Gyönyörű képregényekben elevenedik meg a vadvirágos rétek világa

A tavaly indított budapesti vadvirágos rétek program számos előre látható, várt, és a szakemberek számára is meglepő, nem várt eredménnyel szolgált már. A kellemes meglepetések táborát erősítik Molnár Rebeka illusztrátor rajzai, akinek egyszerűen megtetszettek a vadvirágos rétek, és gyönyörű, ismeretterjesztő képregényeket kanyarított hozzájuk. Megragadva a lehetőséget, megkérdeztük Rebekát, honnan jött az ötlet, mi volt számára érdekes a méhlegelők világában. Interjú.

Mi fogott meg a vadvirágos rétekben? Hol találkoztál a témával?

Tavaly tavasszal, a Kiscelli parkban találkoztam először városi vadvirágos réttel. Késő délután volt, ilyenkor a park felső része gyönyörű narancsszínű fényben szokott úszni. Előbb a sárga tábla tűnt fel, aztán az óriásira nőtt virágtenger mögötte. Visszagondolva irreálisan idilli volt. A derékig érő növények közt egy pici ösvény vezetett a parkba, és körös körül mindenhol méhek cikáztak ide-oda. A családi házunk kertjében mindig nagy takaros veteményes volt – a szüleim mindketten az Alföldről származnak, földművelő családokból – de a veteményesen túl, a kert vége fele sokféle vadvirág nőtt, erre emlékeztetett az a rész.

Miért szeretted volna képregényként megrajzolni?

A projekt induláskor elég nagy hullámokat kavartak ezek a zöldterületek. Az egyáltalán nem különleges, hogy egy választás előtti évben bármiből lehet megosztó témát csinálni, főleg a közösségi médiában, de amikor ezek a beszélgetések a valóságban rongáláshoz vezetnek, az mindig megdöbbent. Azt láttam, hogy az emberek bizonytalanok – bennem is felmerültek kérdések például a kullancsok megjelenésével, elszaporodásával kapcsolatban – a bizonytalanságra pedig a tudás a legjobb ellenszer. Arra gondoltam, olyan illusztrációkat készítek, amik segítenek megválaszolni a leggyakrabban felmerülő kérdéseket, és rávilágítani a rétek fontosságára. A képregény tűnt a legjobb hordozónak.

(A képregények kattintásra megnőnek.)

Az oldaladon vannak más, hasonló témájú grafikáid, amiknél azt írod, hogy reméled, a munkád inspirálhat másokat, hogy készítsenek saját rovarhotelt. Neked van rovarhoteled?

Van rovarhotelünk, úgy 3 éve barkácsoltuk a párommal, azóta is az erkélyen van és nagyon sok beporzó látogatja minden évben. Egy viszonylag fás, csendes utcában lakunk, sok a juhar és a fenyő, úgyhogy főleg tavasszal aktív a méhhotel. Az erkélyünk egészen kicsi, de ketten pont ki tudunk ülni beszélgetni, úgyhogy sokszor minket kerülgetnek a méhek munka közben, ami elsőre egészen ijesztő volt. Idővel viszont megtanultuk, hogy nem csípnek meg, azóta pedig külön izgalmas kint lenni és figyelni, ahogy szorgoskodnak.

Rebeka munkái megtalálhatóak a honlapján és az Instagram oldalán.

Van olyan számodra kedves téma, amivel Budapesten találkoztál, és szívesen megrajzolnád egyszer?

Budapest sokféleképpen inspirál. Szeretném folytatni ezeket a képregényeket is, olyan témákkal, mint a pesti alsó rakpart lezárása, vagy a városban előforduló vadállatok kérdésköre, ezek a témák foglalkoztatnak most a legjobban. Szívesen rajzolnék információs rendszert tanösvényekhez – a Ferenc hegyire szerintem ráférne már egy felújítás – de szívesen készítenék illusztrációt zöld témában tűzfalra is.

Milyen (tágan értelmezve) zöld megoldásnak örülnél még Budapesten? Mit hiányolsz?

Ha belefér a nyilvános illemhelyek számának növelése a zöld megoldások kategóriájába, az szerintem mindenképp javítana a környezet tisztaságán és az emberek életminőségén is.

Névjegy

Fotó: Magyar Sára

Molnár Rebeka illusztrátor, animátor. 2014-ben végezte el a Tervezőgrafika alapképzést a Nyugat-magyarországi Egyetem, Alkalmazott Művészeti Intézetében (AMI) Sopronban. 2017-ben Animation and TV Graphics szakon szerezett mesterdiplomát az Academy of Arts, Architecture and Design (UMPRUM) művészeti egyetemen Prágában. Három éve dolgozik szabadúszó illusztrátorként. Legkedvesebb munkája a közeljövőben a Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő Vidámparki böngésző, amit Gilicze Gergővel közösen írtak és illusztráltak.


Interjú: Kovács Tamás