El tudjuk képzelni, hogy van egy jókora terület, amelyiknek az egyik négyzetmétere sok milliót ér, a szomszédos négyzetmétere pedig egy fillért sem? Nem igazán. Pedig az ingyenes parkolás valami hasonlót feltételez Budapest belső kerületeiben. A gépkocsiforgalom elengedhetetlen része minden nagyváros életének, de fontos, hogy helyére kerüljön a közlekedési rendszerben. Ehhez pedig az egyik legfontosabb lépés egy működőképes parkolási rendszer kialakítása.
Zubreczki Dávid írása
Nem kell közgazdásznak vagy ingatlanosnak lenni ahhoz, hogy belássuk: az ingatlanok a nagyvárosokban, azokon belül is a belvárosokban a legdrágábbak. Nincs ez másként Budapesten sem. Gondoljunk csak bele, mennyibe kerül venni vagy bérelni egy lakást mondjuk a Nagykörúton belül, vagy a főváros más, frekventált részein. Gyakorlatilag nincsenek eladó telkek sem, amik vannak, azokért pedig rendkívül magas áron juthatnak csak a befektetők.
Miközben mindenki elfogadja, hogy ezek a területek rendkívül sokat érnek, természetesnek vesszük, hogy pár lépéssel odébb, a közterületet ingyen foglalhatjuk el.
Ha valamire sokaknak van szüksége, de véges mennyiségben áll rendelkezésre, akkor annak az ára magas. Lehet ez olaj, arany vagy napjainkban sok helyen az ivóvíz. A nagyvárosokban ez a szabad tér. Miközben az ingatlanárak a magasba szöknek, ugyanott a közterület „ára” nagyon alacsony.
Pedig sok „vevő” lenne rá. Ugyanis számos funkcióra szeretnénk használni: lehetne ott autósáv, kerékpársáv, buszsáv, parkoló, kerékpártároló, sétatér, kiülős terasz, fasor és még nagyon sok minden más a kutyafuttatótól a játszótérig. Ezzel szemben, egyes helyeken jelenleg – elsősorban a szűk utcákban – a közterület akár 70-80%-át is az autóforgalom, vagyis az úttest és a parkolósáv foglalja el.
Természetesen fontos, hogy a város minden része autóval is elérhető legyen. Ehhez magától értetődően közlekedési sávokra és parkolóhelyekre van szükség. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy a túlzott autóforgalom, melynek a nagy része csak áthalad, nem szolgálja az ott élők érdekeit. A cél az, hogy a parkolóhelyek kialakításával támogassuk az elengedhetetlenül fontos autóközlekedést – elsősorban a helyiekét –, de ehhez minél kevesebb területet áldozzunk fel. A parkolóhelyekért pedig természetesen fizetni kell, ahogy mondjuk a kiülős teraszok sem ingyen használják a közterületet.
Bár cél a gépkocsiforgalom arányának csökkentése, nem szabad elfelejteni: a parkolódíj nem büntetés! Nem azért van, hogy megkeserítse az autóval közlekedők életét.
Elég csak a tavaszi pandémia idején kialakult közlekedési helyzetre gondolni. A veszélyhelyzetben bevezetett (sőt, furcsa módon egy darabig utána is megmaradó) ingyenes parkolással nemcsak az volt a baj, hogy hatalmas bevételkiesést jelentett az amúgy is nehéz helyzetbe került önkormányzatoknak. Sőt, nem is csak az, hogy megnőtt miatta az autóforgalom. Hanem az is, hogy – elsőre furcsának hangzó módon – egyes helyeken megnehezítette a parkolást. Az ingyen használható területeken tárolt autók miatt olykor maguk a lakók sem tudtak megállni a saját házuk közelében.
Az, hogy túl sok a városba érkező gépkocsi, nem újkeletű probléma. Az elmúlt évtizedekben szétterülő városszerkezet az oka, hogy sokan az agglomerációba költöztek, ahonnan autóval ingáznak be Budapestre. Ehhez általában több autóra van szükség, hiszen a családtagok külön közlekednek. Mivel a munkahelyek többsége a fővárosban van, a megnövekedett forgalom okozta problémák – dugók, levegőszennyezés, parkolóhelyhiány – is itt jelentkeznek.
Az agglomeráció túlburjánzásával nem tartott – és nem is tarthatott lépést – a közösségi közlekedés fejlesztése. A hosszú távú megoldást nem is a közlekedés kérdésének megoldása jelenti, hanem egy kompaktabb, „tízperces város” jelentené. Ehhez persze az kell, hogy jó legyen élni a városban, ne kelljen az agglomerációba menekülni. Ez pedig visszavezet a cikk elején írtakhoz: a közterületek jelentős részét vissza kellene adni a sétálóknak, teraszoknak, ami ismét élhetőbb, élettel telibb környezetet jelentene.
