Először tisztáznunk kellene, hogy mi is a mém, de már a definíció meghatározása sem egyértelmű. Népművészet a 21. században. Egy internetes jelenség, kép, gif, videó, ami másolással terjed, miközben a tartalmát sokszor változtatják. Ilyesmi. Biztos mindenki látott, kapott, lájkolt már ilyet, legfeljebb nem tudta, hogy az az.
Csapó Ádám és Kapunics Gréta írása és fotói
Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy ilyen online műfaj megél-e egy fizikai kiállítótérben. Érdekes-e ez egy olyan korban, amikor a kiállítások többsége azért küzd, hogy életben maradjon.
Mini történelem
A mém szót – a maihoz hasonló kontextusban – 1976-ban használták először, az első ismertebb mém talán a táncoló baba volt 1996-ból, ezt a boomerek az Ally McBeal című sorozatban is láthatták. Azóta viszont annyira népszerű lett a dolog, hogy Instagram 2020-as közleménye szerint, csak azon a platformon 1 milliónál is több mémet posztolnak az emberek. Pontosan tudjuk, hogy 2 év mit jelent az internet világában.
Felmerül a kérdés, hogy milyen tárgyban lehet vagy érdemes múzeumot nyitni. Egy rég elhunyt festő művészete befejeződött a halálával, ha kiállítod a műveit, biztos lehetsz abban, hogy a kollekció nem növekszik tovább, mindig aktuális marad a maga állandóságában. Egy folyamatosan változó, exponenciálisan növekvő gyűjteményből kiragadni párat egy múzeum számára a jelen egyik legnagyobb kihívása. Egy ilyen kiállítás azért kiált, hogy folyton aktualizálják, reagáljon a világunkra, a mémek is pont erről szólnak.
Ez a műfaj másodpercenként változik, ami ott a helyszínen is azonnal megjelent. Az egyik fellógatott képre már a nyitás utáni 3. napon került egy bajusz, ami tökéletesen reprezentálja azt, hogy egy online született mémből az offline világban is egy újabb mém születik. Ez a mémesedési állandó.
A látogatás során a múzeum tulajdonosa, egy igazi mémszakértő, több ismert mémoldal szerkesztője (köztük S.Oszkár, egyetemista) adott nekünk tárlatvezetést, aki látszik, hogy szívvel-lélekkel és még annál is nagyobb lelkesedéssel viszi ezt a szerelemprojektet. Az ember a szuperhitelesítője a kiállításnak, érdemes megvárni, amíg ráér sztorizgatni.
Teljesen interaktív az egész múzeum: szabályosan a mémek részéve válhatsz, rajzolással, vicces szövegek írásával, kellékek felpróbálásával vagy akár csak a díszletbe való eggyé olvadással. Kifejezetten fun dolog például egy hidethepainharold mémet alkotni ott élesben.
Itt egy 25 éves is néhányszor boomernek érezheti magát, viszont szerencsére sok helyen találunk tárgyakra ragasztott QR kódot, amellyel megismerhetjük az eredeti mémet vagy a poén háttértartalmát.
