Művészek, akik felforgatták az életet – gyönyörű képeiken a vallások, mítoszok és legendák éteri alakjaiban a kor legégetőbb társadalmi, szociális kérdéseit feszegették. Még augusztus 22-ig megnézheted a Vágyott szépség – Preraffaelita remekművek kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában.
Bartha Dorka írása.
A kortársak rajongását értjük, de mai szemmel azt már nagyon nehezen látjuk meg, mi provokatív lehetett a preraffaeliták művészetében, pedig a 19. században felforgatták nem csak az akadémiai berkeket, de a művészvilágot is. Közbotrányt okozott egy túl izmosnak ábrázol sírásó apáca vagy a családi örökséget lóversenyen elvesztő gentry is. A kiállítás egyszerre mutatja be a szépség keresésének útjait, és az alkotók életét is, akik bizony a viktoriánus erkölcsökhöz mérten szabados életvitelükkel, rendhagyó életmódjukkal, forradalmi technikai és témabeli újításaikkal meg- és felrázták a korabeli világot.
1848-as nagy forradalmi világégések közepette alakult társaság – magukat inkább testvériségnek hívták – tagjai mind sokoldalú művészek voltak. Egyszerre írók és festők, illusztrátorok és szobrászok, és a korban szokatlan módon, a körhöz közel álló nők is a múzsa szerep mellett aktív alkotók is voltak. Az alapítók – Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt négy további művésszel a korabeli londoni Királyi Művészeti Akadémia konzervatív oktatási elvei ellen lázadva alakították meg körüket.
Képeiken megjelennek a bibliai, vallási témájú művek újszerű feldolgozása – nagyon izgalmas, ahogy a Szent Családot mint puritán munkáscsaládot ábrázolják, reagálva ezzel az éppen dübörgő ipari forradalomra is – vagy ahogy az újra felfedezett középkori mondákhoz és gyökerekhez, vagy éppen Dante és Shakespeare világához nyúlnak vissza. Egyszerre hatnak tökéletesen totalitásukban, és az apró, sok-sok pluszjelentést hordozó szimbólumokban is el tudunk veszni a szemlélésük közben.
Tate, Georgiana, Mount-Temple bárónőjének ajándéka a férje, Francis, Mount-Temple bárója emlékére, 1889. Fotó: ©Tate
A kiállított, közel negyven festmény (és félszáz grafika) között ott láthatjuk a Dante Gabriel Rossetti stílusteremtő Ecce Ancilla Domini! (Angyali üdvözlet) alkotását és az ikonikus Beata Beatrix-et és Ábrándozást, vagy John William Waterhouse 1888-as The Lady of Shalottját.
Tate, Sir Henry Tate ajándéka, 1894, Fotó: ©Tate
A művészek és közeli körük életútjának izgalmas bemutatása is a kiállítás elengedhetetlen részei, mert a képek puszta csodálásához nagyon izgalmas kontextust és plusz tartalmat kapunk azzal, hogy megismerhetjük Rosetti és – a szintén több kiállított művel szereplő, tragikus véget ért felesége – Elizabeth Siddal életútját, vagy éppen Effie Graynek Ruskinnal majd Millais-szal való kapcsolatát. A preraffaelitákat megismerve sokkal egyértelműbbé válik a századfordulón elsöprő sikert arató szecesszió/art nouveau mozgalma is, melynek gyökerei éppen itt keresendőek, az összművészeti törekvések, az ipari termelés és akadémiai szigor elleni lázadásban, és persze a földöntúli angyali vagy sötét szépség keresésében.
