A Budapest Te+Én podcastban Kokas Dóra, csellóművész Veress Dóri és Gellért Gábor vendége. Oldottan és vidáman beszélgettünk komolyzenéről; Dóra egy fiatal, szenvedélyes nő, aki olyan lelkesedéssel tud a zenéről, a hangszeréről beszélni, amely után az embernek nem marad más vágya, mint elrohanni egy hangversenyterembe, hogy hallhassa a játékát. Mesél művésszé válásáról, a pályájáról és új hangszeréről, a csaknem 300 éves Montagnana csellóról.
Mikor indulhat el egy gyermek a zenésszé válás útján?
5-6 éves korban kiderül, hogy zenésznek való egy gyermek, vagy nem. Jó-e a füle, a ritmusérzéke. Hogy nyúl a hangszerhez. Hogy mozdul meg a hangszerrel. Akkor kell egy jó tanár, egy intézmény mögé, egy komoly családi háttér. Ahány zenész, annyi példa. Nálunk úgy volt, hogy 5 éves koromban mondta nekem édesanyám, hogy „na menj fel a színpadra vizsgázni”. Akkor látszott, hogy ez nekem való. Látta a csillogást a szememben. Azt, hogy elképesztően tudok koncentrálni, mosolygok és szeretem a színpadot.
Mi a zenetanulás legfontosabb feltétele?
Mi zenészek tanárt választunk. Nem várost, intézményt, hanem tanárt. Ha az Ausztráliában van, utána kell menni. Az én tanárom Kecskeméten dolgozott. A szüleim hetente kétszer 3 órát vezettek, hogy nekem Agócs Mártánál legyen ez a 45 perces órám. Az életemben három-négy olyan tanár van, akik komolyan segítették a pályámat. Akik tanítottak és szerettek.
A koncertezés pszichológiája…
A koncertezés nekem függőség. Pozitív, de függőség. És minden fontos benne. Otthon egyedül gyakorlok. Aztán jön az első próba, az első adrenalin. Aztán jön a többi próba, olyan, mint a láva, lassan húz fel. Aztán a főpróba, amikor már a helyszínen próbálunk, aznap délelőtt. Ott még az ember kicsit tartogat. Nem lehet kétszer ugyanúgy előadni a művét. Ha délelőtt ellövöm a puskaporom, este nem lesz jó. 100 százalékig odafigyelek, de 150 százalékig nem. Este előadás. A végén ott maradok, tele adrenalinnal. Akkor el kéne menni futni. De inkább elmegyünk enni.
Mennyire fontos a szép ruha, a smink?
Erre egy külön podcastot csinálhatnánk. Ha megnézed, hogy Yuja Wang néha milyen ruhákban áll ki a színpadra… akkor a koncertterem fele felháborodottan feláll, a másik fele imádja. Én próbálom megadni a közönségnek a tiszteletet. A helyhez és a műhoz illő ruhát választok. Persze mindenkinek más az elegáns. A Zeneakadémia nagytermében például nadrágban nem tudok kiállni. Persze ez én vagyok. Katival volt egy közös ötletünk, hogy egy Bartók 5. vonósnégyest piros cipőben játszunk. Bartók ugyanis színekben is gondolkodott. Mi pedig úgy éreztük, hogy ez illik a műhöz.
Dóra 2021 novemberében pályázaton elnyert egy közel 300 éves Montagnana csellót, egy híres mesterhangszert.
Nagyon jó hangszerem volt előtte is, szerettem és fontos volt nekem. Mégis, amikor a hangszert meghúztam, amit most kaptam… úgy éreztem, hogy az előző hangszerem egy játékszer volt. Nehéz ezt szavakba önteni. Teret és ajtót nyitott ki előttem, amely előtte ismeretlen volt. Mély tónusú, bársonyos, selymes, de közben szólisztikus. Olyan könnyű rajta játszani, amit nem éreztem egyetlen hangszeren sem.
Szívesen leírnánk, hogy mit kaptok még a podcasttól, de teljesen felesleges. A lényeg Dóra személyisége, amely átjön hangon és lelken. Hallgassátok meg!