Május 2-án volt kereken 125 éve, hogy átadták Budapesten a Millenniumi Földalatti Vasutat, azaz a „kisföldalattit”, a helyiek és turisták örök kedvencét. A kontinens első földalatti vasútja ma már a világörökség része, egy és negyed évszázados múltja igazi sikertörténet.
Aki egyszer is hallotta a karcos férfihangon elzengeni azt, hogy Óóópera, vagy csodálta a Zsolnayval burkolt megállókat a látványos szegecselt oszlopokkal az elrobogó sárga kocsikból, az többé nem feledi milyen különleges élmény is a Kisföldalattin utazni.
Miért került a föld alá?
A város 1873-as egyesítését követő hatalmas ütemű fejlődés és átalakulás talán leglátványosabb mozzanata az elegáns bérpalotákkal és villákkal szegélyezett Andrássy út kiépülése volt a Belváros és a Városliget között. A párizsi sugárutak mintájára megálmodott útvonallal Budapest is a csillogó metropoliszok sorába kívánt emelkedni. Bár ez építkezés nem ment zökkenőmentesen, de mire elkészült
“A város annyira féltette kedves Sugár útjának összképét, hogy semmiféle tömegközlekedési eszközzel nem engedte elcsúfítani” – írja Török András budapesti kalauzában.
Így nem maradt más megoldás, mint a föld alá vinni a kötöttpályás közlekedést: a hatalmas millenniumi ünnepségek egyik fénypontjaként 1894-96 között készült el a kontinens első, London után a második európai földalatti vasútja. Első végállomása még a Városligetben volt, a hossza ugyan máig nem egetrengető a maga 4,4 kilométerével (1973-ra hosszabbították meg), mégis a korában olyan technikai innovációt jelentett, ami a mai napig mérföldkőnek számít a közlekedés és technika történetében. Az építkezés is elképesztő ütemben zajlott, mivel az engedélyt csak azzal a feltétellel adták ki a pályázó cégeknek, hogy elkészülnek a Ezredévi Kiállítás megnyitásáig, azaz 21 hónap alatt.
Az építéskor készült fotókon jól látszik, hogy nem fúrták az alagutat, hanem egyszerűen kiásták, majd befedték a megállókat és a vágányokat. A lejárók fölé (a már említett Opera kivételével) díszes csarnokokat emeltek, de ezeket az 1920-as években elbontották.
Korát megelőző fejlődést hozott…
A projektgazda az a Balázs Mór mérnök volt, aki egyben az egyik fővárosi közlekedési társaság, a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. (BVVV) alapítója is volt. A járműveket attól a Schlick gyártól rendelték meg, amelytől a BVVV a villamosait is beszerezte. Balázs Mór még a rivális villamosvasúttal, a Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal (BKVT) is társult a vállalkozás sikere érdekében, amelynek eredményeként a 20 villamos motorkocsi egyik fele a BVVV Rt. sárga, másik fele a BKVT Rt. barna színeit kapta, a belső technikát pedig a Siemens és Halske „tette” a kocsikba. Ennek a két társaságnak a nyomait még a mai villamosok egy részén is felfedezhetjük, a sárga festésen végigfutó barna sáv bizony a BKVT Rt. színeit őrzi.
Nem csak földalatti útvonal volt különleges, de a szerelvények is számos újítást hoztak: az első alacsonypadlós vasúti járművekről van szó ugyanis, amelyeknek ráadásul mindkét végén vezetőfülke kapott helyet – szemben az akkoriban használt egyirányú, mozdony vontatta járművekkel.
Az ünnepi program:
Ezek egyike a mai napig üzemképes és néha fut is egy tiszteletkört: az „Öreg hölgy” egy, a gyári állapotában megőrzött 11-es pályaszámú, gyönyörű, favázas jármű, a BKV Zrt. nosztalgiaflottájának igazi matuzsáleme! A tíz és fél méter hosszú, 14 ülőhellyel rendelkező, 46 utas befogadóképességű jármű 1960-ig állt a közösségi közlekedés szolgálatában, maximális sebessége 50 km/óra volt. 1996-ban újították fel, majd 2006-ban ismét állagmegőrzést hajtottak végre rajta.
A születésnap alkalmából egész héten, május 3. és 9. között a Vers a peronon kezdeményezés keretében naponta többször kortárs költeményeket hallhatunk a vonalon neves színészek előadásaiban. Íme a teljes lista:
- Kemény István: Kis majom (Mihály Péter színész, rendező előadásában)
- Áfra János: Otthonról el (Für Anikó színművész előadásában)
- Szálinger Balázs: A fák (Csuja Imre színművész előadásában)
- Géczi János: Ma megbeszéltük (Likó Marcell zenész előadásában)
- Dukay Nagy Ádám: Életesély (Nagy Péter színművész előadásában)
- Terék Anna: Pofon (Tóth Ildikó színművész előadásában)
- Szőcs Géza: Vers a végtelen programokról (Gáspár Sándor színművész előadásában)