Podcast: Szeretjük, ami Budapesten van, de nem vagyunk boldogok…

A Budapest TE meg ÉN ezúttal a város mobilitási gondolataival ismerteti meg a podcast hallgatóit. Veress Dóra és Gellért Gábor két véleményformálóval beszélte át, hogyan tehetnénk élhető, otthonos várossá Budapestet.

Ekés András, a „Mobilissimus” ügyvezetője mobilitási terveket készít városoknak – kisebbeknek, nagyobbaknak. Winkler Róbert pedig autós műsorokat vezet, de nem akar autóval teli városokat. Az ellentmondást feloldjuk ebben a podcastban.

Winkler Róbert – Fotó: Brozsek Niki

Winkler Róbert elmondta a véleményét az ingyenes parkolásról.

„Ez szokásos, a főváros fingatását szolgáló, semmibe nem kerülő intézkedések egyike. Semmi köze a pandémiás helyzethez. A vállalkozóknak talán csak annyi köze van az egészhez, hogy mostantól ők sem tudnak parkolni.”

Robinak Budapest mobilitási helyzetéről is konkrét véleménye van:

„A Karácsony Gergelytől három méterre balra állok. Nem, hogy nem vezetném fel a járdára a biciklisávot, a parkolósávot is megszüntetném. A rakpartot már régen lezárattam volna. Csak sajnos a politikai klíma ehhez a döntéshez nem kedvező.”

Mivel Winkler Robit autós embernek ismerjük, elmondta a saját elképzelését a belvárosi közlekedésről:

„Soha nem megyek a belvárosba autóval. Azért költöztem a Hungária körúton kívülre, hogy legyen garázsom, ahol elfér az autóm és a két motorom. Erre persze sokan azt kérdezik tőlem: akkor most költözzek ki a belvárosból, ha autózni akarok? Erre azt válaszolom, hogy én nem mondhatok ilyet, de már kiköltöztem.”

Ekés András

Ekés András, mobilitási szakértő először is bemutatta a cégét.

„Nem klasszikus tervezőcég vagyunk, amely betonban, kilométerben, parkolószámban gondolkodik. Sokkal inkább arra törekszünk, hogy megértsük, hogyan működik az adott város, mik a problémái. A használói, közlekedői csoportok problémáira próbálunk választ találni. Mik az észrevételek és igények? Nemcsak olyan problémákat próbálunk megoldani, amelyek évtizedek óta beégtek a tervezési előzményekbe, sokmilliárdos történeteket jelentenek. Olyanokat is, amelyek kis költséggel, komoly hozzáadott értékkel megvalósíthatóak.”

András felvezeti az alapproblémákat:

„Ha sorba raknánk azokat a személyautókat, amelyeket az utóbbi hét évben Budapesten, vagy Pest megyében forgalomba helyeztek, egy Hamburgig érő sort hoznánk létre. 160 ezerrel több autó került a városba. Ebben az autószámban fullad meg most Budapest. És sajnos számomra manapság racionális döntés, hogy az agglomerációból, a külvárosokból autóval próbálnak bejutni a Budapestre ingázók, ugyanis európai szinten az egyik legdrágább agglomerációs közlekedés a magyar.”

Ekés Andrásnak a magyar parkolási rendszerről is egyéni véleménye van.

„Az autók városi környezetben 90 százalékot állnak, 10 százalékban közlekednek. De sokan a 95-5 százalékos arányt sem tartják túlzónak. Egy hatalmas területfelélésről beszélünk. Közterületeket használunk arra, hogy négykerekűeket tároljunk.

Podcast:

Abban egyetérthetünk, hogy nem egészséges az, hogy ilyen hatalmas gépjárműszám van Budapesten, amit semmi sem szabályoz, hacsak nem a torlódások és dugók önmaguk. Ez azonban kőkeményen az egészségünk rovására megy. Látszólag szeretjük ezt az állapotot, ami Budapesten van, de ettől az emberek igazából nem boldogok.”

Kérdések, amelyekre a podcastban válaszokra lelhettek:

Miért drága a budapesti agglomerációs és tömegközlekedés?
Nyereségessé lehet tenni a tömegközlekedést?
Megoldást jelenthetnek a P+R parkolók?
Be kell vezetnünk a budapesti dugódíjat, vagy sem?
Miért nehéz a magyar parkolási rendszert megreformálni?
Hogyan kéne megreformálni a budapesti áruszállítást?

Borítókép: Soós Bertalan