Színes Erzsébetváros és Kis Távolságok Városa. Két projekt, de valójában egy misszió. Lajos Béla áll mindkettő mögött, aki szenvedélyes városvédő és lelkes aktivista. Budapest szebbé és élhetőbbé tételéért dolgozik: mozgósítja például a saját lakóhelyén élőket, az erzsébetvárosiakat, hogy szépítsék az utcáikat, használják a közlekedésen túl másra is, de csapatával olyan kulcsfontosságú projektek kapcsán is hallatja szavát, mint a Blaha Lujza tér felújítása, a Nagykörút újraélesztése vagy olyan lakóhely kialakítása, amelyen belül minden fontos elérhető szolgáltatás 15 percen belül elérhető. Legutóbb ő is részt vett a rakpart hosszú távú átalakítására létrejött egyeztetésen, ahol a városvezetés 16 szakmai szervezettel közösen tárgyalt és adott ki nyilatkozatot a rakpart jövőjével kapcsolatban.
15 perces város
A Kis Távolságok Városa Alapítvány szerint mindenkinek annyi a városa, amennyi 15 perc alatt elérhető számára. Ők egy kényelmes és minél rövidebb, átjárhatóbb város létrehozásán munkálkodnak.
„Ez egy olyan belső óra által diktált terület, amennyit az ember szívesen mozog mondjuk gyalog. Nekem például a saját életemben ez azt jelenti, hogy bár én a Belső-Erzsébetvárosban lakom, de az otthonomhoz tartozik a Palotanegyed vagy a VI. kerület is, mert naponta megfordulok ott. Mondjuk van ott egy bolt, amit naponta felkeresek, vagy vannak olyan ceremoniális dolgok az életemben, amik miatt át-átlógok egy másik területre, és rájöttem, hogy igazából ez az én városom.”
Rakpart egyeztetés: voltak nehéz pillanatok
Lajos Béla az alapítványának képviseletében vett részt a rakpart jövőjéről szóló szakmai egyeztetésen.
„Ellentétes vagy nem feltétlenül harmonizáló érdekkel bíró szervezetek ültek le egy asztalhoz. Ezek nagyon termékeny viták voltak. 2022-ben óriási érték, amikor mindenki a saját buborékjában tud csak kommunikálni, mégis leül egy másik szervezettel, amely mást képvisel. Sikerült azt megértenünk egymásról kölcsönösen, hogy mindannyian egy jobb várost szeretnénk. Az a fajta nyitottság, ami szükséges egy ilyen kerekasztalhoz, megérkezett valamikor a beszélgetés egy bizonyos pontján.”
„Voltak nehéz pillanatok, de a végén eljutottunk oda, hogy meg tudtunk állapodni egy olyan menetrendben, amit mindenki tud akceptálni, ami ezt a befagyott állapotot felolvasztja, és lesz egy olyan új, több lépében megvalósuló rakpartunk, ami szerintem mindenki számára jó lesz.„
(Kis Távolságok Városa, Színes Erzsébetváros)
Az autós-nem autós tengelyen zajlott a vita elsősorban?
„Több olyan szervezet volt, ami az Autósklubbal volt egy állásponton, de ők is egyet tudtak abban érteni, hogy szükség van több gyalogosfelületre, hogy a város a zöldítésről szól. Jó volt látni, hogy kicsit mesterséges az a feszültség, amit néha érzékelünk mi is, pedig ha leülünk egymással szemben, kiderül, hogy ugyanazt gondoljuk a városról.”
„Az egyik oldal érve, hogy nyugodtan kikapcsolhatjuk a rakpart észak-déli autósforgalmat, mert rendkívül alacsony százalékot tesz ki a budapesti közlekedésből. A másik oldal azt mondja, hogy ez nincs így. Ennek az lett a feloldása, hogy megegyeztünk, elindul a rakpart átalakítása, először megújulnak azok a felületek, ahol mindenki szerint megindulhatnak a gyalogos-fejlesztések, és közben elkezdünk számolni és mérni, és ezek a számok valamit mutatni fognak majd és világos lesz a következő lépés.”
Podcast – hallgasd meg!
Kiderül még a podcastból:
- Hogy lett Lajos Béla megszállott urbanista?
- Milyen szemléletet hozott Erdélyből, gyerekkora helyszínéről, amit itt is előszeretettel alkalmaz?
- Miért jár el minden belvárosi lakossági fórumra?
- Miért egészséges, ha a 15 perces városban gondolkodunk?
- Mi az a parklet?
- Mit lehet kezdeni egy parkolóhelynyi területtel, ha nem parkolásra használjuk?
- Hol fekszik a lehetséges új körút? Miért kellene kialakítani?