Ezen a héten Szabó Győző volt a Budapest Te + Én podcast -Veress Dóri és Gellért Gábor – vendége. Két apropója volt beszélgetésünknek; az egyik, hogy egy új hír szerint több mint 25 év után újra megnyílik Budapest kultikus klubja a „Tilos az Á”. A másik, hogy kezd visszafordíthatatlan irányba fordulni a Színház és Filmművészeti Egyetem sorsa.
Kezdjük a visszarévedéssel. Ha valaki nem tudná, Szabó Győző a kilencvenes évek első felében a „Tilos az Á” legendás pultosa volt. Meg is kérdeztük, hogyan szerezte meg ezt az irigyelt állást:
Akkoriban a Képzőre jártam, és zenekarokban énekeltem. Úgy mentem le az Á-ba, hogy meg akartam inni egy-két sört. Aztán nemcsak azt döntöttem el, hogy itt akarok dolgozni. Úgy éreztem, itt akarok élni. Persze volt protekcióm, ugyanis a Tilos az Á-ban az én nagybátyám – Szabó Laci – volt a pultos. Egy csütörtök délután behoztak megbeszélésre, onnantól öt napokat dolgoztam hetente. Álltam a pult mögött és nyomtuk a show-t.
A TÁP Színház létrejöttéről is mesélt…
Találkoztam Vajdai Vilivel és megcsináltuk a Tilos az Á Performance Színházat. Az alapító előadás címe a következő volt: Hajjajajajaj. Én csináltam a díszletet, és én világítottam az előadást. A debütáló műről maga Molnár Gál Péter írt kritikát, ami a következő volt: „Vajdai Vilmos csinálja jól. Legalább nem untat a művészetével.”
Podcast:
A „Tilos az Á” fontosságáról…
Én ott éltem, ott ismertem meg az első feleségemet, és ott jött oda hozzám egy rendező, hogy… nem akarod a színpadon levezetni a fölös energiáidat? A „Tilos az Á” megváltoztatta az életem. Hallom, hogy most újra akarják nyitni. Mit is mondhatnék… Örülök, hogy ha ez egy jó kezdeményezés lesz. Olvasom, hogy az Á szellemiségét akarják visszahozni. Nem tudják visszahozni. Megváltozott a világ. De kíváncsian várom, és le fogok menni.
Az SZFE és a színházszakma ügyéről is megkérdeztük Győző véleményét…
Azt hiszem, hogy ebből már nem lehet jól kijönni. Olyan szinten elment egy konspirációs- és hazugságörvénybe az egész, hogy már nem tudom, hogy mi lesz. A daliás időkben, amikor még őrségek álltak a Vas utcában, 200 SZFE-pólót készítettem a srácoknak, ezzel is kifejezve a szolidaritásomat. Hogy most mi történik? Abban a helyzetben vagyok, hogy mindkét oldal érveit hallgatom. Mindenkit érdemes lenne meghallgatni. De most már nem lehet.
Győző úgy gondolja, hogy egy sok-sok éves probléma eldurvulását láthatjuk…
Vidnyánszky Attila egyszer azt mondta: Területet foglalunk. Mint egy játékban, ahol visszafoglaljuk a vármegyéket. Lehonfoglalózzák az országot. Egyensúlyt kéne tartanunk. Régen a nagy amerikai cégek azt csinálták, hogy ha nem volt versenytárs, csináltak maguknak. Mi mindenkitől meg akarunk szabadulni, aki mást mond, mint mi. Ha nem tudunk egymástól tanulni, nem lesz egyensúly.
A diákok rettentően nehéz helyzetbe kerültek…
Én lettem volna a legboldogabb, ha egyszer járhatok a Színműre. Mondjuk ahhoz jelentkeznem kellett volna. De vágytam rá. De nem lennék annak a helyében, akit tavaly felvettek az egyetemre. Milyen lehetőségei vannak? Felállhat és tönkreteheti az életét. Vagy ottmaradhat szarosseggűnek. Jó választási lehetőségek, nem? Vannak jobboldali ismerőseim, akik csak annyit mondanak: „ezt most tényleg minek kellett?” Én mindent végignéztem. Volt egy külső kör és egy belső kör. Tudtam, hogy ki megy a posztra? Ki taníthat az egyetemen? Kinek a kiei tanítanak? A külső kör most bekerült, és ki akarja rakni a belső kört. Értem. De akkor most mi lesz? Gesztusok kellenének, azok meg nincsenek.
További kérdések, amelyekre válaszokat kapunk:
- Kikkel találkozott Győző az „Á”-ban?
- Tulajdonképpen, hogy nézett ki a „TÁP” legendás nyitóelőadása?
- Miért lehetetlen visszacsalogatni az „Á” szellemét?Mit gondol Győző a jelen fiataljairól?
- Mennyire politizál jelenlegi anyaszínháza, a „Thália”?
- Milyen továbblépési lehetőségei vannak egy színésznek, ha az „Újszínházban” dolgozik?
- Mit jelent a „Thália” szolidaritási alapja?
- Hol dolgoznak most a független színészek?
- Lát-e valamilyen kiutat a színházi szakma jelenlegi helyzetében?
