Nagyobb helyet foglal, mint a Parlament, egykor külön városként működött, saját pénzzel. Majdnem 200 évig katonák laktak benne, 120 éve pedig innen igazgatják Budapestet. Jellemzően 20 évente átépítenek benne kisebb-nagyobb dolgokat, de a monumentális terveken eddig mindig kifogott a történelem. A Városháza Park tervpályázata kapcsán indított sorozatunkban most az épület történetét nézzük végig.
Az Invalidus-ház (1716-1787)
A Habsburg Monarchia XVII. század végi, török ellen folytatott szüntelen háborúskodásainak köszönhetően a birodalom területén ijesztő mértékben szaporodott a rokkant, munkaképtelen, hajléktalanul kóborló, sarcoláshoz és fosztogatáshoz szokott katonáinak tömege. A helyzet megoldására az udvari haditanács, illettve az uralkodó VI. Károly császár (III. Károly néven magyar király) invalidus-ház építése mellett döntött, mely befogadja a rokkant katonákat és családjaikat.
A Pesten építendő épület telkének az akkori városszélen, a városfalhoz közel álló területet jelöltek ki. A 2000 férőhelyesre tervezett intézmény terveinek elkészítésével először Hölbling János budai építőmestert, Fortunato de Prati kamarai mérnököt bízták meg. Az építkezés a telekviták rendezése után 1716-ban kezdődött meg.
1722 és 1727 között a munkálatok pénzhiány miatt szüneteltek, ám ekkor Anton Erhard Martinelli építőmestert bízták meg a feladat folytatásával. Martinelli újult erővel vetette be magát a munkába, 1728-ban már 4000 főt befogadó épülettel számolt. Ezek után rohamos ütemben indult meg az építkezés, 1729-ben már 300 embert tudtak elszállásolni. 1735-re a templom és a főhomlokzat is elkészült. 1741-re az építkezés elérte a városfalat és ezzel a Martinelli-féle építkezésnek vége szakadt, mivel a városi tanács a városfal elbontására nem adott engedélyt.
Az Invalidus-ház város volt a városban: közel négy hektárnyi területen kétezerötszáz ember élt, az intézmény saját pénzzel rendelkezett, önálló iskolája, péksége, mészárszéke, kórháza és temploma is volt.
1765-től Franz Anton Hillebrandt kamarai építész lett az épület átalakításának központi szereplője. Az ő nevéhez fűződik többek között a templom oltárának, orgonájának tervezése, valamint a városfalon kívül elhelyezett tébolydaépület megépítése.
1783-ban II. József császár az épület túlzsúfoltságára hivatkozva elrendelte, hogy az invalidusokat költöztessék át Nagyszombatra, ezek után megbízta Hillebrandtot az épület kaszárnyává alakításával.
A Károly-kaszárnya (1784-1897)
Hillebrandt vezetésével 1784-ben kezdődtek meg az átalakítások. A templomot exsecrálták (megfosztották a szentségtől), majd háromszintesre osztották, mivel ide a gránátosokat helyezték el. Az 1780-as években megtörtént a környező utcák rendezése, szabályozása, ez indokolta kapuk nyitását a városfalon kívülre is. További építkezések, átalakítások folyamatosan zajlottak a kaszárnyában, ekkor épült ki többek között a Károly körúti szárny is. (1870 körül)
A Fővárosi Hivatal épülete (1899-)
Először 1886-ban merült fel a Károly-kaszárnya megszerzésének szándéka a felduzzadt fővárosi adminisztráció elhelyezésére.
1894-ben Budapest főváros megszerezte az épület tulajdonjogait. Már a legkorábbi javaslatok is számoltak az épület bővítésével, ám elegendő anyagi keret esetén elbontását is indítványozták, helyébe új, reprezentatív hivatal építésével. Az új épület tervezésére 1898-ban tervpályázatot írtak ki, ám addig is ideiglenes szándékkal átalakításokat végeztek az épületen, hogy a hivatal beköltözhessen. Erre annál is inkább szükség volt, mivel a Belvárosi Plébániatemplom mögött álló régi pesti városházát hamarosan, 1900-ban elbontották az épülő Erzsébet-híd miatt.
A századfordulóra elfoglahatták helyüket a hivatalnokok. Az ideiglenes szándékú költözésből pedig egyre inkább végleges pozíció lett, így az épületet folyamatosan bővítették, például az udvari pavilonok beépítésével (1918-19).
Az épület a II. világháború során súlyosan megrongálódott. A Károly körúti szárny nagy része elpusztult, és az udvari pavilonok is komolyan károsodtak.
A háború okozta károk helyreállítására 1949-ben Gerő László tervei alapján került sor. Ekkor készült az egykori templomszárny helyén, a felső két szint egybenyitásával a jelenlegi díszterem. A Károly körúti szárny csonkaságát nem tüntették el, a megmaradt falakat felhasználva alakították ki az egészen 2005-ig fennáló bazársort.
Tervek és valóság
Az épület történetét váltakozva kísérik végig a különböző nagyszabású tervek, illetve a földhözragadtabb felújítási koncepciók a funkcionális és reprezentatív igények kielégítésére.
A Martinelli féle építkezés közben, 1740-ben Salomon Kleiner bécsi rézmetsző készített 8 részes sorozatot az épülő Invalidus-házról, mely az épületet soha meg nem valósult, teljeesen kiépített állapotában ábrázolja. A rézmetszetek a monarchia számos pontjára eljutottak, mindenhol nagy sikert aratva, ám a megépült valóságról egy 1770 körüli ábrázolásról nyerhetünk pontosabb képet. Ezen nemcsak a Martinelli-féle építkezés elkészült épületrészei láthatóak, hanem a Hillebrandt által tervezett U alakú földszintes tébolydaépület (a mai Bárczy István utca felől csatlakozva), valamint az épület barokk parteres díszkertje (mai Városháza park) is.
Az épület városháza funkciójú bővítésére 1898-ban írtak ki pályázatot, ám ennél jelentősebbnek bizonyult a két világháború között, 1939-ben meghirdetett tervpályázat. Erre a korabeli építészek színe-java jelentkezett mai szemmel nézve igen bátor tervekkel, melyek újragondolták a kialakult városszövetet, illetve több terv alkalmazott felhőkarcolószerű, magas épületrészeket. A kor ellentmondásos építészetét jól jellemzi, hogy a pályázat hirdetése előtt, 1935-ben, még „műemlék jellegű továbbfejlesztésben” gondolkodtak, azaz neobarokk stílusú bővítést terveztettek az épülethez.
A Károly körúti szárny helyén álló bazársorra bizonyára sokan emlékeznek, hiszen a II. világháború végétől egészen 2005-ig állt fenn.
A városháza bővítésének eddigi utolsó tervpályázatát 2008-ban írták ki, melyet a világszerte elismert holland építész Erick van Egeraat stúdiója nyert megy. Mint oly sok korábbi nagyszabású terv, ez sem valósult meg.
2021: indul a Városháza Park tervpályázat
Ahogy a fentiekből is látszik, a Fővárosi Önkormányzat évtizedes adóssága, hogy a Városháza előtti elzárt, jelenleg üzemi funkcióra használt területen Budapest új főterét, egy parkosított agorát alakítson ki, amely az aktív közéleti részvétel helyszíne, a budapestiek és a Városháza találkozópontja lehet.
Ennek érdekében a Főváros 2019-ben megválasztott vezetése átfogó stratégiát készített a Városháza tömb középtávú fejlesztésére. A komplex programnak köszönhetően a következő években, ütemezetten, teljesen megújul a Városháza park és környezete.
Első lépésként szeptemberben már kiírták a pályázatot a – Bálna kulturális központ eladása miatt „hontalanná vált” és méltatlan helyzetbe került – Budapest Galéria új kiállítótermének tervezésére, mely a Városháza Gerlóczy utcai épületszárnyában kerül kialakításra.
Következő lépésben a Főváros térépítészeti tervpályázatot ír ki, hogy a Városháza Park a legmagasabb színvonalon újuljon meg. A pályázat célja, hogy a Városháza tömbjének területén olyan városi park és köztéregyüttes alakuljon ki, ami egyszerre biztosít zöldfelületet és új, attraktív városi teret a budapestiek számára, amely megadja Budapest régóta hiányzó „főterének” a XXI. században értelmezhető funkcióit.
Szöveg: Főpolgármesteri Hivatal, Városépítési Főosztály