Loupe, vagyis nagyító. Amennyiben egy új színházi társulás ezt a nevet kapja, akkor feltételezhető, hogy előadásaival igyekezni fog górcső alá venni, kinagyítani és kihangosítani bizonyos témákat. Mondjuk a rasszizmus, a kettéosztottság, a hazaszeretet, a háború, a modern párkapcsolatok vagy a gyermekvállalás kérdéseit. Horváth János Antal alapító-rendezővel beszélgettünk a Budapest TE meg ÉN podcastban.
Színházalapítás ma Magyarországon?!
A színházak, ismert okokból – pandémia, infláció, a kultúra támogatásának hiátusai – egyre nehezebben tartják fenn magukat, felvetésünk szerint merész húzásnak tűnik ezekben az években társulatot alapítani.
„Ilyenkor támadnak a nagy ötletek. Olyan ez a helyzet, mintha egy szabadulószobában lennénk. Az az érzésem, hogy minél közelebb jönnek a falak, annál egyértelműbb, hogy mi a megoldás, annál nagyobb a prés, hogy találjunk utat kifelé. A Loupe számunkra egy kulcs a rendszeren kívüliségre.”
Az alapítók, Lovas Rozi, Lengyel Tamás, Molnár Áron és Horváth János Antal az Árvák című előadást készítették el először közösen, amelynek játszóhelyet kellett keresni. Így indult a Loupe.
Mire való a színház?
A társulat vállaltan tabutémákat szeretne elővenni és feldolgozni, olyan ügyeket, amelyekről a hétköznapokban könnyebb lenne nem beszélni, mégis kell.
„Persze van egy olyan filozófia is, hogy ha káromkodást akarok hallani, inkább lemegyek a Széll Kálmán térre, de szerintem a színháznak a lényege az, hogy az életről szól, amiben élünk, és azt próbálja felnagyítani, és az unalmas részek nélkül drámai sűrítéssel a színpadra rakni.”
A rendező még ennél is tovább megy gondolatban, amikor azt mondja, a színház az a rítus, ami közösséggé képes formálni minket.
„Bemegyünk idegen emberekkel együtt tölteni órákat egy sötét terembe, ahol ránk zárják az ajtót, lekapcsolják a lámpát. Ide kell egy erős bizalom egymás felé, mert most egy történetet együtt fogunk meghallgatni. Szerintem ez egy ősidők óta bennünk lévő élményfeldolgozási rendszer. Ha jó az előadás, akkor megteremti azt az empátiát, amit aztán tovább tudunk vinni a hétköznapokban.”
Miért pont az Árvák?
Az épülő repertoár első előadása Dennis Kelly Árvák című műve lett, ami egy krimi történetén keresztül mesél az előítéletekről, a gyűlöletkeltésről és a társadalmi rétegek szétszakadásáról
„Azért fogott meg, mert nagyon beszél a belénk nevelt vagy erőszakolt rasszizmusról, a propaganda hatásáról, hogy valaki érthetetlen módon fordul az erőszakhoz. Közeli volt hozzánk a téma. Másrészt akkor érzem, hogy jó egy darab, amikor kicsit irigykedem, hogy bárcsak én írtam volna. Ez olyan volt.”
Becsapódás
Horváth János Antal első színpadon látható saját darabját a Loupe-nak írta. A Becsapódás a szomszédos háború, gondolatban talán mindannyiunkban lejátszott félelmetes eszkalálódását vízionálja. Mit tennénk vajon, ha Magyarország területére becsapódna egy rakéta?
„Véleménybuborékokról szól. Arról, hogy emberek, akiket összeköt egy családi kötelék vagy valamifajta érzelmi közelség, de nagyon különbözően gondolkodnak, ilyen préshelyzetben, mint amikor egy háború elől menekülni kellene, hogyan reagálnak.”
Kiderül még, ha meghallgatod a podcastot:
- Hogyan épült fel a Loupe, mint brand, és mit kell megtenni azért, hogy ismertté váljon?
- Hogy tud egy magánpénzből létrejött társulat ma talpon maradni?
- Milyen korlátokkal kell számolnia egy támogatások nélkül élő színházi vállalkozásnak, amikor az alkotói munkáról van szó?
- Melyek azok a tabutémák, amelyek leginkább izgatják a Loupe alapítóit? Milyen előadások kerültek a repertoárra?
- Mi tud eladni ma egy színházjegyet? Mi alapján megy a néző színházba?
- Az Árvák a rasszizmusról (is) szól, hogyan reagál a közönség a témára?
- A Becsapódás Kárpáti Péter drámaíró improvizációs technikájával készült. Hogy lehet a színészek rögtönzéseiből előadást írni?
