Milyen lehetett Budapest, amikor még villamosok gördültek a díszes Erzsébet hídon, állt a Tabán és konflisok és kofák várakoztak a zegzugos Belváros szélén magasodó tornyos Városháza előtt?
Az ismeretlenül is ismerős, mára eltűnt Budapestet idézi meg az Animatiqua harmadik kisfimjében is. A harminc Fortepan fotó életre keltésével – rebbennek a madarak, száll a füst, döcög a villamos – és térbeli illúziójával olyan, mintha mi magunk is egy röpke pillanatig szétnézhetnénk a múltban.
A képek körülbelül száz évet ölelnek fel, a 19. század derekától egészen a második világháborúig. Zórád Ernő áll a Tabánban és híres akvarelljeinek egyikét festi a Szarvas téren, a Vendéglő a Mélypinczéhez előtt, de felvillan Ybl Miklós is, pályatársaival egyetemben. Elsuhanunk a pesti Duna-korzó elegáns, békebeli szállodasora előtt, áll még a város egyik leghatalmasabb legragyogóbb főúri lakja, a Karátsony-palota is a Krisztina körúton, de láthatjuk már a világháború pusztítását is.
Az 5 perces kisfilm megkapó ablak a múltra, izgalmas látni, micsoda lehetőségek rejlenek a Fortepan adatbázisban így is, ha ilyen technikai tudással ötvöződnek a fotók.
