Miként az ember, a hely is vonszolja magával a múltját. A Várhegyen lévő óriási japánakácról például az idősebbek ma is fel tudják idézni a Nagyfa-galeri körüli hajcihőt és bűnügyi krónikákat. Nincs ez másként a sokáig könnyűvérű nőcskék és élvhajhász urak által megszállt Rákóczi térrel sem. A kurvák ugyan eltűntek, de az emlékük itt maradt. Miközben a tér a 4-es metró megállójának idetelepítésével, na és az autós mozgási lehetőségek visszanyesésével egészen más arcát kezdi mutatni.
![](https://enbudapestem.hu/wp-content/uploads/2020/09/egig_ero_fa-1024x768.jpeg)
Nem a legjobbat, mert a metróállomás kissé belehasított a vásárcsarnok homlokzati képébe, nem könnyű például a hatalmasra nőtt fákról olyan fotót készíteni, amelybe valahogy ne lógna bele a modern beton pengeéle. A platán- és japánakác-matuzsálemek éppen tudnának mesélni a korábbi évtizedekről, amelyekben koros és lepukkant kurvák, olykor a lányokat csalafinta célra használó politikai rendőrök és persze a fákat támasztó stricik is szép számmal szerepelhetnének.
![](https://enbudapestem.hu/wp-content/uploads/2020/09/egy_masik_orias-1024x768.jpeg)
Régi hagyomány volt itt (az egykor fuvarosok és utazók által lakott vigalmi negyedben) a bárca, a kiegyezés után 1950-ig tartott a nagy menet, utána a szocializmus fülledt évtizedei következtek. Legendák lengenek, közte azzal a háború előtti poénnal, ami a közeli Nemzeti Színházban játszó Csortos Gyulához köthető. A színész szerette múlatni az időt errefelé, ám egyszer egy lány meglépett tőle, mire a spicces színész az ablakon kihajolva kurjongatta tele a környéket azzal, valaki nézzen már rá kuncsaftja körmére (ez itt szigorú körülírás – R.L.), merthogy előre ki lett fizetve a menet…
![](https://enbudapestem.hu/wp-content/uploads/2020/09/elhajlo_platan-1024x768.jpeg)
A Kádár-korszak korrupt rendőreiről, a beépült stricikről és más rémes alakokról szóló történetek ma is elevenen élnek, de azért a környék (a régi Kék Kakas utca nevéből származik a ‘kakaskodik’ kifejezésünk) ma már nem a szociológus doktoranduszok kincsesbányája. A helybéliek csöndes mosolygással nyugtázzák, hogyan lesz a kurvanegyedből zsúfolt belvárosi tér.
![](https://enbudapestem.hu/wp-content/uploads/2020/09/metrobeton_csarnokkal-1024x832.jpeg)
Csak idő kérdése az egész. – Nem sírjuk vissza – jegyzi meg egy korosabb úr, akit hagymáért szalajtottak délelőtt a vásárcsarnokba –, a ribik helyett vannak nekünk hajléktalanjaink. Itt dekkolnak a platánok alatt, de azt nem mondom, hogy nem mosdanak. Ott a medence a metróállomás fölött, helyben van a fürdőszobájuk.
Szembetűnő különben a tér gazdag növényzete, pompásan hatalmas fák meredeznek az égre, csoda, hogy megúszták az előző évtizedeket. A parkoló autók tetején megül a japánakác sárga szirma, ettől valahogy jó hangulata van a térnek. A keskeny út járda melletti sávját úgy vágták vissza, hogy a körútra való kihajtást egy belógó járdadarabbal korlátozták. Maradt egy árva sáv, az pedig nem túl sok. Se nappal, se éjjel nem elég arra, hogy tömegesen megálljanak itt az autók.
![](https://enbudapestem.hu/wp-content/uploads/2020/09/a_ter_mai_hangulata-1024x768.jpeg)
Szépen hömpölyög a körút forgalma a virágzó fákhoz passzoló sárga villamossal, és a szintén „elcsent” egy-egy sávval mindkét oldalon, amelyet a város nagylelkűen a biciklistáknak engedett át. Van ugyan miatta háborgás, de a Rákóczi térről nézve jól mutat a dolog. Nem özönlik át a téren a fél város, a gyakori torlódások miatt másféle utat kell(ene) az autósoknak választaniuk.
![](https://enbudapestem.hu/wp-content/uploads/2020/09/minusz_egy_sav-1024x768.jpeg)
De hát ez most, amikor élesbe kapcsolt városszerte a csillapításos láz, eléggé bajosnak tűnik. – Mindegy, meg kell lépni, nem lehet vele tovább várni – mondja az átkozódó taxisok közelében egy hatvanon túli (!), a kormányra cekkert akasztó biciklista. – Itt nőttem föl, ide jártam iskolába, emlékszem, amikor a nőket kisöpörték, az se tetszett sokaknak. Háborogtak a taxisok, meg tudom, hogy egyes rendőrök is, más buli után kellett nézniük. Aztán csak vége lett annak is, és lássatok csodát, meg tudunk lenni nélkülük.
![](https://enbudapestem.hu/wp-content/uploads/2020/09/boldog_biciklisav-1024x943.jpeg)
Csönd van, nyár. Béke és nyugalom honol a környék utcáiban. A szokásos lomtalanítás még több kósza autóst elriaszt. De jön majd a szeptember, több lesz a gyerekkel az iskolába vagy edzésre rohanó szülő. A helyiek a piac előtt azt jósolják, lesz itt ősszel megint olyan tülkölés, hogy beszakad tőle a dobhártyájuk. De erről majd inkább beszéljünk akkor, amikor odaérünk. Addig ki kell élvezni a járványnak és a csillapításoknak köszönhető csendet. Rég volt ilyen idilli hangulat a hajdan jóval zajosabb életet élő Rákóczi téren.
Szöveg és fényképek: Rab László