Simplon, Májusegy, Vöröscsillag, Toldi, Corvin, Kultiplex… Ugyan más-más generáció szíve dobban meg ezeket a neveket hallva, de ez is azt bizonyítja, hogy a mozi a budapestiek életének fontos és elválaszthatatlan része, közel 120 éve. Mit becéz a mozi? Hol kaptak kakaót a nyitófilmen a gyerekek? Melyik mozi volt egzotikus mulató korábban? És bombabiztos óvóhely? Kis budapesti mozitörténet.
Bartha Dorka írása.
Hol vannak már azok az idők, amikor egy a vásznon némán feléjük robogó gőzmozdony látványától csapot papot hátrahagyva menekültek az emberek. A mai mozik egy része már nagyon sok D-ben, mozgó székekkel, füsttel, szagokkal operál míg máshol a karakter és a kultikus filmek a lényeg. Ami közös és nem változott, az az, hogy a mozi varázslat.
Ezt a moziélményt, a sokszínűséget és varázslatot eleveníti fel az idei budapesti születésnapi minifesztivál is. Ünnepeljetek velünk a főváros 5 művészmozijában november 18-án! Egy fergeteges programsorozattal készülünk nektek: lesz Comedy Central stand-up est, Momentán imprószínház, Larry filmpremier, fantasztikus koncertek és még sok szuper program – főszerepben a szülinapos Budapesttel.
Kezdetben voltak a..
A Lumiére-testvérek „boszorkányos mestersége” 1895. december 28-án debütált Párizsban, ekkor tartották az első, a nagyközönség számára nyilvános vetített előadást. Budapest alig maradt el a francia főváros mögött, 1896-os millenniumi ünnepségeken már forgott a kamera nálunk is, és az első vetítéseket orfeumokban, báltermekben már megtartották. Az első, kezdetben még ingyenes és rendszeres vetítéseket 1899 telén a Rákóczi út 68. alatt eleinte Mercur majd Velence kávéházban tartották, mintegy kísérleti jelleggel. Az óvatos kávéházi tulajdonos először meg akarta nézni, mennyire vevők az emberek az új szórakozási lehetőségre, hajlandóak lennének-e érte belépőt fizetni. Csak amikor erről meggyőződött, alakíttatta át a kávéházat mozgófényképszínházzá, és az Tisza néven 95 évig üzemelt is. Innen már kitalálható az is, hogy a mozi minek a becézése, a városi legendák szerint a szót Heltai Jenő találta ki, a vígszínházban játszott darabjában hangzott el a Dal a moziról kuplé.
A századfordulós Budapest a világ egyik leggyorsabb ütemben fejlődő világvárosa volt, nem csak a lakossága szempontjából, de kulturálisan és gazdaságilag is. A mozi tipikusan nagyvárosi jelenség volt, és hamar hihetetlenül népszerűvé vált. A század elején nem kevesebb, mint 94 mozi működött Budapesten, csaknem 30 ezer férőhellyel, mindegyik más-más hangulattal és törzsközönséggel. Ebbe a világba ugrunk most fejet, megnézzük, kik a mozivilág állócsillagjai és elegáns nagyöregjei, vagy azok a rugalmas alakváltók, akik egy kis funkciócserével maradtak a mindennapjaink részei évtizedeken át, vagy lettek a városi emlékezet kitörölhetetlen elemei.
Uránia
Az Urániába belépve mintha az Ezeregyéjszaka mesés, keleti világába csöppennénk. Az élénk színek, az arany ragyogás, és a mór építészet keveredése a velencei gótikával furcsa élmény. Mozinak mindenesetre nagyon furcsa, és ha kicsit utána nézünk, mindek is épült eredetileg, azonnal érthetővé válik minden. A Schmahl Henrik tervezte bérházba a mai mozi helyén ugyanis mulató (orfeum) működött. Az épület történetét kutató Molnár Gál Péter így erről az időszakról:
„Pompától fülledt, bársonnyal bélelt, rézkorlátos, aranydíszítésű, luxuskivitelű karavánszeráj. Lépten-nyomon rejtekajtók nyílnak. Csak meglököd a tapétaajtót, a polgárian ésszerű lépcsőházból máris följuthatsz a vasrácsos gangokról nyíló szobákba. A látványosságoktól, italtól felhevült vendégek könnyen visszavonulhattak hölgyeikkel.”
A mulató csődje után az Uránia Tudományos Társaság vette birtokba az épületet, a tudományos igényű vetítéseket is ők kezdték meg a 19. század végén, és közben a név rajta ragadt az épületen.
„Vetített képekkel illusztrálták Prohászka Ottokár előadását a pesti nyomorról. Itt számolt be a világhírű svéd Ázsia-kutató, Sven Hédin tibeti expedíciójáról, és itt táncolt először nyilvánosan Isadora Duncan.” – írja Erki Edit: Az Uránia a pesti mozik Nemzetije volt Népszabadság cikkében.
A rendszeres filmszínházi vetítések és a moziműsorok 1916-ban vették át végleg a terepet a tudományos programoktól, majd a mozi a második világháború után a Szovexport mozija lett, 1945. február 4-én itt tartották a háború és az ostrom után az első vetítést, míg a felsőbb szinteken a Film- és Színházművészeti Egyetem működik a mai napig.
Corvin
Az 1922-ben átadott filmszínház megnyitójára Kosztolányi Dezső még verset is írt. A Corvin különlegessége, hogy egy valódi filmpalotaként épült, több száz fős nézőterekkel, és a különálló épületet teljes egészében mozinak tervezték, de összhangban a környező bérházakkal Bauer Emil elképzelései alapján.
Babonás és csoda.
Tündéri palota,
mely sorsokat remekbe mintáz.
Az álmainknak várfoka: a színház.
Kosztolányi Dezső
A neve talán kicsit furcsának hat, Corvin Mátyás, azaz Mátyás király emléke az épület díszeiben is visszaköszön, domborművek és a gyűrűt tartó hollók formájában. A korabeli nyilatkozatok szerint a tulajdonosokat a hazafiúi szellem mozgatta, amikor az egyik legnagyobb magyar uralkodó után nevezték el a mozit és környékét. Ráadásul ez azon kevés mozink egyike (talán az egyetlen?), aminek a neve nem változott meg soha.
Az épület a 20. század minden háborúját és válságát megsínylette, többször majdnem elpusztult. A legjelentősebb károkat 1956-os forradalom alatt kapta, amikor a harcok gócpontjává vált a legendás Corvin-köz.
Puskin
Leánykori nevén Forum mozi 1926-ban nyitott, a Kossuth Lajos utca 18. alatt bérházának utcaszintjén, ahol korábban kávéház és bankfiók működött. Ez a megoldás, hogy a mozi beépült a házakba, a korszak egy gyakori és kedvelt megoldása volt. Itt tartották Budapesten az első hangosfilmet vetítést – a Singing Fool-t, 1929. szeptember 19-én mutatták be a nagyközönségnek.
“A két kétszárnyas ajtón belépve, gyönyörű pálmakertbe jutunk, még a színes szökőkút sem hiányzik. A pálmakert közepén hatalmas márványoszlopon akad meg a szem. Az előcsarnokból jobbról-balra körfolyosó öleli át a nézőteret… Piros bársony a nézőtér, arany és kék-zöld-piros fény az egész mennyezet. A legelső széksortól az utolsó oldalülésig kényelmes piros bársony fotelek. Aki 12.000 koronát fizet a legolcsóbb helyért, az éppen olyan bársonyszékben piheni ki magát, mint az, aki a legmagasabb összeget, a 40.000 koronát fizeti egy-egy jegyért.” – írja a Pesti Napló, 1926-ban.
Ez mindig is a belváros egyik legelegánsabb mozija volt, bár a belső tereit jócskán átalakították – a páholyok eltüntetéséről Ráday Mihály írt hosszan 2009-ben a Budapest hasábjain. Az egyszeri újságíró szerencsétlensége, hogy az általa is említett Színházi Élet 1926-os lapszámából éppen az a két oldal hiányzik, ahol a riport olvasható a mozi megnyitásáról, az mindenesetre kiderül a maradék fél oldal alapján, hogy a korszak legjobb mesteremberei dolgoztak rajta, és a régi ragyogásából azért a mai mozilátogatóra is hullik még bőven fény.
Simplon
Ez volt a 30-as évek egyik legragyogóbb mintaépülete, a nagyvárosi, modern bérház és mozi tökéletes egymásra találása. Az épületet a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar építésze és építésztörténésze, az ekkor még csak még csak 27 éves Preisich Gábor tervezte Vadász Mihállyal közösen a Bartók Béla úton.
„Nem csak az első modern stílusú bérház volt ez Budapesten, de az első olyan, ahol előre betervezték a mozit az épületbe. Korábban azokat vagy átalakított színházakban, udvarokon, földszinti helyiségekben helyezték el, esetleg külön épületet emletek nekik, mint a Corvinnál”. – Zubreczki Dávid
Nem csak a mozi belső terei voltak lenyűgözőek, de a tulajdonos, Gyárfás Gyula is kitűnő üzleti érzékkel rendelkezett.
„Mikor Gyárfás Gyula a mai Bartók Béla út és a Ménesi út sarkán szerénykedő kis mozijából 1934 augusztusában átköltözött az ország első vasbeton épületének hirdetett, káprázatosan modern körtéri lakó-házba: az első vetítésre a környék gyerekeit hívta meg a Simplonba, kakaóval vendégelve meg a premier közönségét, s arra kért bennünket, hogy ezentúl is ide járjunk, mert ez a mi mozink, a gyerekeké. Azóta is, valahányszor más moziba megyek (és legtöbbször ez a helyzet) úgy érzem: hűtlen lettem Gyárfás bácsihoz és a Simplonhoz. Mert a Simplonnak egyénisége volt.” – írja Nemeskürty István a Budapest 1979-es számában.
A mozi 1998-ban bezárt, egykori tereiben volt bankfiók, hobbibolt, ma étterem-kávézó működik benne, a régi berendezés szinte minden eleme elpusztult az átalakítások során.
Átrium
A Margit körút 55. alatt Átrium (volt Május 1. mozi) egy igazi csoda a mai napig. A Kozma Lajos tervei alapján az Átrium Házépítő Szövetkezet számára 1935-36-ban emelt bérház utcaszintjén a 770 férőhelyes mozi 1937-ben nyitott meg.
Ez volt Buda másik legelőkelőbb és legmodernebb elsőhetes filmszínháza (itt vetítették az újdonságokat) és sok-sok eredeti eleme megmaradt a mai napig, így belépve átélhetjük a 30-as évek stílusának hangulatát. Ma színházként üzemel, egyre nehezebb körülmények között, de úgy tűnik a hűséges közönsége kiáll mellette és megmenti.
„A mozi színvilágát a fekete, fehér és narancssárga színek határozták meg, szürkével és vörössel kiegészítve. Jellemző az acél, az üveg, a tükrök használata. Az előcsarnok tükrözi ma is legjobban az eredeti állapotot. A sakttábla-szerűen elhelyezett cementmozaik burkolólapok nagy része eredeti… A pénztárablak környezetében kialakított krómozott díszítőelemek, amelyek a feliratok rögzítésére szolgálnak, eredeti épségükben fennmaradtak.” – Hangosfilm.hu
Toldi
Ó, az egyik ezerarcú túlélő, mozi, kávézó és elképesztő bulik színhelye is, igazi nagybetűs KULTIKUS belvárosi helyszín, immár 90 éve. A mozi, akkor még a modernül csengő City névvel 1932-ben nyílt meg itt, hogy aztán a 40-es években a City-t már idegennek gondolva átkereszteljék Szittyára. Különlegessége a kisfilmekből összeválogatott műsora volt, ezek közül a legsikeresebbek a Walt Disney filmsorozatok; Miki egér és Donald kacsa meséi voltak.
A politikai földmozgásokat követve lett Úttörő és végül Toldi. A város egyik artmozijaként műsorával a művészfilmek szerelmeseinek törzshelye lett, de itt működött a 90-es években (nem zökkenőmentes egyetértésben a mozival ) a Razzia nevű underground hely is. Amikor a mozi is és a klub is bezárt, költözött be a Balázs Béla Stúdió (BBS), ami aztán szimbiózisban tudott működni az újranyitó mozival. Aki beleásná magát a történetébe, egy egész szakdolgozat foglalkozik a mozival.
Broadway
Itt az első mozink, ami moziként a mai ember számára talán beazonosíthatatlan. A Dohány utca és a Károly körút sarkán álló, egykori Hungária Biztosító Rt. hatalmas, szecessziós bérházának aljában működő helyet mégis rengetegen ismerik. A mai Belváros Színház helyén működött a Filmmúzeum, korábban Broadway, amit az 1930-as évek végén alakítottak ki.
És miért ez volt a legnépszerűbb mozi a 40-es évek elején? A háborús helyzet fokozódásával ezt már eleve úgy építették, hogy óvóhelynek is használható legyen, ezért ha felharsantak a légoltami szirénák, se kellett elhagyni a nézőknek az épületet, és az előadás sem szakadt félbe.
Horizont
Az Erzsébet körúton sétálva egy nagyon különleges, szinte már futurisztikus kávézó-portál ötlik a szemünkbe, ha egy kicsit is figyelmesen sétálunk erre. A 16. számú ház földszintjén nyílt meg 1939-ben a Híradó Filmszínház, ahol non-stop a nevéhez híven filmhíradókat vetítettek. Logikus, TV még nem létezett, lehet rádiója se volt még mindenkinek otthon, hát beugrott ide napközben tájékozódni mi hír (az egyre vészterhesebbé váló) nagyvilágban. A Horizont nevet mér akkor kapta, amikor klasszikus játékfilmes mozivá alakították.
Az ezredforduló után a Golgota gyülekezet vette birtokba, ma kávézó üzemel benne, szerencsére a látványos portát helyreállították, és a belső terekben a vetítővászon egykori helyét kijelölő két, Kovács Margit kerámiákkal díszített oszlop megmaradt.
Még sok-sok izgalmas példa van a budapesti mozik alakváltásaira, biztos mindenkinek megvan a kedvence, mi most pár izgalmas példát villantottunk fel a gazdag történetükből.
