Egy föld alá rejtett szecessziós fürdő az Erzsébet körúton

Egy föld alá rejtett szecessziós fürdő az Erzsébet körúton

Mi tagadás, vonzóbb a város, mikor teli van élettel. Mikor nyitva vannak a kávézók, az éttermek, a fürdők, és maszk nélkül lehet végigsétálni a körúti fák alatt a járdán. Ám aki szereti a szép homlokzatokat, a különös történetű házakat, köztéri alkotásokat, és meglátja a szépet egy-egy díszes kapuban is, az alighanem ilyen időben is örömét leli a korzózásban. Még akkor is, ha nyakunkon a tél.

Zubreczki Dávid írása.

Építészeti sétára indultunk a Nagykörúton a Jászai Mari tértől, és a negyedik részben a Király utcáig jutottunk el. Nagy a csábítás, hogy egy sarkot besétáljunk a Zeneakadémiához, vagy kettőt a tűztornyos terézvárosi templomig, hogy a harmadiknál már a Zsidónegyedben találjuk magunkat. Mi azonban most nem kanyarodunk be, hanem folytatjuk utunkat a Király utca túloldalán az Erzsébet körúton.

A Nagykörút átadásakor az egyes szakaszok a hagyományos külvárosrészek neveit kapták meg: Ferencvárosban Ferenc körút lett, Józsefvárosban József körút, Terézvárosban Teréz körút és Lipótvárosban Lipót körút. Mikor megkezdődött a körút kiépítése, Erzsébetváros még nem létezett. Viszont a túl nagyra nőtt Terézvárost akkor már ideje volt feldarabolni, és a kerületrész polgárai azzal a kéréssel fordultak a magyar királynéhoz, hogy hadd nevezhessék el róla az új negyedet. Erzsébet több évnyi gondolkodás után rábólintott, így született meg Erzsébetváros és az azt átszelő Erzsébet körút.

A Royal Nagyszálló (Fotó: Zubreczki Dávid)

Az első látnivaló bal oldalon fogad bennünket az Erzsébet körút 43-49. alatt. Ez a Ray Rezső tervezte Royal Nagyszálló, azaz a Grand Hotel Royal, amit manapság Corinthia Hotel Budapestnek hívnak. Az 1896-os millenniumi ünnepségekre épült, hogy legyen egy magas színvonalú szálló az ideérkező vendégek fogadására. Hivatalosan ekkor adták át magát a Nagykörutat is, szóval valóban elegáns és divatos útnak számított. Természetes volt, hogy minél több körútra néző szobát szerettek volna kialakítani.

Éppen ezért a szálloda két belső udvarát megnyitották az utca felé, vagyis úgynevezett franciaudvarokat, cour d’honneur-öket alakítottak ki. (Akit érdekel ez az épületforma, annak figyelmébe ajánlom ezt az Instagram-oldalt, mely kifejezetten a fővárosi cour d’honneur-ös épületeket gyűjti össze.) A két udvar három szárnyra osztja a házat. Ezzel a nagyvonalú húzással jelentősen csökkent a beépített terület és a hasznosítható négyzetméterek száma, vagyis kevesebb szobát lehetett így kialakítani. Ugyanakkor jóval több természetes fény jutott a helyiségekbe, és több ablakból nyílhatott kilátás az impozáns Nagykörútra. 

A szálloda egy 1903-as képeslapon. Forrás: egykor.hu

Persze impozánsnak számított maga a vadonatúj hotel is, melynek eleganciáját nem csak a két díszudvar, hanem a homlokzat díszítése is fokozta. Például a négy évszakot ábrázoló francia szobrokkal, melyeket a két szintet átfogó oszlopok tetejére állítottak fel. (Az oszlopok valójában inkább csak háromnegyedoszlopok, hiszen enyhén a falazatba süllyednek.)

A számos előkelő külföldi vendég mellett több budapesti írónak és költőnek is törzshelye volt a Royal. Rendszeresen megfordult itt Heltai Jenő, Nagy Lajos, Bródy Sándor, majd később a fia, Hunyadi Sándor is. Krúdy Gyula itt is lakott, amit ki is használt egyszer: szervezett egy utolsó kávéházas estét a nagybeteg Ady Endrének, aki állítólag akkor már nem szívesen ment emberek közé. „Miután történetesen akkor a Royal szállóban laktam, könnyen elintézhettem a fogadóban, hogy olyan extra szobában terítsenek, ahová egyenesen az utcáról lehet bejutni anélkül, hogy valamely kíváncsi vendég pillantásaival zavarná a nyűgös, beteg költőt.”  

A hotel titkát a szomszédos épület, az Erzsébet körút 51. rejti. Szép, vaskorlátos, gangos bérház ez is, de valódi értéke az udvar alatt van. Egy szecessziós fürdő, mely ma már csak a szállodából közelíthető meg, de eredetileg önálló létesítmény volt. Színes csempékkel burkolták, a napfény pedig a Roth Miksa tervezte üvegtetőn keresztül ragyogta be a teret. 1903-ban közvetlen összeköttetést kapott a Royallal, ahogy az a 21. századi wellnesshoteleknél szokás. A háború után viszont bezárták, és a nyolcvanas évekre már olyannyira lepusztult, hogy mélygarázzsá akarták átépíteni. Ez állítólag csak azért nem történt meg, mert a megbízott építész, Dianóczki János megtagadta a feladat végrehajtását, és később a sajtó is mellé állt.

A 19. század végi nagyközönség számára azonban az igazi szenzációt nem a fürdő, hanem a mozgókép jelentette. 1896 tavaszától majdnem egy éven át vetíttettek itt filmeket a Lumière-fivérek. Ez volt az első – igaz még ideiglenes – mozi Pesten. 1915-ben azután véglegesen is filmszínházzá alakították a nagytermet, ideköltözött a Blaha Lujza téren lebontott Apolló.

A háborút viszonylag jó állapotban vészelte át az épület, de 1956-ban a teteje leégett, és több helyen súlyos károkat szenvedett.

A kiégett Royal Szálló 1956-ban. A négy szoborból csak három maradt. Fotó: Fortepan / Nagy Gyula

Az addig hivatalként használt házat ismét szállodakánt újították fel jelentős átalakításokkal. A két franciaudvart befalazták, és ott is szállodai szobákat alakítottak ki. A belső tereit is alaposan átformálták, és természetesen a cifra tetőidomokat sem állították helyre – ahogy azt megszokhattuk Budapest-szerte. A korabeli képek alapján elég szocreál hangulata lett a zárt homlokzatnak, miközben a főbejárat és a belső terek kifejezetten modern hatásúak lettek.

A Janáky István tervei szerint elkészült, frissen helyreállított homlokzat. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
A Royal Szálló főbejárata 1960-ban. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11

A Royal Szálló cukrászdája. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A szálló rangját ugyanakkor jelentősen emelte, hogy akkoriban nem nagyon volt más, hasonló presztízsű hotel Pesten. A mozi – Vörös Csillag néven – már évekkel korábban újranyitott. Az évtizedek alatt azonban folyamatosan romlott az épület állapota, és egyre nehezebben állta a versenyt a sorra nyíló korszerű hotelekkel. A szálloda végül 1991-ben, a mozi 1997-ben zárt be.

Évtizedes pangás után – egy ideig a körút legkülönösebb hangulatú klubja működött a lobbiban – 2002-ben nyílt meg ismét, alapos átalakítások után. A házat Marosi Miklós tervei szerint építették át. A homlokzat ekkor nyerte vissza eredeti formáját és szépségét. Ismét megnyitották a franciaudvarokat, igaz azokat ma már üveghomlokzat zárja le a Nagykörút irányába. 2014-re a fürdőt is újjávarázsolták.

49825998_10155788234882477_8198688003619553280_o.jpg (2048×1365)
A fürdő (Fotó: Corinthia Budapest Facebook )

A filmszínház viszont végleg bezárt. Aki filmet szeretne nézni, annak a következő sarokig kell ballagnia, ahol szintén több mint egy évszázada működik mozi, most épp Art+ Cinema néven (Erzsébet krt. 39.). Már ha éppen nincs járvány. Ha túl leszünk rajta, akkor érdemes újra felkeresni, csakúgy, mint a szecessziós fürdőt vagy a hotel aljában működő, jó nevű bisztrót.