A költségvetésvizualizációs hackathonhoz kapcsolódó interjúsorozatunk második részében Kerpel-Fronius Gáborral, Budapest okosvárosért és részvételiségért felelős főpolgármester-helyettesével beszélgettünk. A főpolgármester-helyettes a vállalkozói szférából érkezett a közéletbe, korábban hosszú évekig dolgozott egy informatikai fejlesztésekkel foglalkozó cégnél, így komoly rálátása van arra, mekkora jelentősége van a digitalizációs fejlesztéseknek és okosvárosi megoldásoknak. Emellett szívügye a részvételiségi eszközök minél szélesebb körben való megismertetése, a városlakók érdemi bevonása nem csupán a városfejlesztésről való párbeszédbe, de az alulról jövő kezdeményezések, ötletek konkrét megvalósításába is.
A költségvetésvizualizációs hackathon a főpolgármester-helyettesi portfóliód minden eleméhez – okosváros, részvételiség, átláthatóság – kapcsolódik. Mit ad hozzá egy ilyen verseny az egyes résztémákhoz?
Valóban minden eleméhez kapcsolódik a portfóliómnak. Az átláthatósághoz elsősorban azért, mert nagyon fontos, hogy az emberek lássák, hogy mire költi a város a pénzét. És amíg ez olyan táblázatokban van, olyan sorokon, olyan leírásokon szerepelnek a pénzösszegek, amelyek az emberek számára kevéssé érthetőek, addig ezek az adatok voltaképpen el vannak dugva. Ha ezt hozzáférhetővé akarjuk tenni az emberek számára, akkor ezeket az információkat emészthető formában kell megjelenítenünk.
Itt kapcsolódik az okosvároshoz is a rendezvény, és itt nem a technológia orientált aspektusra utalnék, hanem arra, hogy egy okos város úgy áll a polgáraihoz, hogy azoknak rengeteg olyan ötletük lehet, amivel a város életét jobbá lehet tenni. Ezért hívunk meg sok embert arra, hogy ezen a hackathonon ötleteljen arról, amit az első pontban mondtam, hogy miként lehet a budapestiek számára közérthetővé, áttekinthetővé tenni a költségvetést. Mik azok a grafikai megoldások, mik azok a storytelling megoldások, amelyekkel egyszerűen mutathatjuk be, honnan származnak a bevételeink, mire költünk, és ezek a költések egymáshoz hogy viszonyulnak, időben változnak.
Rengeteg olyan aspektus van, amin érdemes elgondolkodni, és érdemes olyan embereknek a véleményét kérni, vagy az ötleteit befogadni, akik nem hivatali szemléletben, hanem éppen fogyasztóként állnak egy problémához, vagy éppen az a szakmájuk, hogy ilyen dolgokat bemutassanak.
Mielőtt politikussá váltál, informatikai fejlesztésekkel foglalkozó vállalkozásod volt. A piacról nézve mik voltak a tapasztalataid, mennyire volt nyitott a magyar állami, önkormányzati szektor a különböző digitális fejlesztésekre, és tipikusan milyen akadályok álltak ezek előtt?
Ez egy fogós kérdés, merthogy meglehetősen rossz tapasztalatoktól vezérelve nem indultunk sohasem önkormányzati pályázatokon, meg állami pályázatokon. Tehát én mindig a pénzügyi szektoron belül dolgoztam.
Sokszor az elkészült termékekről az volt a benyomásom, hogy vannak nagy világmegváltó ötletek, de néhány esetet kivéve a legtöbbször nemigen foglalkoznak azzal, hogy az a termék, amit előállítanak, mennyire fogyasztható. Tehát nem figyelnek sem a közérthetőségre, sem a könnyen kezelhetőségre, és ezért a legtöbb ilyen terméket nehéz használni. Ennek tipikus példája a budapest.hu, a főváros jelenlegi honlapja, amit egyébként most megújítani tervezünk.
Erről a honlapról én azt gondolom, hogy az átláthatóság feltételeit többé-kevésbé kielégíti, mert minden fontos információ fent van rajta, viszont az áttekinthetőség kívánalmainak nagyon nehezen felel meg, nagyon nehezen lelhetők fel rajta az információk. Az új honlap kialakításával az a cél, hogy elinduljunk a digitális Városháza felé. Ennek az egyik első lépése például az, hogy ezen a hackathonon olyan tudást vonjunk be, amely hozzájárul ahhoz, hogy egy közérthető, fogyasztható terméket tudjunk előállítani, és a jövőben is így tervezzünk előrelépni. Amikor egy fejlesztésbe belekezdünk, akkor a végfelhasználókat is, tehát a város polgárait is bevonjuk abba, hogy ezt milyen módon alkossuk meg, figyelemmel a közérthetőség szempontjaira.
A hackathon résztvevői által kifejlesztendő programok ún. nyílt forráskódú, vagyis bárki számára hozzáférhető fejlesztések lesznek. Milyen hozzáadott értéke van ennek?
Ennek számos értéke van. Erős érvek szólnak amellett, hogy azokat a dolgokat, amikre közpénzt költöttünk, tegyük hozzáférhetővé mindenki számára. Másrészt pedig én hiszek a világban az együttműködésben és a hosszú távú kooperatív stratégiákban. Az önkormányzatok Magyarország, sőt, világszerte hasonló problémákkal szembesülnek, hasonló kérdésekre kell felelniük, így egyértelmű, hogy egymás megoldásaiból, ötleteiből tanulhatunk. A nyílt forráskódú szoftverekkel adaptálhatjuk a saját igényeikre, amit máshol fejlesztettek, mint ahogy tettük ezt a részvételi költségvetésünk szoftverével, amit a párizsi önkormányzattól vettünk át, és a saját igényeink szerint alakítottunk rajta.
Ezeknek az együttműködéseknek az a sajátossága, hogy ha valaki átvesz valamit, akkor úgy ildomos, hogy ő maga is belerakjon a közösbe. Ezt már elkezdtük, amikor a COVID-regisztrációs szoftverünket nyílt forráskódúvá tettük. Éppen most a Fővárosi Közgyűlés napirendjén szerepel az, hogy nyílt forráskódúvá tegyük a részvételi költségvetés szoftverünket is, hogy a többi önkormányzat már felhasználhassa azokat a dolgokat, amiket mi kikísérleteztünk.
Milyen tanácsokat adnál a hackathon résztvevőinek, mire figyeljenek, és hogyan közelítsenek a költségvetés-vizualizáció kérdéséhez szerinted, amikor munkához lenne.
Természetesen elsősorban arra figyeljenek, hogy mik azok a kérdések, amiket ők maguk szeretnének megválaszolva látni, és mi az a mód, ahogy ezt szeretnénk megválaszolva látni. Tehát az, hogy az ember mire kíváncsi, az hozzásegíti ahhoz, hogy a releváns kérdéseket feltegye, és itt azt a lépést kell megtenni, hogy van egy hivatali logikánk, meg költségvetési logikán előálló adathalmaz, amelynek van egy sajátos összefüggésrendszere, és ezt olyan módon kellene egyszerűsíteni, hogy az a valóság, amit prezentálunk a felhasználói felületen, az ezt ne torzítsa ezt el, ugyanakkor mégis megfeleljen a közérthetőség követelményeinek.
Ez az, amit várunk a hackathontól, és ehhez az kell, hogy nyitottan álljanak hozzá a résztvevők a feladathoz, képesek legyenek befogadni azt a logikát, ahogy az adatokat kapják, és mégis tudjanak úgy gondolkodni, mint azok az emberek, akik érdeklődőként ellátogatnak a honlapunkra, és szeretnék a kérdéseiket megválaszolva látni.
