Bánát, vagy Bánság (ma Banat, Szerbia, Románia és Magyarország)
Bánát vagy Bánság történelmi és földrajzi régió a Magyar Királyság dél-keleti részén, a Bácska és Erdély között. Természetes határai nyugaton a Tisza, délen a Duna, északon a Maros, keleten a Ruszka-havasok. Jobbára síkvidék, az Alföld része, keleten domborzata a Bánsági-hegyvidékbe megy át. Nagyobb részét alkotja a Temesköznek nevezett terület.
Szent István király Ajtony fejedelem legyőzése után szerezte meg a területet és olvasztotta be királyságába, itt alapította meg a csanádi püspökséget, élére Szent Gellértet helyezte. A középkori magyar királyságban nem alkotott elkülönülő egységet: Temes, Krassó, Torontál, Arad, Csanád, Csongrád vármegyék helyezkedtek el a területen, illetve a XIII. században a Szörényi Bánság egy része.
A törökök 1552-ben Temesvár bevételét követően létrehozták a Temesvári vilajetet. Az erdélyi fejedelemség védelmében a határterülteken a karánsebesi és lugosi bánok kormányoztak egészen 1658-ig, amikor a Barcsay Ákos a két várat átadta a töröknek.
A XVIII. századi felszabadító harcok során a Habsburg Birodalomhoz közvetlenül kapcsolódó katonai területként kezelték a Temesi Bánságot. Osztrák közigazgatás alá tartozott és a katonai határőrvidék részeként tartották számon. Lakossága a folyamatos, tudatos betelepítéssel jelentős részben németajkúvá vált. A szabadságharc leverést követően 1849-ben létrehozták a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevű közigazgatási egységet, amely osztrák örökös koronatartomány besorolást kapott, német közigazgatási nyelvvel. 1860-ban megszüntették ezt a konglomerátumot és újra megalakulhattak a vármegyék. Az 1867. évi kiegyezést követően megindult a magyarok betelepülése a területre, illetve a határőrvidékek felszámolását követően 1873-tól még tudatos betelepítés is történt, ugyanis 1883-ban bukovinai székelyeket telepítettek a Bánság déli részére, Székelykeve területére.
Területe Temes, Torontál, Krassó és Szörény vármegyék területét foglalta magába a kiegyezést követő közigazgatási területrendezést eredményeként.
Legnagyobb városai Temesvár, Lugos, Resicabánya, Karánsebes ma Romániában, Nagykikinda, Nagybecskerek, Versec és Pancsova ma Szerbiában találhatók.
Főbb folyói a Temes, a Béga és a Karas.
1918-ban kikiáltották a Bánáti Köztársaságot, amelynek célja a Magyarországhoz való tartozás fenntartása, de a tiszavirág életű próbálkozás csupán 24 napot ért meg és területét felosztotta a Szerb-Horvát-Szlován Királyság és a Román Királyság.
Trianont követően ma a régió három államhoz tartozik. A nagyobbik (18 945 km²) Románia, a kisebbik (9307 km²) a Szerbia, illetve egy csekély terület (217 km²) a magyarországi Csongrád-Csanád megye része.
Érdekességek
A déli, szerbiai részén a Karas és Duna között található a Delibláti homokpuszta vagy homoksivatag, Európa „Szaharája”, ahol nemzeti parkot alakítottak ki.
A terület híres szülötte Degré Alajos a márciusi ifjak egyike, Herczeg Ferenc író, Lendl Adolf zoológus a Budapest Székesfővárosi Állat- és Növénykert megújítója és igazgatója.
Temesváron született Kós Károly építész, író, grafikus, az Erdélyi Szépmíves Céh alapítója.
Temes megyei születésű Johnny Weissmuller úszó olimpiai bajnok és a korai Tarzan filmek főszereplője.
A régió szülöttei Klapka György szabadságharc honvédtábornoka, gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter, kultúrpolitikus és a világhírű zeneszerző Bartók Béla is.
A töröktől való felszabadításnak állított emléket Jókai Mór Cigánybáró című regénye, amelyet Johann Strauss is feldolgozott azonos című operettjében.
A Torontál vármegyében Nagyszentmiklós határában 1799-ben aranyedényeket találtak, amely az avar fejedelmi kincstár rész lehetet.
Utcatörténet
A Budapest XI. kerületi Kelenföldön 1939 óta található Bánát utca.
