Podcast: Szoborláz Budapesten – tényleg mindegy, mi áll a köztereken?

Vajon mi alapján dől el ma Budapesten, hogy kinek és hol állítanak fel szobrot? Egyeztet-e általában a szobrászművész a koncepcióról és az esztétikai szempontokról bármilyen szakmai zsűrivel? Van-e együtt gondolkodás építészekkel arról, hogy a kiszemelt téren vagy parkban hol lenne ideális helye egy új szobornak? Dr. Bor Judittal, Budapest Főváros Kulturális és Turisztikai Osztályának osztályvezetőjével beszélgettünk ezekről a kérdésekről a Budapest TE meg ÉN podcastban.

Podcast: Szoborláz Budapesten – tényleg mindegy, mi áll a köztereken?
Bor Judit azzal kezdi, hogy Budapesten ma a kerületek önállóan jogosultak a kerületi területre szobrot elhelyezni, semmiféle kontroll nincs afelett, hogy hova, milyen alkotás kerül.

A jelenlegi szobor-helyzetről

Bor Judit azzal kezdi, hogy Budapesten ma a kerületek önállóan jogosultak a kerületi területre szobrot elhelyezni, semmiféle kontroll nincs afelett, hogy hova, milyen alkotás kerül.

„Az építészt és a szobrászt alapvetően nem kérdezik meg. Sok esetben van már egy meglévő felújítási terv egy térre vagy bármilyen városrészre, és a legutolsó pillanatban valaki kitalálja, hogy oda akkor valamilyen szobrot helyezzünk el. (…) Így olyan furcsa stílus-különbözőségek lehetnek, mint a Széll Kálmán tér felújítása és az ott lévő Széll Kálmán szobor, hogy megkérdezed, ez a kettő hogy kommunikál egymással? Miért ott és miért ez a fajta ábrázolási típus jelenik meg?”

Podcast: Szoborláz Budapesten – tényleg mindegy, mi áll a köztereken?
Filozófusok kertje (Fotó: Soós Bertalan)

Szoborláz az országban

Budapest-szerte, de a legtöbb magyarországi város sétálóutcáján is találkozhatunk népszerű, könnyen érthető zsánerszobrokkal: rikkancsok, kutyás kislány, csendőr, és más, az életből vett hétköznapi figurák próbálják színesíteni az utcaképet.

„Divat lett a zsánerszobrászatnak nevezett, szerethető szobrok elhelyezése, hiszen ez egy nagyon jó városvezetői gesztus, hogy a városban van valami olyan, amivel fotózkodnak az emberek, amit szeretnek és értenek. Alapvető probléma, hogy nem képzett a szemünk, a vizuális kultúránkban nincs benne, hogy hogy kell kortárs műveket olvasni. (…) Ám a pocakos csendőrt megérjük, mi akar lenni, meg lehet ölelgetni, arról lehet egy nagyon jó fotót kirakni az éppen aktuális közösségi oldalra, amit használunk. Ez jól fog működni. Nem kell erőfeszítést tenni ahhoz, hogy megértsük. Az edukáció hiánya egy nagyon fontos kérdés.”

A szoborállítási láz másik területe az emlékezetpolitika.

„Ma az a maradandóság, az állandóság, az értékadás jelképe, hogy szoborban kezdünk el gondolkodni. Pedig, ha megkérdeznél valakit, hogy kinek van szobra a Deák téren, nem biztos, hogy el tudná mondani, hiszen elmegy mellette. De abban az adott pillanatban, amikor valakinek a nagyságát meg akarjuk ítélni, egy 19. századi gondolat ugrik be nekünk: az illetőnek egész alakos bronzszobrot kell állítani.”

Készülő szobor koncepció és mintaprojekt

Judit és kollégái egy új, budapesti szoborkoncepción dolgoznak, amely átalakítaná a jelenlegi rendszert, a politikusok, szakemberek és a civilek bevonásával új kereteket, eljárásrend-javaslatokat dolgoz ki a köztéri alkotások megalkotásával és elhelyezésével kapcsolatban. Létrehoztak egy mintaprojektet is, amelyben megmutatják, milyen folyamatokon lenne ideális keresztülmennie egy koncepciónak, amire egy megvalósult köztéri szobor válik belőle.

„A Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete projekt abból a szándékból indult ki, hogy legyen ennek a témának egy köztéri feldolgozása. De nem tekinthetünk önmagában csak arra, hogy felállítunk egy köztéri szobrot. Ezt meg kell előzze egy hosszú előkészítő folyamat, amiben egyáltalán elgondolkozunk erről a témáról: mi is ez, kikről szól, milyen korszakról, mi az üzenetünk ezzel, milyen típusú műalkotásokat várunk?”

p o d c a s t – hallgasd meg!

Kérdések, melyekre választ kapunk a podcastban:

  • Milyen szervezet volt a Képző- és iparművészeti Lektorátus és miért szűnt meg?
  • Hogy befolyásolta a Lex Turul a köztéri alkotások szabályozását?
  • Milyen szobor-kérések érkeznek az önkormányzathoz a civil társadalomtól?
  • Tényleg csak akkor becsülünk valakit, ha halála után minél hamarabb születik róla egy emléktábla vagy szobor?
  • Kell-e, lehet-e állítani több hasonló szobrot ugyanarról az emberről egy városban?
  • A köztér lehet-e terepe a népnevelésnek, edukálásnak?
  • Miért ne állítsunk olyan szobrokat, amire a többség vágyik?
  • Miben segít egy szoborkoncepció?
  • Lebonthatóak-e a szoborkoncepció szerint a rosszul sikerült alkotások?
  • Hogyan kell karbantartani a köztéri alkotásokat?
  • Legyen-e szobormoratórium?
  • Mi fér bele a köztéri alkotásba?
  • Milyen jó példát tud hozni a köztéri szobrokra az elmúlt évekből Judit?

Nyitókép: Bódis Krisztián