Az utóbbi időben egyre égetőbbé vált a felújítása, hiszen erre utoljára 1986 és 1988 között került sor. A Budapest TE meg ÉN eheti adásában nem a renoválás körüli politikai szócsatával foglalkoznak műsorvezetőink, hanem szakembereket kérdeztek a híd történetéről és a felújítás indokairól, lebonyolításáról.
Török András művelődéstörténész mindent elmond a hídról, amit eddig nem tudunk. Például, hogy egy szomorú haláleset kellett a híd víziójához. Na de ki fizette a beruházást? Ki fizette ki a beruházónak a beruházást? Látta-e a tervező életében a Lánchidat?
Megtudhatjuk, melyik történelmi személy lépett át először a frissen elkészült Lánchídon, és hogyan fogadták őt a túloldalon. Hogyan valósult meg a két városrész közötti közösülés? (nem sajtóhiba)
Erő Zoltán, Budapest főépítésze a felújítás alapelveiről beszélt a podcastban. A Lánchíd rekonstrukciója halaszthatatlan, az utolsó pillanatban történik, ráadásul ez az „egyes számú” nemzeti műemlékünk, nem lehet kényünk-kedvünk szerint alakítani. Ahogy fogalmaz: „A Lánchíd egy olyan méltóságteljes idős hölgy, akit nem kell rózsaszín parókában buliztatni – úgy szép, ahogy van.”
Erő Zoltán Lánchíd-víziója egy olyan kerékpáros-gyalogos híd, ahol a buszokon és a taxikon kívül nem hajthat át gépjármű, csak a mentő. „Ha lecsökkenne a híd forgalmi terhelése, akkor kiváló lenne kerékpáros hídnak.” – mondta a főépítész.
A beszélgetésből kiderül még:
Hol lesz a hídfelújítás felvonulási területe?
Megújulhatnak-e a felújítás során a rakpartok?
Mi lesz a 2-es villamossal?
Kiszélesítik-e a Lánchíd járdáit?
Mélyülhet-e a kerékpáros-autós ellentét a Lánchíd forgalmának megváltoztatásával?
Mi lesz a következő lépés? Újabb területeket vehetnek át a tömegközlekedés, kerékpározás hívei?
Mi történik a Rákóczi úttal?
Korábbi cikkünk a témában: shorturl.at/wFIMW
