A Besúgó című sorozat írójának, rendezőjének története olyan, mint egy tündérmese. Egy fiúról szól, aki egész életében nem akart semmi mást, mint filmeket készíteni. Szép, de „fél” életet élt az első 25 évében. Minden stimmelt. Népszerű volt a társaságában. Sikerei voltak. De tudta, hogy ez még nem az… Mert ő filmeket fog készíteni. Betöltötte a 30-at, és túl van első filmsorozatán. Mostantól nincs határ. Vagy van, de ő nem ismeri.
A Besúgó olyan, mint amikor a gyógyszert berakod egy kanál mézbe, és úgy adod be a gyereknek. Azt gondolom, hogy ha össztársadalmi dialógust akarsz beindítani egy össztársadalmi traumáról, azt úgy kell tenned, hogy mindenki értse. Akkor kezd el egy társadalom gyógyulni, ha elkezdenek az emberek egymással beszélgetni. És akkor kezdenek el egymással beszélgetni, ha érzelmi alapon érintesz meg mindenkit azzal, amit csinálsz… és tömegek nézik, amit csinálsz!
A szereplőkről…
Rengeteg van belőlem Száva Zsoltban! Én játszottam őt a pilotban. De Demeter is én vagyok. Az is, ami szép bennük, az is, ami csúnya. Van egy figura, aki nagyon önazonosan vezet embereket. Egy másik, aki sakklépésszerűen előre gondolkodik a saját jövőjéről, és bármit megtenne a családjáért.
A sorozat hatásáról…
Az a jó, ha a fiatalok elkezdenek érdeklődni ez iránt a korszak iránt. Másrészt Hegyeshalomtól nyugatra már senki sem érdeklődött a magyar rendszerváltás iránt. Most 61 országban nézik ezt a sorozatot, az emberek kérdeznek és érdeklődnek. Szerintem, ha sorozat készül egy multinacionális vállalat részére, a legfontosabb szempont az, hogy nézzék! Szerintem elértem a célt.
Hallgassátok meg a podcastot, mert nem a filmről szól, hanem Bálintról és rólunk. Van benne egy csomó vicces sztori és ugyanannyi gondolat. Filmről és életről.
Nyitókép: A Besúgó (Forrás: HBO)