Hatvanöt évvel ezelőtt indult meg az 1956-os forradalmat leverő szovjet hadművelet Budapest és más városok ellen. November 4-e nemzeti gyásznap, és külön gyásznap Budapest életében: 135-en pusztultak el a harcokban ezen a napon a városban. A forradalomról a Városháza Parkban idén korabeli fényképekből és Örkény István különleges történelmi pillanatban született szövegéből összeállított plakátkiállítással emlékezett meg a Főváros.
Kenyérért sorban állók egy teherautó platójánál, alvás közben fegyverét ölelő fiú, villamosroncs előtt dolgukra igyekvő emberek. Ahogy a kiállítás is fogalmaz, „a forradalom emelkedettsége és a hétköznapok profán jelenetei sokszor egyszerre jelennek meg.” Az október végén a Városháza Parkban felállított plakátkiállítás egyik célja az volt, hogy egyszerre mutasson be arcokat, a hétköznapi és drámai eseményeket Budapest történetének meghatározó napjaiból.
Fohász Budapestért
A képválogatást Örkény István egy kevésbé ismert, de nagyon fontos szövegéből vett idézetek kísérték. A Fohász Budapestért 1956. november 2-án jelent meg az Igazság című lapban. Emelkedett, valóban imaszerű írás, megrázó tisztelgés a forradalom és Budapest előtt. Írás közben Örkény még nem tudhatta, az olvasó viszont már nem tud elvonatkoztatni tőle, hogy a dátum még drámaibbá teszi a szöveget: megjelenésekor már gyülekeztek a szovjet csapatok az ország keleti szélén, alig két nappal később pedig megtámadták Budapestet és leverték a forradalmat. (A Fohász Budapestért a cikk végén olvasható.)
Örkény 1956-ban részt vett az írói ellenzéki megmozdulásokban, és ő fogalmazta meg a Rádió korábbi szerepét elítélő, „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” formában elhíresült szöveget is. ’56-os szerepvállalása miatt a forradalom leverése után évekre elnémították, írásait sehol nem közölték.
A Fohász Budapestért itthon 1989-ig nem jelenhetett meg, magyar nyelvű emigrációs lapokban viszont Ausztráliától Kanadáig, Rómától az Egyesült Államokig megjelent időnként. (Az információhiányra jellemző, hogy rendszeresen rossz dátummal, illetve apró szövegváltozásokkal terjedt.)
A ’70-es években megjelenhetett viszont itthon egy másik szöveg, a szintén 1956-ról szóló, 1966-ban keletkezett Fohász. A történet szerint egy házaspárnak egy meggyilkolt, a forradalom napjaiban az utcán eltemetett fiú maradványait mutatják meg a rendőrségi eljárás részeként, kérve, hogy erősítsék meg, az ő gyerekükről van szó. A téma és a címbéli párhuzam miatt a plakátkiállítás legdrámaibb képére ebből a novellából került idézet.
Az október 23. és november 4. közötti eseményekhez képest sajnos kevésbé elmeséltek a forradalom fegyveres leverése utáni ellenállás történetei, bátor, komoly kockázattal járó kiállásai. Ezért szerepelt a plakátkiállításon a december 4-i nőtüntetés is, amiről Örkény szintén megemlékezik 1956-os naplójegyzeteiben.
Plakátkiállítás
A Városháza Parkban bemutatott ideiglenes plakátkiállítás végetért, november 4-e alkalmából viszont most online mutatjuk be a teljes anyagot. A galéria képeire kattintva nagy méretben, lapozhatóan megjelennek a Városháza és a Budapest Brand együttműködésében készített plakátok.
A kiállítást meglátogatta Radnóti Zsuzsa dramaturg, Örkény István özvegye is, aki a kiállításon szereplő szövegekről és Örkény István 1956-hoz fűződő viszonyáról is mesélt.
Örkény István: Fohász Budapestért
Ki itt születtem és mégsem ismertelek, ki szerettelek és mégis ócsároltalak, bocsáss meg tévelygő fiadnak, dicső városom, Budapest.
Hogy is hihettem rólad, szülővárosomról, hogy olyan vagy, mint a többi, egy város a városok között.
Jártam köveiden, s elhittem, hogy a kövezet közlekedésre való. Ültem a villamoson, és azt hittem, hogy a villamos utazásra szolgál. Számos házadban megfordultam, és azt hittem, hogy e falak közt élni, enni, inni, lakni lehet csak… Nem tudtam, hogy ezek az ablakok: lőrések, e villamosokból barikádokat lehet rakni, s ezeken az utcákon rohamra menni, harcolni és győzni is lehet!
A kerek világon, minden térképen és glóbuson, ma átírják a nevedet, Budapest. Ez a szó nem várost jelöl már. Budapest ma ennyit tesz, mint a tanknak neki lehet menni puszta kézzel. Budapest, minden nyelvén a világnak, azt jelenti, hűség, önfeláldozás, szabadság, nemzeti becsület. Minden ember, aki szereti szülővárosát, azt kívánja: Légy te is olyan, mint Budapest!
Kívánom én is: légy mindörökké olyan, amilyen ma vagy, Budapest. Büszke és bátor emberek tanyája, magyarok jó útra vezérlője, az emberi fajta csillagfénye, Budapest! Légy vendéglátója a világ minden nemzetének, de ne tűrj meg többé megszálló hordákat, idegen zászlókat e megszentelt falak között.
Légy te is olyan, mint Budapest, Budapest: és tedd, hogy mi, méltatlan fiaid, méltók lehessünk hozzád és egymáshoz.
Élj örökké, munkában, harcban, füstben és vérben és koromban és dicsőségben, szabadság főváros, Budapest!
Igazság, 1956. november 2.
Szöveg: Kovács Tamás
Köszönjük Radnóti Zsuzsa hozzájárulását Örkény István szövegeinek a kiállításon való használatához!