A tavaly indított budapesti vadvirágos rétek program számos előre látható, várt, és a szakemberek számára is meglepő, nem várt eredménnyel szolgált már. A kellemes meglepetések táborát erősítik Molnár Rebeka illusztrátor rajzai, akinek egyszerűen megtetszettek a vadvirágos rétek, és gyönyörű, ismeretterjesztő képregényeket kanyarított hozzájuk. Megragadva a lehetőséget, megkérdeztük Rebekát, honnan jött az ötlet, mi volt számára érdekes a méhlegelők világában. Interjú.
Mi fogott meg a vadvirágos rétekben? Hol találkoztál a témával?
Tavaly tavasszal, a Kiscelli parkban találkoztam először városi vadvirágos réttel. Késő délután volt, ilyenkor a park felső része gyönyörű narancsszínű fényben szokott úszni. Előbb a sárga tábla tűnt fel, aztán az óriásira nőtt virágtenger mögötte. Visszagondolva irreálisan idilli volt. A derékig érő növények közt egy pici ösvény vezetett a parkba, és körös körül mindenhol méhek cikáztak ide-oda. A családi házunk kertjében mindig nagy takaros veteményes volt – a szüleim mindketten az Alföldről származnak, földművelő családokból – de a veteményesen túl, a kert vége fele sokféle vadvirág nőtt, erre emlékeztetett az a rész.
Miért szeretted volna képregényként megrajzolni?
A projekt induláskor elég nagy hullámokat kavartak ezek a zöldterületek. Az egyáltalán nem különleges, hogy egy választás előtti évben bármiből lehet megosztó témát csinálni, főleg a közösségi médiában, de amikor ezek a beszélgetések a valóságban rongáláshoz vezetnek, az mindig megdöbbent. Azt láttam, hogy az emberek bizonytalanok – bennem is felmerültek kérdések például a kullancsok megjelenésével, elszaporodásával kapcsolatban – a bizonytalanságra pedig a tudás a legjobb ellenszer. Arra gondoltam, olyan illusztrációkat készítek, amik segítenek megválaszolni a leggyakrabban felmerülő kérdéseket, és rávilágítani a rétek fontosságára. A képregény tűnt a legjobb hordozónak.
(A képregények kattintásra megnőnek.)
Az oldaladon vannak más, hasonló témájú grafikáid, amiknél azt írod, hogy reméled, a munkád inspirálhat másokat, hogy készítsenek saját rovarhotelt. Neked van rovarhoteled?
Van rovarhotelünk, úgy 3 éve barkácsoltuk a párommal, azóta is az erkélyen van és nagyon sok beporzó látogatja minden évben. Egy viszonylag fás, csendes utcában lakunk, sok a juhar és a fenyő, úgyhogy főleg tavasszal aktív a méhhotel. Az erkélyünk egészen kicsi, de ketten pont ki tudunk ülni beszélgetni, úgyhogy sokszor minket kerülgetnek a méhek munka közben, ami elsőre egészen ijesztő volt. Idővel viszont megtanultuk, hogy nem csípnek meg, azóta pedig külön izgalmas kint lenni és figyelni, ahogy szorgoskodnak.
Van olyan számodra kedves téma, amivel Budapesten találkoztál, és szívesen megrajzolnád egyszer?
Budapest sokféleképpen inspirál. Szeretném folytatni ezeket a képregényeket is, olyan témákkal, mint a pesti alsó rakpart lezárása, vagy a városban előforduló vadállatok kérdésköre, ezek a témák foglalkoztatnak most a legjobban. Szívesen rajzolnék információs rendszert tanösvényekhez – a Ferenc hegyire szerintem ráférne már egy felújítás – de szívesen készítenék illusztrációt zöld témában tűzfalra is.
Milyen (tágan értelmezve) zöld megoldásnak örülnél még Budapesten? Mit hiányolsz?
Ha belefér a nyilvános illemhelyek számának növelése a zöld megoldások kategóriájába, az szerintem mindenképp javítana a környezet tisztaságán és az emberek életminőségén is.
Névjegy
Molnár Rebeka illusztrátor, animátor. 2014-ben végezte el a Tervezőgrafika alapképzést a Nyugat-magyarországi Egyetem, Alkalmazott Művészeti Intézetében (AMI) Sopronban. 2017-ben Animation and TV Graphics szakon szerezett mesterdiplomát az Academy of Arts, Architecture and Design (UMPRUM) művészeti egyetemen Prágában. Három éve dolgozik szabadúszó illusztrátorként. Legkedvesebb munkája a közeljövőben a Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő Vidámparki böngésző, amit Gilicze Gergővel közösen írtak és illusztráltak.
Interjú: Kovács Tamás