Mi tagadás, vonzóbb a város, mikor teli van élettel. Mikor nyitva vannak a kávézók, az éttermek, a fürdők, és maszk nélkül lehet végigsétálni a körúti fák alatt a járdán. Ám aki szereti a szép homlokzatokat, a különös történetű házakat, köztéri alkotásokat, és meglátja a szépet egy-egy díszes kapuban is, az alighanem ilyen időben is örömét leli a korzózásban. Még akkor is, ha nyakunkon a tél.
Zubreczki Dávid írása.
Építészeti sétára indultunk a Nagykörúton a Jászai Mari tértől, és a negyedik részben a Király utcáig jutottunk el. Nagy a csábítás, hogy egy sarkot besétáljunk a Zeneakadémiához, vagy kettőt a tűztornyos terézvárosi templomig, hogy a harmadiknál már a Zsidónegyedben találjuk magunkat. Mi azonban most nem kanyarodunk be, hanem folytatjuk utunkat a Király utca túloldalán az Erzsébet körúton.
A Nagykörút átadásakor az egyes szakaszok a hagyományos külvárosrészek neveit kapták meg: Ferencvárosban Ferenc körút lett, Józsefvárosban József körút, Terézvárosban Teréz körút és Lipótvárosban Lipót körút. Mikor megkezdődött a körút kiépítése, Erzsébetváros még nem létezett. Viszont a túl nagyra nőtt Terézvárost akkor már ideje volt feldarabolni, és a kerületrész polgárai azzal a kéréssel fordultak a magyar királynéhoz, hogy hadd nevezhessék el róla az új negyedet. Erzsébet több évnyi gondolkodás után rábólintott, így született meg Erzsébetváros és az azt átszelő Erzsébet körút.
Az első látnivaló bal oldalon fogad bennünket az Erzsébet körút 43-49. alatt. Ez a Ray Rezső tervezte Royal Nagyszálló, azaz a Grand Hotel Royal, amit manapság Corinthia Hotel Budapestnek hívnak. Az 1896-os millenniumi ünnepségekre épült, hogy legyen egy magas színvonalú szálló az ideérkező vendégek fogadására. Hivatalosan ekkor adták át magát a Nagykörutat is, szóval valóban elegáns és divatos útnak számított. Természetes volt, hogy minél több körútra néző szobát szerettek volna kialakítani.
Éppen ezért a szálloda két belső udvarát megnyitották az utca felé, vagyis úgynevezett franciaudvarokat, cour d’honneur-öket alakítottak ki. (Akit érdekel ez az épületforma, annak figyelmébe ajánlom ezt az Instagram-oldalt, mely kifejezetten a fővárosi cour d’honneur-ös épületeket gyűjti össze.) A két udvar három szárnyra osztja a házat. Ezzel a nagyvonalú húzással jelentősen csökkent a beépített terület és a hasznosítható négyzetméterek száma, vagyis kevesebb szobát lehetett így kialakítani. Ugyanakkor jóval több természetes fény jutott a helyiségekbe, és több ablakból nyílhatott kilátás az impozáns Nagykörútra.
Persze impozánsnak számított maga a vadonatúj hotel is, melynek eleganciáját nem csak a két díszudvar, hanem a homlokzat díszítése is fokozta. Például a négy évszakot ábrázoló francia szobrokkal, melyeket a két szintet átfogó oszlopok tetejére állítottak fel. (Az oszlopok valójában inkább csak háromnegyedoszlopok, hiszen enyhén a falazatba süllyednek.)
A számos előkelő külföldi vendég mellett több budapesti írónak és költőnek is törzshelye volt a Royal. Rendszeresen megfordult itt Heltai Jenő, Nagy Lajos, Bródy Sándor, majd később a fia, Hunyadi Sándor is. Krúdy Gyula itt is lakott, amit ki is használt egyszer: szervezett egy utolsó kávéházas estét a nagybeteg Ady Endrének, aki állítólag akkor már nem szívesen ment emberek közé. „Miután történetesen akkor a Royal szállóban laktam, könnyen elintézhettem a fogadóban, hogy olyan extra szobában terítsenek, ahová egyenesen az utcáról lehet bejutni anélkül, hogy valamely kíváncsi vendég pillantásaival zavarná a nyűgös, beteg költőt.”
A hotel titkát a szomszédos épület, az Erzsébet körút 51. rejti. Szép, vaskorlátos, gangos bérház ez is, de valódi értéke az udvar alatt van. Egy szecessziós fürdő, mely ma már csak a szállodából közelíthető meg, de eredetileg önálló létesítmény volt. Színes csempékkel burkolták, a napfény pedig a Roth Miksa tervezte üvegtetőn keresztül ragyogta be a teret. 1903-ban közvetlen összeköttetést kapott a Royallal, ahogy az a 21. századi wellnesshoteleknél szokás. A háború után viszont bezárták, és a nyolcvanas évekre már olyannyira lepusztult, hogy mélygarázzsá akarták átépíteni. Ez állítólag csak azért nem történt meg, mert a megbízott építész, Dianóczki János megtagadta a feladat végrehajtását, és később a sajtó is mellé állt.
A 19. század végi nagyközönség számára azonban az igazi szenzációt nem a fürdő, hanem a mozgókép jelentette. 1896 tavaszától majdnem egy éven át vetíttettek itt filmeket a Lumière-fivérek. Ez volt az első – igaz még ideiglenes – mozi Pesten. 1915-ben azután véglegesen is filmszínházzá alakították a nagytermet, ideköltözött a Blaha Lujza téren lebontott Apolló.
A háborút viszonylag jó állapotban vészelte át az épület, de 1956-ban a teteje leégett, és több helyen súlyos károkat szenvedett.
Az addig hivatalként használt házat ismét szállodakánt újították fel jelentős átalakításokkal. A két franciaudvart befalazták, és ott is szállodai szobákat alakítottak ki. A belső tereit is alaposan átformálták, és természetesen a cifra tetőidomokat sem állították helyre – ahogy azt megszokhattuk Budapest-szerte. A korabeli képek alapján elég szocreál hangulata lett a zárt homlokzatnak, miközben a főbejárat és a belső terek kifejezetten modern hatásúak lettek.
A szálló rangját ugyanakkor jelentősen emelte, hogy akkoriban nem nagyon volt más, hasonló presztízsű hotel Pesten. A mozi – Vörös Csillag néven – már évekkel korábban újranyitott. Az évtizedek alatt azonban folyamatosan romlott az épület állapota, és egyre nehezebben állta a versenyt a sorra nyíló korszerű hotelekkel. A szálloda végül 1991-ben, a mozi 1997-ben zárt be.
Évtizedes pangás után – egy ideig a körút legkülönösebb hangulatú klubja működött a lobbiban – 2002-ben nyílt meg ismét, alapos átalakítások után. A házat Marosi Miklós tervei szerint építették át. A homlokzat ekkor nyerte vissza eredeti formáját és szépségét. Ismét megnyitották a franciaudvarokat, igaz azokat ma már üveghomlokzat zárja le a Nagykörút irányába. 2014-re a fürdőt is újjávarázsolták.
A filmszínház viszont végleg bezárt. Aki filmet szeretne nézni, annak a következő sarokig kell ballagnia, ahol szintén több mint egy évszázada működik mozi, most épp Art+ Cinema néven (Erzsébet krt. 39.). Már ha éppen nincs járvány. Ha túl leszünk rajta, akkor érdemes újra felkeresni, csakúgy, mint a szecessziós fürdőt vagy a hotel aljában működő, jó nevű bisztrót.
