Vannak persze utak, amit csak arra használunk, hogy eljussunk rajtuk valahonnan valahova. Ilyenek például az autópályák, vagy a vasútvonalak. De ott, ahol emberek élnek, az utca nem ilyen: számtalan más funkciónak is helyet kell találni rajta. Különben nem fog működni.
Kovács Tamás írása.
Felsorolni is képtelenség, mennyi mindennek lehet (és kell) helyet találni egy utcán. Álljon itt pár fontos dolog:
- Hely kell a növényeknek, leginkább a fáknak. Nem csak díszítenek, hanem a levegőt is tisztítják, ami egy sűrű belvárosban nagyon fontos. Ma Budapest belső kerületeiben három évvel alacsonyabb a várható élettartam, mint egy kertvárosban, és ez nagyrészt a szennyezett levegő számlájára írható.
- Szükség van utcabútorokra. Padokra, amikre le lehet ülni. Kukákra, hogy ne legyen szemetes az utca. Ivókutakra, hogy vízhez jusson bárki bármikor.
- Hely kell annak, hogy meg lehessen állni beszélgetni, vagy nézelődni. Egy jó utcán ez nem probléma, de ez fordítva is igaz: ahol nincs lehetőség arra, hogy pár ember mások zavarása nélkül beszélgessen egy kapu előtt állva, vagy épp az utca sarkán, az az utca nem kellemes, onnan menekülnek a gyalogosok.
- Hely kell a teraszoknak. Sokkal jobb, izgalmasabb az utcán ülve kávézni, enni. Csak épp megfelelő környezet kell hozzá.
- Látványosságok, érdekességek kellenek. Emléktáblák, szobrok, virágágyás, vagy épp vízjáték. Kirakatok, megnézésre érdemes épületek.
- És persze hely kell a különböző célú és sebességű közlekedésnek. Áruszállítók, tömegközlekedés, biciklik, autók, kerékpárok, rollerek, gyalogosok… És a legtöbbször pont csak erről, a közlekedésről van szó.
Budapest belvárosában az utcák többsége szinte faltól-falig az autóforgalom kiszolgálásáról szól, vagy szólt. Középen széles út, két oldalt parkoló: Az utca kersztmetszetének 80%-a valamilyen formában az autókat hivatott szolgálni.
Ezek az utcák nem élnek, nem egészségesek. Nem sétálnak rajtuk szívesen az emberek, nem állnak meg fagyizni, de nincs is hol: a keskeny járdájú, parkolással túlterhelt utcákon sokkal kevesebb a működő üzlet.
Nagyon sok jó példa van, ahol ez már (eltérő módokon) átalakult. Csak pár, kiragadott példa: Váci utca, Vadász utca, Tompa utca, Vértanúk tere, Kossuth Lajos tér, Vörösmarty tér, Nagysándor József utca, Károlyi utca, Kecskeméti utca, Ráday utca, Március 15-e tér, Régiposta utca, Petőfi Sándor utca, Ditrói Mór utca. Vagy egy-egy szakaszon a Hollán Ernő utca, Pozsonyi út, Gyulai Pál utca, Baross utca, Veres Pálné utca. És a sort szerencsére évről évre hosszabban lehetne folytatni.
Menjenek inkább a parkokba!
Persze, szükség van nagy, egybefüggő parkokra. Minél többre és minél sűrűbben, de ez nem elég. A házak, ahol élünk, dolgozunk, vásárolunk utcákon állnak, és mindenki az olyan utcákat, tereket szereti, ahol gyalogosként jó lenni.
Az ilyen helyeket keressük szabadidőnkben, ilyen, sétálható városokat keresünk fel általában külföldön is, és lakni se szeret senki egy olyan út mellett, ami csak az autóforgalmat szolgálja ki.
De nincs több hely!
Van, csak rosszul használjuk. Szerencsére Budapesten már számtalan utca, környék bebizonyította, hogy jobb lesz, ha az utcán átalakítják, lelassítják a közlekedést, és teret adnak a városi élet, közlekedés alapegységének, a gyalogosoknak.
Az átalakítások után mindenhol pontosan ugyanaz történik:
- Első hetek, első hónapok
- A gyalogosok birtokba veszik a területet. Felfedezik, hogy már lehet és érdemes is lassabban, nyugodtabban sétálni. A fal mellett osonó forgalom birtokba veszi az egész utcát.
- A már működő helyek teraszt növesztenek maguknak, birtokba veszik az utcát.
- Nagyon hamar kiderül mindenhol, hogy az, amit a forgalom elpárolgásának hívnak nem mese, hanem valóság: hiába tud az adott utcán kevesebb (vagy akár nulla) autó áthajtani, a dugók máshol nem nőnek meg. Piros autó effektust (amikor valaki addig beszél piros autókról, hogy utána a hallgató mindenhol azt fog látni) persze lehet csinálni: ha mindenki növekvő dugókról beszél, akkor azt fogjuk érezni, hogy tényleg megnőttek. De az első, pár hetes, maximum hónapos megszokási időszaktól eltekintve a forgalmi adatok ezt az érzést soha nem igazolják. Sőt: egy jól átgondolt forgalomcsillapítás a környező utak forgalmát is csökkenti.
- Egy fát, egy padot, a jobb levegőt és kisebb zajt nagyon könnyű megszeretni: egyre kevesebben gondolnak arra, hogy nem is olyan rég még a parkoló autókat kellett mindenhol kerülgetni
- Első egy-két év
- A több gyalogos és több kerékpáros többet és többször fogyaszt, ez pedig új boltokat hív életre.
- Az elindult hólabda menthetetlenül növekszik: mindenki oda szeret menni egy városban, ahol a többi ember is láthatóan jól érzi magát. A több gyalogosnak egyre nagyobb és változatosabb igényei vannak, ami változatos helyeket hív életre.
- A működő boltok elkezdenek átalakulni, az üzletek és a lakók jobban figyelnek a környezetükre. A gyalogos lassú, percekbe telik, amíg végigmegy egy utcaszakaszon, hosszú másodpercek, amíg elhalad egy-egy kirakat előtt. És nem csak lassú, hanem kritikus is. Észereveszi, ha koszos az utca, szívesebben megy be olyan helyre, ami jó benyomást tesz rá az utcáról nézve.
- A problémákra a nagyobb és (sebessége miatt) figyelmesebb közönség egyre hangosabban hívja fel a figyelmet: jelzik, ha kosz van, letörött a pad, kiszáradtak a virágok. Emiatt pedig (szinte kivétel nélkül) a fenntartás is jobbá válik.
- A növekvő forgalom, a jobb levegő, kisebb zajszennyezés, az aktív utcai élet növeli a lakások, házak értékét.
- A társadalmi problémákat jobban érzékelik a városlakók. Egy utca nem fenékig tejfel. Egy plazából, zárt parkból ezeket a hatásokat ki lehet szűrni, az utcáról viszont nem. Ez elsőre bajnak tűnik, de azzal, hogy láthatatlanná teszünk egy problémát, a megoldás helyett valójában csak mélyítjük azt.
- Első évtized
- A növekvő bevételek, a növekvő érték és javuló környezet miatt a rossz állapotú házakat jellemzően felújítják.
- Kiderülnek az apró tévedések, eljön az első korrekciók, javítások ideje.
- Szintet lép az utca: az átadás utáni változásokhoz lehet és kell is alkalmazkodni.
- Átalakul a környék. Egy életre kelő, egészséges utca a környezetére is hatással van.
