nagyon picit belepillanthattunk abba, milyen is lehetne, ha belvárosi autópályákat elkezdnénk ismét városi főutcákként használni, ahol az autók mellett jutna hely gyalogosoknak, teraszoknak, növényeknek.
(Fotó: Soós Bertalan)
A Belvárosban a hatvanas évek óta folyamatosan zajlik a forgalomcsökkentés, minden évtizedre jutott valami jelentős eredmény. Természetes, hogy ez a munka a húszas években is folytatódni fog.
Nem kell tőle félni, eddig mindig jól jártunk vele.
