Javában zajlik a 41. Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely megtekinthető a Telex.hu főoldalán és a fesztivál youtube-csatornáján. Április 14-én este 20 órakor a Shakespeare/37 három rövidfilmjét nézhetik meg az érdeklődők: 37 kortárs magyar író 37 jelenetben gondolkodik el Shakespeare 37 drámájáról. Kiválasztanak egy jelenetet és újragondolják, vagy folytatják a drámát, szabadon nyúlhatnak a klasszikusokhoz. Az egyes epizódokat 20 percben rendezte meg Magács László, aki munkatársával, Meister Natália Flóra operatőrrel vágás nélkül, egy snittben meséli el a történeteket.
A Tavaszi Fesztivál programjába három dráma került. A Rómeó és Júlia Erdős Virág átiratában (szereplők: Tóth Ildikó, Györgyi Anna, László Zsolt, Szikszai Rémusz, Murányi Anna és Bolla Gábor). A Szeget Szeggel Tasnádi István újraértelmezésében (szereplők: Hartai Petra, Szőke Abigél, Ódor Kristóf és Kovács Máté) és a Lear király Kovács Viktor és Kovács Dominik elképzelései szerint (szereplők: Láng Annamária és Mészáros Béla). A Budapest Te+Én műsorvezetői – Veress Dóra és Gellért Gábor – a rendező Magács Lászlóval és három íróval, Erdős Virággal, valamint a Kovács ikrekkel beszélgettek.
PODCAST:
Magács László úgy érzi, hogy a karantén időszakában ez egy izgalmas forma, amellyel a színházat az emberek életében tarthatjuk. A forgatás módjáról is beszélt…
Durván húsz perc. Egy snitt. A filmek utolsó két percét általában nem látom, mert akkor már azért drukkolok, hogy ne rontson senki. Mert akkor újra kell kezdeni az egészet, és az fáj. Itt a színész egy ívet végig tud játszani. Nem kell ugrálni logisztikai megfontolásokból az időben. Ez sokkal közelebb áll az igazi színházhoz, mint egy hagyományos film. A színészek ettől először általában kétségbe esnek, aztán belevetetik magukat, és minden működik. A 15 kilós kamera közben végig a Nati vállán van. Ha háromszor vesszük fel a filmet, akkor több órán át. A focus puller mögötte. A konyhaablaknál az asszisztens átveszi a kamerát, Nati átugrik az ablakon, visszaveszi. Izgalmas. Valóban megtörténik.
Erdős Virág a szülő-gyerek kapcsolatra, konfliktusokra fűzte fel Rómeó és Júlia történetét. Személyes történet ez…
Két felnőtt gyerekem van, akik most huszonévesek. Én pedig ott állok, és szembesülök azzal, hogy milyen kihatással van az ő életükre, ahogy neveltem őket. Mostantól élesedik a felelősségem. Én ugyanis vagy tovább nyomatom a saját életem témáit, vagy hajlandó vagyok végre meglátni – őket. Azt, hogy hogyan alakul az ő életük. Az életük ugyanis már nem rólam szól. Meg kell látnunk a gyerekeinket. Azt, hogy ők milyen szellemben élik az életüket. Ki kell nyitnunk a szemünket! Végtelenített beszélgetésekkel sok mindent rendbe lehet tenni.
A Kovács ikrek – Dominik és Viktor – közösen alkotnak. Együtt írnak. De hogyan…
Egyikünk elkezdi a mondatot, másikunk befejezi. Persze hosszas vázlatolások előzik meg az írás folyamatát. És akkor megszületnek a szűrők, amikkel dolgozunk. A szociális és lélektani háttér elkülönül. A probléma megfigyelése már közös folyamat. Utána vizsgálódunk, írunk egy hosszas vázlatot. Amikor már írni kezdünk már együtt vagyunk és befejezzük egymás mondatait. Aztán jönnek a viták, amelyeket hosszas éjszakai beszélgetésekben oldunk meg. Befejezzük a művet, és elkezdünk izgulni, hogy vajon másoknak is érdekes lesz, amit írtunk. Tovább gondolják? Másképpen látják? Jó lenne, ha így lenne.
Kérdések, amelyekre még választ kapunk a podcastból:
- Milyen helyszíneken forogtak a filmek?
- Hogyan épül fel egy egysnittes forgatás?
- Hogyan zajlik a felkészülés, mikor történik a felvétel?
- Hogyan néznek ki az éjszakai forgatások?
- Miképpen fogadják a nézők a film-színházat?
- Meddig tart a szülői felelősség?
- Meddig hivatkozhat egy gyerek a szülei hibáira?
- Hogyan élnek bennünk tovább a szüleink szemrehányásai?
- Hogyan ír együtt egy ikerpár?
- Beleszólhat egy író a saját művének továbbélésébe
Borítókép: Kittner Ádám