Budapesten a felnőtt társadalom több, mint 25%-a kutyatartó. Ha ehhez hozzávesszük a szomszédokat, barátokat és családtagokat, gyakorlatilag mindenkinek van a környezetében egy Morzsi, Luna vagy Fidó. Kutyásnak lenni életforma és remek lehetőség Budapestet – és a budapestieket – új oldalukról megismerni és megszeretni. Kezdetnek itt egy szubjektív lista az 5 legjobb dologról, amiért jó itt kutyásnak lenni.
Kézai Krisztina írása.
1. A Hajógyári-sziget
A Sziget nevének hallatán nemcsak Európa fesztiválozóinak dobban meg a szíve. Az őslakos faunán kívül a legjellemzőbb életformát – főleg hajnalban és a sziget északi részén – a kutyások képviselik. Van elég hely, hallgatólagosan megtűrt a szabad, póráz nélküli séta és jó időben megfizethetetlen az északi szigetcsúcson – a spiccen – a kutyastrand. Van gazdi, aki 50 km-t is utazik egy itteni sétáért.
A szigeti kutyások zártkörű Facebook-csoportja 3 400 tagot számlál és a naprakész információ-szolgáltatástól kezdve az érdekképviseletig irigylésre méltóan felkészültek, legyen szó darazsakról, talált tárgyakról, önkéntes szemétszedésről vagy közmeghallgatásról – de szerveztek már demonstrációt is a Sziget érdekében.
2. A Facebook-csoportok
A hajógyári kutyásokon túl is elképesztően színes és jól szervezett a kutyások Facebook jelenléte. Nemcsak kerületek, de sétaútvonalak alapján is szerveződnek és működnek csoportok – a kutyás információs hálózat vetekszik a kismamák networkjével – én például már aznap tudtam hol nézett lakást a polgármester (pedig nem is érdekelt)…A mindennapokon túl ezek a csoportok baj alapján szó szerint életet tudnak menteni.
A Ments meg! csoport 27 000 követője és profi szórólap-készítői számtalan elveszett kutya gazdájának segítettek. A koronavírus-járvány idején az egészségügy és az oktatás névtelen hősei mellett csak az érintetteknek tűnt fel az az FB-csoport, amely csaknem fővárosszerte megszervezte a karanténba zárt gazdák kutyáinak önkéntes sétáltatását – az emberek ugye kibírják a négy fal között 10 napig, a négylábúak nem. A Véradó kutyák és macskák oldaláról csak azóta tudok, mióta nekünk is szükségünk volt donor kutyára. Feldolgozhatatlan élmény, hogy első posztra vadidegenek ajánlották fel és hozták be a kutyájukat, azért, hogy egy sosem látott másik – esetleg – tovább élhessen. Ingyen, felrúgva a saját programjukat, egy árva köszönömért, azzal, hogy kutyáknál a véradás sokkal kockázatosabb (a mi esetünkben altatásban, nyakból történt), mint az embereknél. (Véradásra 1-8 év közötti, 25 kg feletti, egészséges kutyák alkalmasak, akiknek minden oltása rendben van).
3. A kakibank
Kutyák esetében a legfőbb – és sajnos sokszor jogos – felhánytorgatni való az ott hagyott kutyakaki. Nos, senki sem utálja jobban a hányaveti gazdákat, mint azok, akik gondosan takarítanak a sajátjuk után. Érthető, hiszen nekik is hallgatniuk kell a szemrehányásokat az elenyésző százalék viselkedni nem tudó modortalan suttyó miatt. Úgyhogy egyre több gazdi szedi a többiek után is ezzel is erősítve a kakibank elméleti intézményét.
A kakibank annyit jelent, hogy pozitív szaldóra kell törekedni: mindig legyen pozitív a felszedett és otthagyott csomagok aránya. Bizarr lehet, hogy a legjobb dolgok között szerepel nálam a sz@rszedés, de ennél hősiesebb kiállást egy közösség megítélése érdekében momentán nem tudnék mondani.
4. A kutyás etikett
Városi kutyásként az ember külön viselkedési szabályokat kell, hogy elsajátítson: kicsi a hely, sok a kutya és a séták lényege az lenne, hogy jól érezzük magunkat, tudjunk egymás mellett békében élni. Ezt biztosítja a kutyás etikett. Amit viszont nem tanítanak, úgyhogy friss kutyásként érik az embert meglepetések. Mondjuk, hogy vadidegenek köszönnek neki előre, ha kutyával van. A kutyások ugyanis köszönnek egymásnak, akkor is, ha életükben először találkoznak.
Gazdiként az ember automatikusan beiratkozik egy illemtanfolyamra. Illik megkérdezni, hogy odamehet-e az ember kutyája a másikhoz. Illik elkerülni azokat a kutyákat, akiknek a pórázán sárga szalag vagy masni van, mert ezzel jelzi a gazda, hogy a kutya félős/terápiás kiképzés vagy orvosi kezelés alatt áll. Halálos bűn kutyaszart nem összeszedni, hagyni, hogy a kutya lepisilje a másik gazda nadrágját/ledominálja a másik kutyát vagy tüzelő szukát közös területen sétáltatni. Illik visszaadni a másik labdáját, mint ahogy illik hagyni, hogy az egyik is játsszon vele. Modortalanság hagyni, hogy a kutya gödröt ásson, illetve nem betemetni, ha mégis. Nem hagyjuk nyitva a kutyafuttató ajtaját. Agresszív kutyát illik szájkosárban sétáltatni és minden kutyát köteles a gazdája tökéletesen kézben tartani, mert bármi történik az a gazda felelőssége. Ha mégis elszabadulnak az indulatok, a támadó kutya gazdája egy árva hang nélkül kifizeti az orvosi költségeket és bocsánatot kér. A gazdik többségének ezek az íratlan szabályok mélyen rögzülnek és vicces módon így a többi kétlábúval is figyelmesebb és udvariasabb lesz.
5. A Wash and Vau kutyamosók
Egyik hátulütője a kutyás életmódnak, hogy a kutyák és az emberek másképpen vélekednek az élvezetekről. Négylábúként nincs nagyobb kéjhömpöly, mint a ligeti halfesztivál másnapján a platán tövébe kiöntött fél liter fáradt sütőolaj. Vagy a tatai tóparton oszladozó haltetem. Vagy a sáros pocsolyák. Ilyenkor a városi ember áldja az önkiszolgáló kutyamosó intézményét.
A Wash and Vau hálózat non-stop nyitvatartó egységekből áll, ahol mindent megtalálni a csúszásmentes padlótól kezdve a kötényen keresztül a bankkártyás fizetési lehetőségig. A fő attrakció pedig a fém medence a slaggal, amiből gombnyomásra jön az adott mosási fázisnak megfelelően sampon (hypoallergén vagy élősködők elleni választás szerint), kondícionáló vagy meleg levegő a szárításhoz. Egészen földöntúli élmény hazasétálni egy némiképp megilletődött, golgotavirág illatú kutyával.
(A cikk elkészítése során semmilyen állatot nem ért bántalmazás – bármennyire is az ellenkezőjét mutatja Zizu kutya arckifejezése a kutyamosóban)
Ti miért szerettek kutyások lenni?