Azok az igazán izgalmas városok, amelyek lakossága túlnyomórészt már a föld alatt van. Nem, nem a zombiapokalipszis miatt. Az idő, amely beleivódott a falakba, az egykor itt élt emberek élete, vagyis röviden a múlt sokszor izgalmasabb, mintha tántorgó élőhalottak elől kellene menekülni. És mennyivel szebb…. csak be kell lépnünk egy elvarázsolt ház kapuján.
Kovács Krisztina írása és fotói.
Álljunk meg mondjuk a Horánszky utca közepén a Palotanegyedben. Fantasztikus, ahogy napról napra szépül és megtelik élettel. Ma már inkább az szúr szemet, ha egy helyi palotácskában nincs új kávézó, galéria, de minimum egy frissen festett ablakkeret. A 16-os szám éppen ezért feltűnő. Pedig építtetői, az Emich-család meghatározó szerepet játszott nemcsak a városrész, de a nemzeti irodalom létrejöttében is. Ha Thomas Mann Budapesten született volna, ennek a családnak a négy generációjáról is megírhatta volna a Buddenbrook házat – más kérdés, hogy azért kapott-e volna Nobel-díjat.
I. Gusztáv, az alapító (1814-69)
„Egy tartalomdús és válogatott könyvraktár, a magyar, német, franczia és angol literatura és a tudományosság minden ágából képessé teszen a kegyes megbizatásoknak leggyorsabb és legjutányosabb kielégitésére”
– ezzel az apróhirdetéssel jelentkezett 1842-ben Emich Gusztáv pesti könyvkereskedőnek. Ki tudja, miért nem a tisztes pékmesterséget akarta átvenni az apjától? Mindenesetre addigra már kitanulta a könyves szakmát (pár év segédkedéssel), kiépítette külföldi kapcsolatait szerte Európában (további pár év segédkedéssel Lipcsétől Párizsig) és szert tett egy bécsi menyasszonyra is. Valamint igazolni tudta, hogy rendelkezésére áll a szükséges kezdőtőke, és hogy beszéli a szakmához kötelező 2-3-4 nyelvet. És hogy tisztességes, megbízható ember.
Utóbbi igazolása nem kevés gondot okozhatott Eggenberger mesternek, akinél a szakmát kitanulta. Végül cseles megoldást választott: a másik hét pesti könyvkereskedővel együtt tiltakozott az ellen, hogy az engedélyt kapjon, növelve a konkurenciát, de saját nevében a legjobb ajánlólevelet állította ki a tanítványa emberi és szakmai kvalitásairól. Emichnek rendkívül jó érzéke volt ahhoz, hogy megérezze merre, hogyan fordul a világ. Már 1841-ben
A nemzeti műveltség elősegítését
említi fő céljaként, amikor József nádor, a király helyettese fogadja. Ne felejtsük el, hogy a magyar akkor még nem is államnyelv hivatalosan (csak 1844-ben lesz az). Ennek ellenére az üzlet megnyitásakor – mert persze megkapja az engedélyt – nem kevesebb, mint 29 magyar nyelvű kiadvány szerepel az új bolt polcain.
És nem csak a jól eladható jogi szakkönyvek, boldogságtudomány, körömgyógyászati kisokos vagy bankismeret, de Vörösmarty és Eötvös József művei is. Ez nagy szó, hiszen még 1850-ben is csak Pest harmada, mintegy 32 000 lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Az első, közönségkedvenc regényírót, Jósika Miklóst is németre kellett fordíttatni ahhoz, hogy tényleg befusson.
Emich más, merészebb üzletpolitikát választ, mint versenytársai: egyrészt közvetlenül Párizsból rendeli a francia kiadványokat – ez behozhatatlan előny lesz a női olvasóknál, akik így egyből a párizsi divatot tudják követni. Másrészt nem átall leszerződni mindenféle széllelbélelt magyar nyelven verselő ifjonccal.
…Mint született magyar, ki hazám iránt szenvedelmes szeretettel viseltetem, fő figyelmemet s igyekezetemet a honi literaturára forditandom, bizodalmasan reménylvén, hogy t.cz. Hazámfiai számos látogatásaikkal tisztelendnek meg.”
– vallja már 1842-ben.
(Kép: wikipedia)
Ugyan Petőfit – akinek már az első harminc verse után van akkora arca, hogy maga ajánlkozzon a könyvesnél – először elhajtja, később mégis ő lesz a költő összes versének kiadója. Nem kevés nyűglődést magára vállalva ezzel a forradalom után. De ő adta ki könyvben Az ember tragédiáját és Jókai regényeit – bár az Egy magyar nábobnál már úgy szerződött, hogy Jókainak kell felelnie azért, ha a rendőrhatóság nem engedi a könyvet megjelentetni. És Emich adta ki a magyar nyelv nagyszótárát is 1862 és 1874 között, tíz évvel az Oxford English Dictionnary első kiadása előtt (1884). Ezzel az elhivatottsággal nem véletlen, hogy maga Széchenyi István ajánlotta a Nemzeti Casino tagjának.
I. Gusztáv 1867-ben végül nemesi címet kap és nem szégyelli a könyvnyomdászok festéktörő tekéjét új címerében. 26 év alatt 663 művet adott ki, ebből 629-et magyarul.
II. Gusztáv – az aranykor (1843 – 1911)
Ifjabb Gusztáv eredetileg kalandosabb pályára vágyott, el is kezdte 12 évesen a fiumei tengerészeti akadémiát. Két évre rá, azonban már a családi üzemet tanulja, majd az üzleti partnereknél, Bécsben, Lipcsében és Párizsban gyakornokoskodik – persze fizetés nélkül. A szíve csücske azonban nem a könyvkereskedés, hanem a nyomdászat. 17 évesen társszerzője egy, a könyvnyomdászat történetét feldolgozó brosúrának – a legfontosabb partnerek ezt kapják céges ajándékként. Valószínűleg az ő kedvéért öl bele apja rengeteg pénzt a magyar könyvkiadás egyik remekébe: az Emich cég a koronázás tiszteletére megjelenteti a Képes Krónika hasonmás kiadását, amelynek még Párizsban is a csodájára járnak.
Apja 22 évesen nagykorúsíttattja – érezte talán, hogy nincs már sok ideje rendben átadni a céget. 1868-ban létrejön az Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. A vállalat tőzsdére vitelével sikerül biztosítani, hogy elegendő tőkéje legyen a további fejlődéshez. A céget vezérigazgatóként majd elnökként II. Gusztáv irányítja, de az igazgatótanácsban helyet kap Jókai és Kandó Kálmán is – képzeljük el mai példával mondjuk a Magvető IG tagjaként Dragomán Györgyöt és Karikó Katalint egymás mellett…
II Gusztáv aztán már a Monarchia elismert nagyiparos vállalkozója, udvari tanácsos, király asztalnok és a Ferenc József-rend lovagja. Országgyűlési képviselőként ő készíti a magyar borászatot csaknem elpusztító filoxérajárványról a hivatalos jelentést. Hiszen természettudósként is neve van. Legkedvesebb időtöltése a lepkegyűjtés – legfőbb büszkesége A kis lepkegyűjtő című kiadvány, amely nem kevesebbet tűz ki célul, mint a magyar lepkészeti szaknyelv megteremtését.
„Ezen igénytelen dolgozatomat a természetrajzot kedvelő közönségnek átadva s jóakaró elnézését kérve, ezt azon kívánsággal teszem, vajha sikerülne a lepkészetnek mentül több uj hivet szereznie”
– írja a – természetesen saját kiadású – könyvecske előszavában.
(Kép: wikipedia)
A pillangók mai barátai szívet fájdító sóvárgással vehetik manapság a kezükbe a művet. Nemcsak azért, mert akkoriban a gyapjaslepkének még olyan szép neve volt, mint különböző Gyaponcz (nagybetűvel!), a dongószendert pedig pöszöralaku Pödörnyének hivták. De azért is, mert fájón konstatálhatják, hogy mennyivel kisebb és szürkébb Budapest mai pillangóállománya.
II Gusztáv építteti 1896-ban a Horánszky utcai palotát. A Novák Ferenc tervei alapján készült épület klasszikus bérpalota, vagyis Emichék sose laktak benne. A Petőfi összes és a nemzeti irodalom jó üzleti érzékkel párosulva elég tisztes hasznot hozott, maradt még befektetésre is.
Néhány háznyira a bérpalotától élte utolsó éveit egy másik költő, Andersen meséinek első fordítója, aki fiatalon, szegényen, nagy fájdalmak között halt meg, egy nemzet megvetésétől övezve: Szendrey Júlia. Pedig a Petőfi-versekhez neki is volt némi köze…
III. Gusztáv – a hanyatlás kezdete (1866-1927)
A legifjabb Gusztáv jutott talán a legmagasabbra: miniszter volt, nagykövet és kormánybiztos. A kép azonban közelről nézve kevésbé fényes, mint ahogy a korszak is sötétebb volt. III. Gusztáv jogi, kereskedelmi és politikai tanulmányok után egész életében tisztviselő volt. Először államtitkár az átmenetgazdasági minisztériumban (bármit is jelentsen ez 1907-ben), kereskedelemügyi miniszter csak bő 4 hónapig, berlini követ 5 évig. Se a hobbijairól, se az afférjairól, se az álmairól nem tudni sokat.
IV. Gusztáv, a dinasztia vége (1897 – ?)
De még mindig többet tudunk róla, mint a fiáról. Legeslegifjabb Gusztávról még azt sem tudjuk, hogy mikor halt meg. Az biztos, hogy a Fiumei úti temetőben halála után megfordították az emőkei Emich család híres címerét a nyomdásztörő tekékkel, annak a jeléül, hogy nem maradt utóda és vele kihalt a család férfiága.
Lépteik, de még inkább életmódjuk nyomát őrzi a kis palota. És a könyvesboltok. A legnagyobb online antikvárium kínálatában még ma is csaknem száz kötetet találni, amely az Emichek nyomdájában látta meg a napvilágot.
Köszönet a segítségért Bálint Angelikának, az Imagine Budapest sétavezetőjének és Kelen Károlynak, az „Egy birodalom ébredése” című könyv szerzőjének
