Buszpályaudvarból kerthelyiség, szalámigyárból vendéglő? Az előző részben egy napjainkban szupermarketként használt lovarda, vívóteremként működő zsinagóga, loftlakásokká és irodákká alakított ipari épület és a Kiscelli Múzeumként ismert egykori kolostor múltját és jelenét néztük meg. Most további, fennállásuk óta különböző funkciókat betöltő helyszínekre és épületekbe látogatunk.
Fonyódi Anita, a Kép-Tér Blog szerzőjének írása.
Népszerű kerthelyiség az autóbuszpályaudvar helyén – Erzsébet tér
Ma az Erzsébet térre leginkább kikapcsolódni, barátokkal találkozni és fröccsözni járunk, de sokan emlékezhetnek még azokra az időkre, amikor az egykori Engels téren autóbuszok várakoztak.
Fortepan/UVATERV, 1949 
Fortepan/UVATERV, 1966
A mai Fröccsterasznak is helyet adó modern épületet 1949-ben Nyíri István tervei alapján építették a MÁVAUT autóbusz pályaudvar számára, míg mellette, a mai Akvárium Klub és a pázsit helyét parkoló autók foglalták el.
Ide tervezték felépíteni az ezredforduló előtt a Nemzeti Színházat, de ezek a tervek kútba estek. A tér használata és képe fokozatosan, lépésről lépésre változott meg – most már bátran mondhatjuk hogy előnyére-, a parkolót még korábban megszüntették, az autóbuszokat főleg a Népligeti és az Etele téri pályaudvarokra irányították át. A kocsiállások pont a Fröccsterasz helyén voltak, a jegypénztár és a szupermenő váróterem a kétszintes épület belsejét foglalta el.
Fortepan/UVATERV, 1949
Nyíri épülete éppen akkor lett kész, amikor a modern stílusnak – mivel nyugatinak és kozmopolitának tekintették-, már meg voltak számlálva a napjai, így az ötvenes évek elejével kegyvesztett lett és átadta a stafétabotot az akkori ideológiának sokkal jobban megfelelő szocialista realizmusnak.
Szalámigyárból vendéglő – a Kőleves a Kazinczy utcában
Sokak által kedvelt helyszín a bulinegyedben a Kazinczy utca 41 szám alatt működő Kőleves vendéglő és kert is. A tizenkilencedik század közepén az ingatlan még a népes Stahl család tagjainak tulajdonában volt, és örököseiktől, a Heuffel testvérektől került 1925-ben Rebenwurzl Izidor és Salamon birtokába. Az épületben valójában már a tízes évektől a Heuffel Adolf által alapított ortodox kóser húsfeldolgozó és üzlet működött a zsidó hitközség felügyelete alatt, így Rebenwurzl Izidor társával, Berkovits Mihállyal ezt a tevékenységet folytatta az épületben.
A helyszínen Berkovits Mihálytól az özvegye, tőle Kővári Dezső vette át az ortodox hentes és mészárosárugyár üzletet és folytatta egészen 2002-ig.
A VII. kerületi önkormányzat tulajdonában álló ingatlan a bezárása után pár évig üresen állt, míg 2005-ben a Centrum Csoport aktivistái foglalták le, hogy a tulajdonossal megállapodva egy alternatív kulturális központot hozzanak itt létre, és kiállításokat, koncerteket, vetítéseket terveztek.
A rendőrség ugyan visszafoglalta tőlük a házat, de megszüntették az ellenük indított eljárást és végül az ingatlan sorsa jóra fordult: egy darabig az önkormányzat működtetett benne hajléktalan szállót, majd későbbi tulajdonosa, egy ingatlanbefektető úgy döntött, felújítja és vendéglőt, hostelt nyitva új funkcióval tölti meg, amely ebben az esetben részben kötődik az eredetileg itt zajló tevékenységhez.
Nagyon klassz dolog, hogy az épület múltjára emlékezve a vendéglőben dekorációként használják a régi üzletviteli könyveket, ezekben bárki megnézheti hogy ment egykor a Rebenwurzl Szalámi és Konzervárugyárban az üzlet.
Julius Meinl kávépörkölőből nyomda – Dandár utca
Az előző példáknál talán kevésbé ismert a IX. kerületi Vaskapu utca és a Dandár utca sarkán álló klinkertéglás irodaházat, amelyben korábban volt kávépörkölő, bútorgyár, optikai művek, irattár és nyomda is.
A modern, kétemeletes épület falai is sok mindenről tudnának mesélni. Julius Meinl 1908-ban vásárolta meg a ferencvárosi ingatlant a Humayer család számtalan örökösétől és két év múlva megnyitotta itt első kávépörkölő üzemét. Mivel több üzletük és raktáruk volt a fővárosban, a Vaskapu utcai teleptől 1928-ban megváltak és azt Fodor József bútorgyáros cége vásárolta meg 140.000 pengőért.
A társaság saját és más, főleg magyar tervezők bútorainak készítésével foglalkozott. A tulajdonos Fodor Pál a céget apjától örökölte, és az adásvétel pillanatában minden bizonnyal bizakodva tekintett a jövőbe, de a gazdasági világválság közbeszólt. Miután a bútorok iránti kereslet csökkent és veséjét is betegség támadta meg, 1934-ben feleségével öngyilkosságot követtek el. A gyár azonban nem zárt be, ezen a címen működött a második világháborúig. Az ötvenes évektől harminc éven át a szocialista idők egyik legendás nagyvállalata, a Magyar Optikai Művek (MOM) használta a Vaskapu utcai épületet, szemüveglencséket készítettek itt.
A rendszerváltás után egy iratmegőrzésre szakosodott cég költözött a falak közé, így hosszú ideig csak raktárként használták. 1999-ben új tulajdonosa a leromlott állapotú épületet felújította, majd az ezredforduló után két nyomdai cégét költöztette ide. A nyomda 2015-ös bezárása óta irodaházként működik. És ha van időnk és kedvünk a homlokzaton téglakarcokat nézegetni, a bejárat mellett a bútorgyár korszakából származó vésést is találunk, HM monogrammal, virágokkal és férfifejjel, 1929-es dátummal.
A cikk elkészítéséhez a Budapest Időgép, a Hungaricana, az Arcanum, a Fortepan és a Mapire.eu adatbázisait használtam fel.A Vaskapu utcai épületről szóló infók egy részét és a Fodor József cég régi hirdetését a Favorite News Magyarország honlapján találtam, akik beköltözéskor összeszedték a ház történetét.
