Egy lakótelep nagyon sokféle lehet. A legtöbbünknek persze a panel a legtermészetesebb, de egy lakótelep állhat cseréptetős szecessziós épületekből, vagy épp Bauhaus-mintákat követő, szögletes házikókból is. A 19. század végén és a 20. század elején a Magyar Királyi Államvasutak több kolóniát is épített a dolgozói számára a nagyobb pályaudvarok és műhelyek mellett, szerte az országban. Így természetesen Budapesten is. Ezek az épületegyüttesek, városrészek ugyan sokat változtak az elmúlt évszázadban, de legtöbbjük mind a mai napig őrzi sajátos hangulatát.
Legutóbb olyan MÁV-lakótelepekről meséltem, amelyek belvárosi beépítésű, háztömböket átfogó, többemeletes házakból állnak. Olyan házakból, amelyek a felületes szemlélő számára nem is tűnnek külön épületeknek. Ez volt a Nyolcház a Keleti pályaudvarnál, a Hatház a Nyugatinál és a Szent László úti kolónia az Északi fűtőház mellett. Most viszont olyan telepekre látogatunk el, amelyek kertvárosokban vannak, vagy épp kertes szigetek az ipari dzsungelben. Az egy-két emeletes, sőt olykor földszintes házakhoz tágas udvarok tartoznak, amelyekben nyílnak a virágok és érik a gyümölcs. Biztos van, aki nem gondolná egy-egy, szinte falusias utca képét látva, hogy Kőbányán, Ferencvárosban vagy épp Józsefvárosban járunk. Lássunk hát három példát ezekre a különleges lakótelepekre!
Gyáli úti telep
Mivel nem tartozik hozzá látványos felvételi épület, kevesen gondolnák, hogy az ország legnagyobb kiterjedésű pályaudvara a ferencvárosi. Természetes volt, hogy az itt dolgozók számára is épült lakótelep. A jókora területen elnyúló kolónián tanulmányozhatjuk a különböző korszakok, stílusok és komfortfokozatok alakulását az 1800-as évek utolsó évtizedeitől a két világháború közötti fejlesztésekig.
A Gyáli út, Péceli út, Szerelvény köz és Zombori utca által határolt terület jó része hagyományos kertváros, különálló kisebb, négylakásos házakkal. A lejtős terepet az építés előtt rendezték, így a kis házak most egy „fennsíkon” állnak, ahová lépcsőkön lehet feljutni. Olyan, mint egy kis falu, amelynek a közepén azonban nem egy templomtorony, hanem egy víztorony magasodik.
Nagyon szép alkotás: a téglaépítmény tetején faburkolat veszi körbe az acéltartályt. A rendszerváltás előtt majdnem lebontották, de a műemlékvédelem szerencsére közbelépett. A 2000-es évek elején felújított építmény azóta is a telep dísze. Magánkézbe kerüléséről, majd értékesítési kísérleteiről többször írtam már – jelenleg bérelhető apartmanként próbálják hasznosítani. Nem látszik mindenhonnan, mert a múltszázad első felében két többlakásos házat emeltek mellé – ma ezek ölelik körbe a víztornyot.
A telep másik fele már ilyen, többemeletes többlakásos házakból áll, tágas udvarokkal. A kertek olyanok, mintha csak egy egyetemi campus vagy gyógyüdülő téglaépületei között járhatnánk – még úgy is, hogy az utólag kialakított légoltalmi pincék megváltoztatták a terepviszonyokat. Az egész kolóniát a rendezettség és az odafigyelés jellemzi. Bár a kis házak jelentős részét sajnos átépítették, a kertek ma is szépek, gondozottak.
Kőbányai úti telep vagy Jancsi-telep (ma Kőbánya és Józsefváros)
Ez a telep az Északi Főműhely kiszolgálására épült 1894-96 között, a Salgótarjáni út és a vasúti vágányok által határolt területen, a leégett Kőbányai úti kocsigyár helyén. A földszintes, egy-két szobás munkáslakások a Ferencvárosi MÁV-lakótelepen is használt típustervek alapján készültek. Még abban az időben épültek, amikor a vasúti építészet jegyei voltak megfigyelhetők a lakóépületeken is. Lábazatuk terméskővel borított, a spalettás ablakok felett a vakolt homlokzatokon tégladíszek láthatók. Szóval kicsit olyanok, mintha csöpp vasútállomások sorakoznának egymás mellett.
A nagyobbakban altisztek kaptak lakást, a kisebbekben munkások éltek. Az ő otthonaikban nem volt fürdőszoba, ezért a telephez egy kis fürdőház is tartozott. (Ma már természetesen más a helyzet, így a használaton kívüli fürdőházat is lakóházzá alakították.) De nem csak közfürdő épült itt, hanem nagyon sok minden más: vendéglő bolttal és mészárszékkel, sőt egy iskola is, amelyben ma is tanítanak.
A telepnek katolikus temploma is van, igazi vasutas templom: a főbejárata felett angyalok fogják közre a szárnyas keréken álló keresztet. Felszentelése éppen aznapra esett, mikor a biatorbágyi vonatrobbanás történt: 1931. szeptember 13. Ez alighanem érzékenyen érinthette az itt élőket, hiszen visszaemlékezések szerint a bérlakással együtt kötelezettségek is jártak: például baleseti ügyeletet kellett vállalni. A templom szép tornyát az oroszok szétlőtték a világháborúban, sajnos máig nem jutott pénz a helyreállítására. Ennek ellenére ma is mutatós épület lehetne.
Érvényesülni azonban nem igazán tud, mert a telepet az azóta óriási forgalmúvá duzzadt Hungária körút vágja ketté. Ha valaki megáll a főutcáján, ma is olyan mintha ott lenne a végén a templom, ám valójában az már egy másik kerület, amitől egy villamosvonal és a körgyűrű hét (!) forgalmi sávja választja el az itt élőket.
A telepet egykor a szomszédos járműjavító dolgozói lakták – egy ilyen munkáscsaládból származik a telep leghíresebb szülötte, Medveczky Ilona is –, illetve más MÁV-alkalmazottak is bérelhettek itt lakást. A közelmúltban a telepet eladta a vasúttársaság, azóta bizonytalanná vált a sorsa. Sokan attól tartanak, hogy az értékes terület kőbányai oldalán pusztulni fogják hagyni a telepet, hogy a helyén ingatlanfejlesztés indulhasson. Nagy kár lenne érte. Bár a jelenlegei állapothoz képest sokat lehetne javítani rajta, egy több mint 120 éves kertváros Budapest szívében mindenképpen megőrzésre méltó kincs!
Rákospalotai MÁV-telep
A legtöbb budapesti számára, ez a MÁV-telep „a MÁV-telep”. Még ma is, pedig jelentős részét már lebontották, és nem csak egy nagyforgalmú körúttal, de egy szabályos autópályával vágták ketté. Története azzal kezdődik, hogy a Nyugati pályaudvar mellett működő műhelyt a városfejlődés miatt kitelepítették az akkori agglomerációba, a rákospalotai Istvántelekre. Ennek közelében, Palotaújfalu településrészen alakították ki a lakótelepet is mellé, mely természetesen ma már Budapest része.
Először – 1907 és 1909 között – ugyanolyan komfortnélküli, földszintes, kertes házakat építettek ide is, mint Ferencvárosba és Kőbányára. Ezekből ma már egy sem áll. A következő évtizedben viszont két- és háromemeletes tisztviselőházakat húztak fel, minden lakáshoz saját kertrésszel. A szabvány lakóházakhoz pedig szabvány gazdasági épületek is jártak, ahol tyúkot vagy akár sertést is tarthattak az itt élők.
Mivel komoly méretű telepről volt szó – fénykorában mintegy kétezren lakták – számos szolgáltatásról gondoskodott a MÁV: volt orvosi és fogorvosi ellátás, a közterületet kertészek gondozták. Épült elemi iskola (a község első állami iskolája!), piac és saját rendőrőrs is.
1935-ben katolikus, 1944-ben református templomot is emeltek a hívőknek, melyek fővárosi szinten is jelentős alkotások. Az erdélyi formákat újraértelmező református Csaba Rezső, az art déco mintákkal, gyönyörű falfestményekkel és látszóbeton ívekkel díszített katolikus Heintz Béla alkotása. Utóbbi tömegformálást tekintve akár egy mozdony is lehetne.
A különös református templom mintha csak egy kert végében állna. Forrás: Zubreczki Dávid
A katolikus templomot lakótelep fogja közre.
Forrás: Zubreczki Dávid
A telep lejtmenete 1945-ben kezdődött, amikor a vasúttársaságtól közvetlenül állami kezelésbe kerültek az ingatlanok. A hetvenes években a pusztulás felgyorsult: előbb csak a korábbi kertészet helyén húztak fel blokkházakat, később az egy-két szintes házak elbontásával teremtettek helyet az új panelépületeknek. Az M3 bevezetőjének megépítésével pedig a telep egyik felét gyakorlatilag felszámolták.
Mindezek ellenére még mindig ez a telep az, amely a legtöbbet őrzött meg Budapesten a MÁV-telepek fénykorából. A legtöbb kertben ma is szorgoskodnak a lakók, a legtöbb ház udvarát nagy fák, virágok, olykor zöldségágyások díszítik. Bár a házak felett nem múltak el nyomtalanul az évek, varázslatos, egyedi hangulata miatt mindenképp érdemes felkeresni “a MÁV-telepet”.
Forrás:
- Körner Zsuzsa: A telepszerű lakásépítés története Magyarországon, 1850-1945. Terc, Budapest, 2004.
- Rátonyi Gábor Tamás A rákospalotai MÁV-telep. BPXV Blog. 2012.12.13.
- Veró: Mézeskalácsházak a sínek mentén. Lásd Budapestet!
