Elsősorban természetesen Széchenyi Istvánnak. Bár nem ő volt az első, aki állandó hidat álmodott Pest és Buda közé, de ő volt az első, aki meg is tudta azt valósítani.
Van azonban valaki, akinek a nevét szinte soha nem említik, pedig nélküle nem épülhetett volna fel a híd: Báró Sina György adta a híd megépítéséhez szükséges pénz nagyjából kétharmadát, és ő győzte meg a maradék egyharmadot adó Wodianer Samut és Rothschild Salamont, hogy szálljanak be a Lánchíd Részvénytársaságba. A társaságban Széchenyi jelképes, mindösszes 3%-os tulajdonnal rendelkezett.
A hidat ugyanis hosszas előkészítés után, Széchenyi majd két évtizedes küzdelme után egy olyan magáncég építette fel, aminek fő tulajdonosa a fenti négy ember volt. A közhiedelemmel ellentétben tehát szó se volt közadakozásról: a többség inkább ellenszenvvel néze Széchenyi kezdeményezését.
Sina görög származású, Bécsben élő bankár volt, magyar nemesi címmel. Neki és fiának, Sina Simonnak is rengeteg köszönhet az ország, mindketten elképesztő összegeket költöttek kulturális és tudományos intézményekre, jótékonyságra. Sina György neve aranyozott betűkkel áll a Lánchídon, az egyik oroszlán alatt pedig a család címerét is elhelyezték, nevüket mégis alig ismeri valaki.
