Az Orlai Produkciós Iroda szeptember 30-án mutatja be Budapest, Te! című zenés városnézését. Ehhez kapcsolódik a színház online videósorozata, amely 14 részben mutatja be az előadás alkotóinak fontos, kedves budapesti helyeket.
Nézze csak meg Budapestet éjjel, aluljáróérzés, újlipótvárosi szűkös utcák, budai zegzugok, galambok, tele van az nótával-zenével, sétahajó lágyan ring a Dunán, egy régi nótát hoz Budáról át a szél, ez a mi városunk. Kicsit szmogos, kicsit piszkos, de nincs még egy ilyen szép város. És benne a budapesti ember, akiről azt mondják, vannak köztük budaiak, és vannak, akik budaiak szeretnének lenni. Vagy fordítva: Budára kirándulni jár az ember, de hogy lehet ott lakni? Szeretjük ezt a várost színéről és fonákjáról, mert olyan, mint maga az élet: sosem tudni, melyik sarkon túl mi vár ránk.
A Budapestről szóló slágerek ismerői ebből a bekezdésből könnyedén összeállíthatják azoknak a daloknak a listáját, amelyek elhangzanak az előadásban. Zenei anyagát tekintve Zerkovitz Bélától az Akkezdet Phiaiig egy évszázadot ölel fel produkció, a dalok között elhangzó szövegek azonban napjainkból Nádasdy Ádámtól és Erdős Virágtól, párbeszédek többek között Pereszlényi Erika gyűjtéseiből, Maros András könyveiből, a 100 szóban Budapest pályamunkáiból származnak.
Az Orlai Produkciós Iroda 2021. szeptember 30-án mutatja be Budapest, Te! című előadását, ennek felvezetéseképp készültek a videók. A produkció zenés városnézés és vallomás Budapesthez, ezért nem turisztikai fókuszú imázsfilm volt a cél. Azt szerettük volna megmutatni, van közünk Budapesthez, ez a mi városunk, ezért a videók olyan helyeket mutatnak be, amelyekhez az alkotókat személyes élmények, emlékek fűzik.
A rendező, Pelsőczy Réka a Budapest, Te! előadás koncepciójáról így fogalmazott:
„Az utcán, villamoson, játszótéren, kávézókban hallott párbeszédeket szerettem volna ütköztetni a régi nagy Budapest-dalokkal, hogy kiderüljön, milyen esendőek vagyunk – magyarázza, és hozzáteszi, ezekből a talált szövegekből az is kiderül, hol tart ma a nyelv, és micsoda különbség van napi zötykölődéseink kommentálása és a dalszövegek között. – A régi dalok megmutatják mindazt a csodát, ami körülöttünk van, az épületeket, azok hangulatát, a vágyott Budapestet, a maiak pedig azt sűrítik, amiben élünk, a mi Budapestünk ízeit, színeit, illatait.”
Ennek megfelelően a két-négy perces videók is a kontraszt jegyében készültek, azok az egyes helyszíneken, szabad téren forgatott interjúkból és előadásrészletekből állnak. Az előadás alkotóit és közreműködőit látjuk civilben, nem színházi közegben, ezáltal személyes közelségbe kerülhetnek velük a nézők, a művészek mikrotörténeteire élményeire, emlékeire pedig az előadás zenés és prózai részletei reflektálnak.
A videók Buda és Pest sokféle arcát mutatják be. Pelsőczy Réka rendező a Várkert Bazárhoz visz, Zöldi Gergely dramaturg a budai vár virágzó cseresznyefáiról mesél. Bodor Johanna koreográfus a Gellért téren idézi fel azt, milyen volt először Magyarországon filmezni, Radnay Csilla a gyerekkorára emlékszik vissza a Feneketlen-tónál. Kovács Henrietta rendezőasszisztens arról beszél, milyen közösségi tér a Városmajor, Orlai Tibor producer a Jurányi Ház fontosságát mutatja be.
Péter Kata a Belvárost érintő személyes emlékeit osztja meg, és megtudhatjuk tőle, hogyan változott az elmúlt évtizedekben az ő szemszögén keresztül a Fővám tér. Az előadás legfiatalabb közreműködői a VI. és a VIII. kerületbe visznek: Börcsök Olivér a Rózsa utcába, Rohonyi Barnabás pedig a Vas utcába, a Színház- és Filmművészeti Egyetem elé.
A város központi magját Takács Zalánnal hagyjuk el, aki az életében fontos szerepet játszó Orczy kertet mutatja be. Nagy Dániel Viktor színművésszel jutunk a legmesszebbre, aki a Pestszentlőrinc és Pestszentimre határán levő Péterhalmi erdőben árulja el, miért választotta ezt a centrumtól földrajzilag távoli helyszínt.
