Helyzetjelentés egy elfeledett parkból
Aki egy napsütötte délutánon végigsétál a Népligeten, az könnyen megállapíthatja, hogy csak fotózás kérdése az egész: olyan hely, amit akár érintetlen édennek, akár egy lepusztult gettónak is be lehet mutatni. Biztos vannak, akik élnek is a lehetőséggel. Én igyekeztem inkább összeszedni mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságait, hogy kicsit képet alkothassunk arról, mik is a problémák és mik is az értékek benne.
Zubreczki Dávid írása.
A Városliget kistesója, a Népliget is a 19. században született meg. Hiába nőtt gondos kezek alatt nagyobbra testvérénél, örök második maradt, melynek okairól részletesen írtam a cikk első részében. Ahogy a két liget történetét, úgy a jelenlegi állapotát is érdemes összehasonlítani.
Miben jobb a Népliget, mint a Városliget?
Mindenekelőtt a méretét tekintve! A Népliget Budapesten legnagyobb parkja. A valóban parknak számítható területe 94 hektár, szemben a Városliget 71 hektárjával. Miközben az utóbbi területéből folyamatosan le-le vágtak darabokat az elmúlt kétszáz évben (vasút, Állatkert, Felvonulási tér), a Népliget némiképp növelni is tudta területét. Igaz volt nagyobb is, mint most.
Azonban a méretnél is fontosabb a zöldfelület aránya. Ez a Városliget esetében központi kérdés, hiszen ezzel próbálják védeni az ott folyó ingatlanfejlesztéseket, de ott még a legoptimistább, legkincstáribb számítás szerint is 65 százalékról van (lesz) szó. Ezzel szemben a Népligetben ez az arány 87 százalék!
Ehhez nem kell a térképet bújni és méricskélni, elég egyszerűen végigsétálni a két parkon. A Népliget egyes helyein száz méterekre láthatunk el úgy, hogy nem ötlik a szemünkbe egyetlen épület sem, ami elképzelhetetlen lenne a Városligetben.
Az, hogy ennyire jól áttekinthető a terület, két dolognak köszönhető. Először is, hogy elkerülték a nagy ingatlanfejlesztések. Nem csak most, de egész története folyamán. A Városliget beépítése nem az elmúlt években kezdődött, gyakorlatilag a 19. század óta folyamatosan zajlik változó mértékben és minőségben. Ezek között hatalmas épületek is vannak (Vajdahunyadvára, Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok stb.), és voltak idők, amikor a terület többsége be volt építve (elsősorban a nagy kiállítások, majd a BNV-k idején).
A Népligetben azonban csak nagyon kevés és nagyon kisléptékű fejlesztés volt. Ráadásul ezek közül is több már elpusztult – sajnos épp a legértékesebbek (mutatványosbódék, vendéglő). Ám éppen ezeknek a nagy beavatkozásoknak a hiánya miatt sokkal jobban megmaradt az eredeti tájképi park szerkezete, mint a „nagy testvérnél”. Ha ránézünk a háború idején készült légi felvételre (ami a cikk előző részében szerepelt) és összehasonlítjuk a jelenlegei állapottal, tulajdonképpen minden út, sétány, tisztás a helyén van.
Itt nem törték meg az eredeti látványképeket véletlenszerűen beültetett nyárfasorokkal és épületekkel, nem igen húztak keresztbe új szervizutakat, parkolókat. Igaz, lenne itt is mit tisztítani a a helyenként elbozótosodott területeken, de a már említett átláthatóságnak ez a ma is meglévő korabeli angolparkszerkezet a másik oka.
A Népligetből azonban nem csak az épületek hiányoznak, hanem az emberek is. Ez persze egyszerre előny és hátrány is – de most vegyük csak az előbbit. A park egyáltalán nincs túlterhelve. Sőt. Tényleg bármikor oda lehet menni focizni, tollasozni, futni, biciklizni anélkül, hogy kerülgetni kellene másokat. Sőt, olykor anélkül, hogy látnánk másokat.
Bár parkokról van szó, a Népligetben és a Városligetben is nagyon sok az aszfaltozott felület. Az utóbbinál ezeket az ígéretek szerint eltüntetik, egyes helyeken ezt már meg is kezdték (ezzel próbálva kompenzálni az ingatlanfejlesztéssel elvett zöldterületeket). A Népliget ijesztően nagy aszfaltútjainak pedig javára írható, hogy ezek tulajdonképpen az eredeti, hatalmas, kanyargós sétányok. Vagyis a korabeli parkszerkezetet követik. Ugyanakkor „faltól falig” burkolva elég nehezen értelmezhetők egy városi ligetben. Főleg, hogy azért a minőségük is hagy némi kívánni valót maga után, ráadásul sok helyen mellettük is futnak kitaposott ösvények.
Vannak részei a Népligetnek, ahol ezek az aszfaltfelületek parkolóként vagy buszvégállomásként működnek, de a nagyobb részüket csak gyalogosok, kerékpárosok használhatják. Az autókat kirekesztő betontorlaszok ugyan a legkevésbé sem tájba illők, de legalább működnek. Szóval az aszfaltutak nem szépek, viszont remekül lehet rajtuk kerékpározni – ha a biciklit nem közlekedésre, hanem sportolásra használja valaki. Igaz, lehetne simább a felület, de még így is ritka jó hely a tekerésre.
Persze az ívesen kanyargó úthálózatot nem arra találták ki, hogy azon minél gyorsabban eljussunk valahonnan valahova. A Könyves Kálmán körútról idevezetett bringaút fölösleges kerülgetést jelent az erre tekerőknek.
Miben rosszabb a Népliget, mint a Városliget?
Mindenekelőtt sokkal, de sokkal rosszabb a híre. Egy bő évtizede végzett kutatás szerint a közvélekedés úgy tartja, hogy a Margitsziget „szép, nyugodt”, a Városliget „vidám, nyüzsgő”, a Népliget pedig „rossz közbiztonságú, leromlott”. Ez a sztereotípia egy évszázaddal korábban is megvolt, amikor a korabeli sajtó a Margitszigetet „Budapest tündérkertjének”, a Városligetet „Budapest népéletének gyűjtőmedencéjének” tartotta, míg a Népligetet olyan helynek, „ahova rendes ember nem jár”.
Ez a hozzáállás azóta sem változott. A cikk első része után csak úgy záporoztak a negatív kommentek a „Nepcsivel” kapcsolatban. Fontos megjegyezni, hogy ezek nem alaptalan vádak, de az is biztos, hogy a Népliget korántsem annyival rosszabb más fővárosi parkoknál, mint ahogy azt sokan érzik.
Arról már a történeti részben szó esett, hogy a hely legfőbb problémája az elhelyezkedés. Nagyjából egy kilométerrel esik távolabb a városközponttól, mint a Városliget, persze ez önmagában nem indokolná elhanyagoltságát. Tulajdonképpen a közlekedési kapcsolatai sem rosszak, hiszen az egyik sarkán metrómegálló van, az 1-es villamos három megállójából lehet érinteni, és a 28-as villamos két megállója sem esik tőle messze. Ezzel azonban jócskán elmarad a Városligetétől.
Míg az, szinte minden irányból feltárható, sőt a parkon belül is van metró- és trolibuszmegálló, a Népligetnél szinte valamennyi közösségi közlekedési kapcsolat egyetlen oldalra terelődik, a Könyves Kálmán körút mellé. Ugyanígy a kerékpáros forgalom is szinte csak erre halad el.
Az egyik oldalról egy vasúti töltés képez falat, amin sehol nem lehet átjutni, a másik oldalán pedig a felüljáróval súlyosbított, áthatolhatatlan Üllői út. Abszurd módon még a városi sztrádaként működő körút a legbarátságosabb oldal.
Az elszigeteltséget fokozza, hogy az a kevés beépítés, ami van benne, egészen rosszul lett elhelyezve. Összehasonlítva: a Városliget egyik oldalát is vasút határolja, igaz, jóval kisebb szakaszon. Viszont ott az Állatkert található, ami egyrészt humanizálja ezt a városi szövetbe nehezen illeszthető elemet, másrészt rengeteg látogatót vonz egy vasúti terület mellé, ahol az amúgy nem igazán lenne jellemző.
A Népligetnél nagyrészt sportpályák helyezkednek el vasút mellett, amelyeknek jóval kisebb a forgalma. Ugyanakkor az északi oldalra, ahol hatalmas lehetőség nyílt volna a Népliget feltárására, nem közcélú fejlesztés került az elmúlt évtizedekben, hanem egy kerítésekkel lezárt, kis lakótelep. Ez teljesen elvágja a parkot a Kőbányai úttól és az ott zajló, amúgy remek kulturális fejlesztésektől (Eiffel Műhelyház, Közlekedési Múzeum). Mindössze egyetlen kerítések között futó „sikátor” vezet át rajta.
Ez a lakótelep sajnos arra is rávilágít, hogy bizony az építészeti minőségben is óriási különbség van a két liget között. A Városliget ugyan túlépített, de az tagadhatatlan, hogy számos nagyon színvonalas ház található benne, illetve körülötte (elég csak az Állatkert vagy a Hősök tere épületeire gondolni, a Hermina út templomaira és villáira, a Vajdahunyad várára vagy a Széchenyi fürdőre). A Népligetben egyedül a Planetárium épülete tekinthető kiemelkedőnek, s bár vannak érdekes házak erre (víztorony, Ganz-székház és csarnokok, Természettudományi Múzeum stb.), ezek koránt sem ugyanazt a színvonalat jelentik. Ráadásul olyan tájsebekkel is számolni kell, mint a hatalmas elektromos alállomás, aminek a látványa nemhogy egy parkba, de tulajdonképpen semmilyen lakott területre nem való.
Sajnos műemléki értékei közül több is eltűnt az elmúlt évtizedekben, és ez nem csak az épített örökség szegényedése miatt fontos. Az egykori mutatványosok tere olyan attrakciót jelentett, amely miatt érdemes volt bemenni a Népligetbe. Adottak voltak a szórakozási, vendéglátási lehetőségek. Nem hiányzik innen valami gigaberuházás, de valami olyan szolgáltatás, ami vonzó és vendégmarasztaló, az nagyon is.
Az épülő Multicsarnok nem fogja élettel megtölteni a Népligetet, hiszen az Üllői út felüljáróján senki nem fog átvágni azért, hogy andalogjon egyet meccs után, de az eddigi kísérletek (a ma szórakozóhelyként működő Jurtaszínház) sem nevezhetők sikeresnek. A hatalmas lehetőséget jelentő Planetárium évek óta zárva van, az épület állapota folyamatosan romlik.
Az okos, célzott és jól elhelyezett fejlesztések már csak azért is fontosak lennének, mert megoldódna a vécék hiánya (a jelek szerint most jobb híján az emlékművek tövében könnyítenek magukon az erre járók). Másrészt, ha többen, illetve – térben és időben is – egyenletesebb eloszlásban használnák a Népligetet, az a közbiztonság javulását is eredményezné. A legtöbbek szerint ugyanis ez az utóbbi a park fő problémája.
A Népliget 2005 óta védett történeti kert. De ez nem azt jelenti, hogy egy pororsodó múzeumi tárgyként kell gondolnunk rá. A miénk. Használjuk, szeressük és drukkoljunk neki, hogy sikerüljön egyszer élettel megtölteni.
2020-ban elkezdődött a Népliget hosszú távú tervezése, ami idéntől az Otthon Budapesten program keretében folytatódik.
Tarts velünk, iratkozz fel heti hírlevelünkre, hogy neked is elküldhessük a legfontosabb híreinket, legérdekesebb írásainkat.