Úgy hívják: Bardóczi Sándor. Harcol a fákért, a zöldfelületekért, a méhekért, tűri a hülyeséget, magyaráz a tudatlanoknak és tanít, nevel mindenkit konokul. Hátha megérti valaki, hogy az életünkről van szó. Vele beszélgetett Veress Dóri és Gellért Gábor a Budapest TE+Én podcast két műsorvezetője, arról, hogy merre tart a Vadvirágos Budapest Program, hány fát sikerült megmenteni, hányat nem, és miért nem? Miért nem tartjuk be az építési szabályokat? Miért zsákoljuk be az avart, ahelyett, hogy komposztálnánk? Miért a városokban élnek túl a méhek?
Igazából pontos számok is vannak arról, hány fát sikerült eddig megmenteni?
2500 fát mentettünk meg eddig. Ebbe beleszámolandó az az 1000 fa, amit az Óbudai Szigeten kivágtak volna, de nem engedtük. 1500 fa „aprómunkával” jött össze. Úttervezések, közművek tervezése, kerékpárutak átgondolása. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű. Amikor elindult a 10.000 fát Budapestre program, két és fél éven keresztül, tavasszal és ősszel elültettek 2000 fát. De ugyanennyit ki is vágtak sajnos. Most ott tartunk, hogy csak a faállományunk felét tudjuk megmenteni, ugyanis sok fa van borzasztó állapotban. Arra is kell figyelnünk, hogy ezek a fák ne váljanak veszélyessé. Ilyenkor az a kérdés, hogy a fa helyére mi kerül. Ha egy újabb fa, akkor semmi gond. Ha burkolat, vagy közmű kerül a helyére, az nagy probléma.
P O D C A S T:
Mennyi fát kéne ültetnünk?
Erre a kérdésre nem lehet így válaszolni. Néha a kevesebb több. Az, hogy egy túlburkolt városi felületre ésszel elültetünk egy fát, hatékonyabb döntés, mintha odaültetünk nyolcvanat. Ökológia gondolatváltásra van szükség. Ha egy fára ráköltünk egy adag pénzt, hogy fejlődjön és életben maradjon, az jó döntés. Ha odarakunk helyette nyolcvanat, és magára hagyjuk őket, maximum összehozunk egy-két örömteli újságcikket, a fák meg hibernálódnak, mint egy bonsai.
A legtöbb zöldfelületet és fát a magánkertekben veszítjük el…
Az építési szabályozásból nálunk legjobban az ellenőrzés hiányzik. A bírságok nagysága pedig az építkezés költségéhez képest bagatell összeg. A főváros zöld területeinek legnagyobb része magánterületen van, nem közterületen. Van egy műholdas felmérésünk, amely szerint 1990 és 2010 között a kertvárosokban a legnagyobb a zöldterületcsökkenés. Ennek csak egyik oka az építkezések. A többi ok: a második és harmadik az autó, a parkolóhely, a térkövezés, úszómedence, a műfű, amelyet nem kell nyírni.
Hogyan tehetünk saját kertünkben a természetért?
Az avar összeszedése és elszállítása ami szerintem az egyik legborzalmasabb cselekedet a körforgásos gazdálkodás ellen. A természetes talajképződés egyik legfontosabb eleme, hogy etetjük a fonalgombákat. Mi ellopjuk a kertünkből ezt a tápanyagot. Elvitetjük drága pénzért, és zöld energiaként elégetik. Majd tavasszal drága pénzen veszünk humuszt és marhatrágyát. A természetnek megvan a maga esztétikája, csak elszoktunk tőle. Ráadásul most már sokkal egyszerűbb minden. A levelek maguktól komposztálódnak. Az faágak esetén pedig sok helyen a kerületi cégek odavisznek a házakhoz egy ágdarálót és ledarálják őket.
Sok támadást kaptál a méhlegelők miatt…
Pedig nagy szükség van rájuk. A városokban embervédelmi szempontból kevés vegyszert lehet használni. A városok zöldfelületei így ökológiai menedékhellyé váltak. Furcsa, de Budapest és a nagyvárosok menthetik meg a méheket. Nem úgy hoztuk létre a vadvirágos réteket, hogy megszórtuk őket magkeverékkel, pedig az egy év alatt megoldást hozott volna. A természet megújuló képességét használjuk. Engedjük átalakulni a gyepet. Kevesebbet kaszálunk. A kaszálás ugyanis az igazi gyomoknak kedvez, hiszen nekik nagyobb a túlélőképességük. Érdekes, hogy egy kaszált, golfpálya minőségű gyep a világ legfenntarthatatlanabb dolga. Benzinmotoros fűnyírócsodákkal kell kaszálni, vegyszerezni, ivóvízzel locsolni. A végtelenül konzervatív Angliában, a Cambridge Egyetem csodaszép gyepe helyén három éve méhlegelő van.
Miért nem használtok vadvirág magkeverékeket?
Magyarországon nem kaphatóak itthon honos vadvirág magkeverékek. A holland keverékeknek megvan az ökológiai kockázata, hogy behurcolunk invazív növényeket. Például a kanadai aranyvesszőt dísznövényként hozták be a kertészeti vállalkozások. Ez kivadult, és elfoglal az őshonos növényektől komoly területeket.
Hány tájépítész dolgozik most a városokban?
Kevés. Karácsony Gergely programjában benne volt, hogy legyen újra főkertésze Budapestnek. Én konzekvensen elkezdtem a médiában főtájépítésznek hívatni magam. Rákérdeztek a kollégák, hogy nagyon akarom-e ezt, mert ezt a szót nem ismerik. Mondtam, hogy értem, de az én identitásom nem kertészmérnöki, hanem tájépítészeti. Szeretném, ha ez a pozíció elterjedne, ha legalább a 20000 lakó feletti városoknál lenne ilyen pozíció. Így körülbelül 50 szakember foglalkozna tájépítészettel.
Hallgassátok meg a podcastot, mert Bardóczi Sándor azt is elmondja, hogyan gondozzátok a saját kerteteket!
Nyitókép: Soós Bertalan