Terézváros két hónapra átadja a sétálóknak az Oktogon és a Kodály-körönd közötti szervizutat az Andrássy úton. Már most sorompók akadályozzák a parkolást, visszatér a régi békebeli hangulat, lugasok lesznek kiülőkkel és betonra festett társasjátékokkal a város legforgalmasabb útja mentén. A szervezők sokat várnak tőle.
A kiülők most készülnek, a helyiek kíváncsian nézegetik az ablakokból, hogy eltűntek a parkoló és araszoló autók, s nyomban nagy, tágas terek jöttek létre. A zöldítési „aktivisták” annyi engedményt tettek, hogy a Kodály-köröndről rá lehet éppen fordulni a szervizútra, de a következő kis utcán nyomban le kell térni jobbra, mert az Oktogon felé nem lehet itt továbbmenni. A kísérlet mégis azt a célt szolgálja, hogy aki erre jár a következő hónapokban, ne fusson el, hanem inkább üljön le. Trécseljen, dumáljon, pihenjen, játsszon. Az autósok pedig a máskor itt parkoló autóikat vigyék szépen haza.
Pap Dávid vezérigazgató intézi a Kodály-köröndhöz közel lévő területen az eszközök összeszerelését. Dávid cégét, a FabLab Budapest innovációs műhelyt Terézváros Önkormányzata bízta meg a találkozási pontok elkészítésével, az ötlet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) fiatal építészeitől és a Képzőművészeti Egyetem grafikusaitól származik. A betonra már rápingálták a tiritarka jeleket. Egészen máshogy fest most a szürke környék, mint amikor furgonok farolgatnak azért, hogy beférjenek a keskeny szervizút járda felőli sávjába.
Könnyű városi bútorok készülnek fenyőfából, növényeket hoznak a FŐKERT jóvoltából, hogy otthonos legyen ez a kissé elhanyagolt, túlságosan is értékes terület. Melyet, valljuk be őszintén, elvettek tőlünk a motorizációs évtizedek. Most annak kipróbálása kezdődött, milyen az, amikor visszaadják az utcát annak, aki itt él. Nem azért, hogy csönd legyen meg nyugalom, hiszen mégiscsak nagyvárosban élünk. Hanem hogy újra össze lehessen futni másokkal az utcán. Ezt próbálja most elősegíteni a 2011-ben alapított FabLab Budapest, mely ma már egy több mint száz országban jelen lévő, 1750 tagot számláló nemzetközi, nyitott innovációs hálózat része.
Nem akármilyen budapesti zónában valósul meg ez az érdekes kezdeményezés. A fiatal művészek elképzelése az Andrássy út és a millenniumi vasút szomszédságában jön létre, mindkettő a világörökség része. Túlságosan is értékes terület ez ahhoz, hogy ugyanazt tegyük vele, mint a keresztirányú keskeny utcákkal, amelyek a szintén katasztrofálisan zsúfolt Szondi utca felé visznek. Kétoldalt parkolnak a járművek, középütt egy vékony sávon poroszkál a modern ember az autójával. Ezen akartak most fordítani azok, akik a Kossuth Lajos idejében megálmodott Oktogon (1938-ban Mussolini tér) és a Kodály-körönd (1936-ban Hitler Adolf tér) közötti zónát föl akarják szabadítani. Szemben vagyunk a bábszínházzal. Ott is lehúzták most a rolót az autók előtt, hiszen épp az ARC kiállítás plakátjait állítják fel. Nincsenek turisták, de ha elmúlik a járvány, újra lesznek. Nekik is csak le kell ülniük valahol.
A járókelők és a biciklisek élvezik, hogy viszonylag szabadon jöhetnek-mehetnek a sétányon. Már most több a járókelő, mint máskor. Jóval kevesebb az autó, hiszen eleve nincsenek itt azok, akik eddig a szervizúton vadásztak a parkolóhelyekre. A fő szabály az, hogy ahol meg lehet állni, ott megállnak. Ahol viszont nem lehet – most ilyen lett a szervizút –, ott azért mégiscsak eldőlt a történet.
Hogy milyen lesz a találkozási pontok fogadtatása?
Ki tudja. A találkozást is gyakorolni kell, nem megy az olyan könnyen, varázsütésre. Senkire nem lehet ráparancsolni, hogy nagyvárosi emberként szíveskedjék újra találkozni más kisközösségek tagjaival, kell ahhoz azért valami erős késztetés, nem lehet kampányt szervezni rá. Két hónap azért mégiscsak elég lesz ahhoz, hogy megtudjuk, milyen újra kimenni az utcára. Mert nem biztos, hogy mindenki tudja. Az Andrássy útra épített lugasokról, színes társasjátékokról augusztus végére sokkal többet fogunk tudni. Kell-e a városba, kellően érdekes-e, megértik és használják-e azok, akikre gondolva elkészítették.
Visszajövünk, hogy lehuppanjunk a helybéliekkel beszélgetni az út szélére. Megnézzük, mennyire működik az ötlet. Már most, szerelés közben sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint a parkoló autók látványa. Azt valahogy már megszoktuk. És nincs benne semmi olyan, ami kíváncsivá tudna tenni bennünket.