Az Invalidus ház előbb kaszárnyának majd Központi Városházának átépített épület történetével már sokszor foglalkoztunk. Sorozatunk mostani részében egy 80 évvel ezelőtti grandiózus tervpályázat munkáit és hatásait vesszük sorra, és megnézzük, milyen problémákat szerettek volna egy időben 100-120 méteres toronyokkal és 10-14 emelet magas épületekkel gyógyítani.
Az az állítás, hogy a Károly körút és a Városház utca között húzódó épülettömb jelen formájában nem igazán alkalmas városházának, már azelőtt megfogalmazódott, hogy az első köztisztiviselők leültek volna benne az asztalukhoz. A Városházát újragondoló tervek, tervpályázatok sorában az 1939/40-ben zajló volt a legjelentősebb, már ha a tervezett építkezés méretét nézzük.
Miközben színvonalas, érdekes tervekről van szó, egyáltalán nem biztos, hogy jó lett volna, ha bármelyik is megépül közülük. De mielőtt rátérünk a tervekre, nézzük meg, miért és milyen Városházát szerettek volna a ‘30-as évek végének városvezetői.
Torony iránti vágy
Egy rendes városházának igenis legyen tornya! Az Erzsébet híd építése miatt lebontott régi pesti városházának is volt tornya, ahogy ekkor a városházáknak általában, de ennek az épületnek és a hozzá tartozó teresedésnek az eltűnésével Budapest szimbolikus városháza nélkül maradt a századfordulón.
A Városház utcai, botcsinálta Városházának van ugyan egy régről maradt, apró templomtornya, de ez nem helyezte el szimbolikusan a városképben, melyet ekkor három kupola uralt: a Bazilikáé, a Parlamenté és a Budavári Palotáé. Mindnek megvolt és megvan a maga szimbolikája, de egyik se szól Budapestről, mint önálló entitásról. (Értsd: az ország vezetésének, a királyságnak és a katolikus egyháznak is van szimbolikus, a városképet uraló épülete, Budapest vezetésének, a budapestieknek pedig nincsen.)
A világszerte éppen ekkor zajló nagy toronyházépítési hullám hatott a hazai építészekre is. Többen álmodtak 12-30 emeletes toronyházat a Városháza új szárnyaként, vagy annak helyére, az egyik ilyen terv sorozatunk előző darabjában is szerepelt már. Viszonyításként: a MOL torony 28 emeletes és 143 méter magas, a Bazilika és a Parlament egyaránt 96 méter magasak. A pontosság kedvéért illik megjegyezni, hogy az első toronyházterveket is eredményező tervek és pályázatok nem a Városházáról szóltak.
A tervpályázat, ami megváltoztatta volna a városképet
Az egyedi gondolkodásokból előbb-utóbb városrendezési tervek és pályázat született. 1939 nyarán Szendy Károly polgármester kezdeményezésére nagyszabású tervpályázatot írtak ki. A tét komoly volt: a díjazásra összesen 154 ezer pengőt szántak; ez körülbelül 150 millió mai forintnak felel meg.
A modern építészet a két világháború között ekkorra már nagy utat tett meg itthon. A Horthy-rendszer eleinte nem lelkesedett a szerinte túl nyugati / avantgárd / bolsevista / stb stílusokért, sokáig korlátozta megjelenésüket, de az 1930-as években átszakadt a gát. Az viszont, hogy középület modern stílusban épüljön, még a tervpályázat idején is újdonság volt.
A helyzetet jól leírja, hogy az évtized közepén, tehát pár évvel korábban hivatalos megrendelésre még historizáló, neobarokk terv született a Városházára, de Vágó József építész saját elképzeléseit bemutató, Budapest művészi újjáépítése című munkájában már egy modern Városházát álmodott meg. (Ráadásul új helyre, a Margit-szigettel szemközti partra, az éppen kiépülőfélben lévő Újlipótvárosba.)
A kiírás szerint a Városház utca felőli műemlék szárny és az épület középtengelyében álló egykori templom szárnya megmarad, minden más bontandó, megtartásukkal a terveknek nem kell számolnia. Az új épületben több fővárosi vállalatnak (Elektromos Művek, Gázművek, Vízművek) is helyet kell biztosítani.
Az irodák számára szükséges hely nagyságából következett, hogy legalább 12-14 emelet magas épületekre lehet majd számítani. A költségeket (mai értékre átszámítva) 15 milliárd forint körülire becsülték, de mire a pályázat véget ért, már 20 milliárd feletti összegről szóltak a hírek. Az, hogy ez a pénz mikor és honnan teremthető elő, akkor is nagy kérdés lett volna, ha menet közben nem tör ki a II. világháború.
A győztes tervek
A pályázaton a zsűri két első helyet osztott ki: Kertész K. Róbert és Weichinger Károly közös tervét, valamint vitéz Martsekényi Imre tervét egyaránt legjobbnak ítélték. Második helyet kaptak Lauber László és Wälder Gyula tervei. A győztesek és Lauber megbízást kaptak a végleges tervek elkészítésére, Wäldert pedig a Madách Imre sugárút mentén tervezett Kisvárosháza megtervezésével bízták meg. (A soha meg nem épült Madách Imre sugárút elején álló házakat, amely téglái között akkor még éppen csak megkötött a habarcs, szintén ő tervezte.)
Abban, hogy nem egy tervet választottak ki, hanem több pályázót kértek fel a végleges tervek elkészítésére, semmi kirívó nincsen, alig húsz évvel ezelőtt például a 4-es metró tervei is így készültek, a pályázók közül a győztes iroda vezetésével többen részt vettek a megvalósításban.
A mai gyakorlattal ellentétben ekkor a tervpályázatokat úgy bonyolították le, hogy a zsűri látta melyik tervet ki készítette. Ez akaratlanul is torzíthatta a végeredményt, és ne legyünk naivak: általában nem csak akaratlanul torzította. Nem kétségbe vonva vitéz Martsekényi Imre képességeit és tervének minőségét, nehéz elsiklani afelett, hogy a rendszernek igen jól fekvő országgyűlési képviselő volt ekkor.
Érdemes végig böngészni az összes tervet (erre Déry Attila építészmérnök oldalán bárkinek lehetősége van), de most maradjunk az előbb említett négy tervnél. A két első helyezett és Lauber terve között számos hasonlóság van, például mind a három terv a mai Bajcsy-Zsilinszky út tengelyébe igyekszik illeszteni a tornyot, változatos épületmagasságokkal próbálja összekötni a város a Madách tér tengelyébe helyezi a Károly körúti homlokzat központját. Nagy, levegős és fényes belső udvarokat hoznak létre, bár Lauber és Wälder terveiben is van pár kevésbé szerencsés megoldás.
Az árkádsorok és a homlokzat kiugratott és hátrahúzott részeinek váltakozásai megbontják a hatalmas tömeget, a Városháza régi, műemléki részeivel jól kapcsolódnak. Apróság, de Martsekényi gondolt például arra is, hogy a konyhát és étkező a legfelső emeleten helyezze el, elkerülve így az épületben terjengő ételszagot, és kihasználva a tetőteraszokat.
Nemzetközi stílus, magyar virtus
A győztes tervek modern tömegű, de az art deco formavilágát magyarosra hangoló díszítésekkel ellátott Városházát mutatnak. Utóbbi elsőre fura stílusházasságnak hangzik, hiszen Párizs, vagy az épp felhőkarcolóépítési lázban égő New York nagyvárosi, nemzetközi stílusát kell összehozni a nemzeti ikonogárfiával. (Hasonló, de nem azonos feladat megoldására példa a modern építészet és Mussolini rendszerének közös gyermeke, az olasz fasiszta építészet.)
Martsekényi például stilizált, Rákóczi-korát idéző magyaros párkányt, magyaros veretű rácsokat tervezett, de megjelennek fogazatos, cikk-cakkos motívumok, amik az art deco legjellegzetesebb formái közé tartoznak. (Ez a leírás szinte egy az egyben illik Árkay Aladár (a pályázaton is induló Bertalan édesapja) Rózsadombi templomára.)
A toronycsúcs stilizált Szent Koronában és keresztben végződött volna. A terv nem rossz, de ne feledjük, Martsekényi jól, míg például a zsidó építészek rosszul feküdtek ekkor a rendszernek, így nem biztos, hogy egy –mondjuk az éppen most zajló Városháza Park tervpályázathoz hasonló– anonim pályázaton is ő jött volna ki győztesnek.
Kertész K. Róbert és Weichinger Károly óvatosak voltak a legmodernebb stíluselemek alkalmazásával, és törekedtek a történelmi hangulatra, a Madách térrel szemben például Magyarország Védőnagyasszonya emlékoszlopot terveztek, de a magyarosnak szánt elemek több ponton megjelentek a homlokzat díszítésében is.
Lauber László terve ezekkel szemben sokkal modernebb, letisztultabb, a fő hangsúly tényleg csak az arányos tömegformáláson van. Wälder Gyula nem meglepő módon igazodott a saját, ekkor már álló Madách téri házaihoz, és téglaburkolatú épületet tervezett. Az ő tervének tornya nagy alapterületű, inkább már toronyháznak érzékeljük.
Az összes tervet nézve egy-két kivételtől eltekintve a modern stílus uralkodik, sorra látni olyan tömegeket és olyan részleteket, amik a körülbelül 1949 és 1956 közötti szocreál intermezzo után is megállták volna a helyüket. Ebben a modern áradatban kifejezetten szemet szúr, hogy két konzervatívabb terv vitte el a fődíjat.
Igen, épüljön új a Városháza, DE…
A tervpályázat nem zárta le az összes kérdést a Városházával kapcsolatban, sőt, új kérdéseket hozott felszínre. A leglátványosabb ebből a Városháza áthelyezése körüli vita újraéledése volt. Az egyik változat szerint a teljes Városháza új épületet kapott volna a Duna mellett. Hogy pontosan hol, arra több javaslat is született, és természetesen előkerült Vágó erről szóló, pár évvel korábbi terve is. Az új Városházáról szóló álmokat viszont nem ez a vita, hanem egy jóval nagyobb vihar, a II. világháború sodorta el.
Biztosan jó ötlet lett volna ez az egész?
Szeretnénk ma ezt a Városházát? További, akár még magasabb toronyházak építésére inspirálta volna a várost? Vagy értelmetlen a kérdés, mert ugyanazok a bombák, amik a Városháza épülettömbjének Károly körút felé eső részére hullottak, elvitték volna az egészet? Nehéz műfaj a „mi lett volna ha”.
A korábbi, lebontott Városháza és a hozzá kapcsolódó tér szerepét minden bizonnyal pótolta volna. Hogy ikonikus, új építészeti jelet hozott volna létre a városban, ahhoz kétség sem fér. Betömte volna (talán túlságosan is) a Károly körút felőli lukat, a beépítés megszakadását, és ezáltal egy egységesebb megjelenésű, grandiózus utat hozott volna létre, cserébe agyonnyomta volna a környező kisebb utcákat.
Ma nagy lenne Városházának, de otthonra találhatnának benne más funkciók is, így kihasználtságon kár gondolkodni. Az építkezés már idézett 15-20 milliárdos költségbecslésével érdemes óvatosnak lenni, hiszen az építőipar változásai miatt ma ez az összeg nagyon más lenne, az éppen induló háború hatásai miatt pedig akkor is ingoványos lábakon állt a költségvetés. De az biztosan kijelenthető, hogy több tízmilliárd forintnyi összegről lett volna szó, ráadásul egy olyan időszakban, amikor Budapest két legégetőbb problémája a háborús készülődés és a kislakások (értsd körülbelül: szociális bérlakások) alacsony száma volt.
Mind a két probléma visszatükröződött a tervpályázattal kapcsolatos hírekben is. Az új épületről sok cikkben kiemelték, hogy több ezer férőhelyes óvóhely épül alatta, és a toronyban légvédelmi sziréna is helyet kap; Szendy Károly polgármesternek pedig többször magyarázkodnia kellett, hogy a tervezéshez és a (részleges) megvalósításához szükséges pénzt miért nem lehetne lakásépítésre fordítani. De hogy mi lenne, ha meg is oldanák a lakhatási problémákat? Szendy szerint „olyan jól mégsem áll Budapest, hogy ha kislakások építésének ügye elmúlik, egy új, nagyszerű városháza építésére gondolhasson.”
Végül van még egy szempont, ami sokakban felmerült már a tervpályázatkor (sőt, korábban is!), ez pedig a zöldkérdés. Ahogy egy riport is megállapítja: „a főváros legegészségtelenebb levegője a Szervita-téren szorul össze. A rendelkezésre álló alapterület igen korlátozott, és a Belváros túlzsúfoltsága az új építkezéssel még tovább fokozódnék.” Van, aki szerint a magasházas megoldás éppen abban segít, hogy kisebb alapterületeten fér el sok iroda, ami igaz is, de a környező szűk mellékutcák levegőáramlását elvágta volna a tömb.
Ez a terv nem a tervpályázatra, de azzal szinte egy időben született. Balra az Üzemi székház, ami többek között a Vízműveknek, Gázműveknek adott volna otthont, jobbra, az Erzsébet tér helyén az új Városháza. (Pesti Hírlap képes melléklet, 1940)
Nem a tervpályázatra beadott tervek között, de azzal egy időben meg is jelentek olyan tervek, amik erre a problémára válaszul keresnek alternatív, több zöldfelülettel járó megoldásokat. Most, 80 évvel később pedig az látszik, hogy a város élhetősége szempontjából jól jártunk azzal, hogy nem épült új épület az 1939/40-es tervpályázat nyomán, hiszen így ma van lehetőség arra, hogy a Városháza hátsó, üres udvarának helyén parkot alakítson ki a Főváros. (Szó se róla, lehetett volna ezzel a lehetőséggel pár évtizeddel korábban is élni.)
A parkról szóló, mostani tervpályázatra 19 terv érkezett, értékelésük most zajlik. Eredményhirdetés április 29-én lesz, így hamarosan tudni fogjuk, milyen tervek alapján fogják megépíteni a Városháza parkot az egykor magasházaknak és égbe törő toronynak szánt helyen.