Aki csak egy fél napot tölt a francia fővárosban, a Champs-Élysées-t az is felkeresi, hogy korzózzon egyet a világ egyik leghíresebb útján. Még akkor is, ha manapság már nem a legkellemesebb élmény erre sétálni (még akkor se, ha épp nem tombol világjárvány), és a túlárazott kávézók, luxusboltok az átlagember számára megfizethetetlenek. De mit tehet a városvezetés, hogy újra igazi élettel teljen meg ez a híres környék?
Bartha Dorka írása.
Világszerte egyre több nagyváros hoz látványos intézkedéseket, amelyek célja, a lakók életminőségének javítása, és egy élhető város kialakítása, legyen szó a barcelonai autómentes szuperblokkokról, vagy éppen brüsszeli forgalomcsillapított környékekről, és most Párizs is további fontos tervekkel állt elő.
A 70 méter széles és nagyjából 2 kilométer hosszú, a Concorde tértől a Diadalívig húzódó szakasz Párizs leghíresebb, de város egyik legegészségtelenebb része, a nagyon magas légszennyezettség miatt. Ami nem is csoda, hiszen valójában egy nyolcsávos autóút, ahol óránként 3000 autó halad át, az oldalán még egy-egy parkolósávval is. Bár némi zöld akad, főként két sorban szabályosra nyírt fákkal, ezek messze eltörpülnek az aszfaltrengeteg mellett.
A francia főváros 2024-es olimpiára készülve több nagy urbanisztikai változást is tervez, ennek része is az útvonal kertként való megújítása, amely végleges formáját egy évtized alatt, 2030-ra fogja elnyerni. A terveket a PCA-Stream készítette, akik kapcsolódó tanulmányukban rávilágítanak, hogy ugyan hatalmas a gyalogos forgalom (a járvány előtt akár napi 100 000 fő), de ennek 68%-át a turisták adják, akiknek a jelentős része külföldi, 22% az itt dolgozók, és a párizsiaknak csupán 5%-a jár erre, de igazából a helyeik kifejezetten nem szeretik a környéket.
De vajon milyen megoldást találtak ki, amivel mintegy újraéleszthetik a sugárutat, ami nem csak a város fő ütőere, de a francia történelem kiemelten fontos helyszíne is?
Az eredeti promenádot még a Napkirály XIV. Lajos kertésze, André Le Nôtre tervezte, akkor még Grand Cours-nak nevezték a kettős szilfasorral szegélyezett utat. Mai nevét 1709-ben kapta, amikor meg is hosszabbították, ekkorra már a helyiek kedvelt szabadidős helyévé vált, ahova előszeretettel jártak ki piknikezni és sétálgatni. A neve is az ókori görög mitológiában szereplő, paradicsomi helynek leírt elíziumi mezőket örökíti meg.
Az új tervek központi eleme a megterhelő autóforgalom csökkentése, és a környék újra élettel való megtöltése – a sávok számát a felükre csökkentik, és helyettük dedikált kerékpáros sávokat hoznak létre, és sokkal szélesebb gyalogos zónát, amelyekre már nagy kiülős teraszok és zöldfelület kerül, újratelepített, árnyat adó és a levegő minőségét is javító fasávokkal. A két nagy teret is jelentősen zöldítenék, ami it is a forgalom csökkentésével járna. A grandiózus tervekre 250 millió eurót (nagyjából 90 milliárd forintot) szánnak, mondta el Párizs polgármestere, Anne Hidalgo.
És hogy miért fontos nekünk is, mi történik épp a francia fővárosban?
A párizsi várostervezés már szolgált mintául a budapesti fejlődésnek, nem hiába becézzük az Andrássy utat is a magyar Champs-Élysées-nek. A millennium és a századforduló környékének rohamléptékű urbanizációja során a városatyák, tervezők, építészek nem egyszer vetették vigyázó szemüket a fény városára. Bár más léptékben, de látható, hogy a francia főváros is hasonló urbanizációs problémákkal küzd manapság, mint mi itt, és egy-egy ilyen nagyvonalú terv és megvalósulása bátorító és ösztönző példa lehet, hogy akár a Rákóczi útban vagy az éppen újratervezés alatt álló Nagykörútban is micsoda lehetőségek vannak, és segíthet a nagyközönség számára is elfogadóbbá válni, és jobban megérteni, mitől is lesz egy nagyváros élhető.
Forrás: Guardian, PCA–Stream
