Na jó, nekünk nem mondott ilyet, de tuti, hogy már legalább egyszer gondolt erre életében. Másképp hogyan is lehetne, hogy minden második szobra valamilyen jófajta múltidézés, olyan messze révedős, összekacsintós típusú nosztalgia?
Csapó Ádám írása.
A márciusi csöppet sem könnyed témaválasztás után (a putyinos csatahajó) szükségünk volt valami könnyedre, valamire, amin nem kell szomorúan fejcsóválnunk. Kaptunk is egy nagy kópét, a Skála Kópét. Kolodko világában nem új a visszatekintés, Gombóc Artúr, a Nagy Hohoho Kukac vagy Mekk Mester után távolról sem volt sokkoló, hogy a szobrászt ezúttal sem egy mai mese valamelyik karaktere ihlette meg. Hanem egy reklámé. (Ennek egyik oka lehet, hogy nincsenek mai mesék.)
Skála Kópé az első budapesti majdnempláza előtt ül a Nyugati téren és egy vonalkód mintájú repülőszőnyegről bámulja az épületet. Ha elég közel hajolunk hozzá, talán meghallhatjuk, ahogy épp énekel: „szívem mindig a vásárlóké”. Kolodko szobrai jellemzően fémből vannak és egyszínűek, a piros szívecske viszont nyilvánvaló utalás az utalásban, arra a reklámra, amiben a fenti sor is elhangzik. Ezt még azokból az időkből lehet ismerni, amikor a reklámokat nem kapcsoltuk el idegből az 5 másodperces visszaszámlálás után, sőt, énekeltük őket a TV előtt. Igen, ami egyeseknek nettó nosztalgia, az másoknak megmosolyogtató boomer dolog. Neked melyik?
Mielőtt nagyon kinevetnéd az egész Skála Kópé körüli misztikumot, érdemes tudni, hogy a Skála áruházak egykori arca annyira menő volt, hogy még Puskás Öcsit is sikerült rávennie, hogy skálásan logózott, fényes mackófölsőben nyomuljon és viccelődjön vele egy mozgólépcsőn (értsd összespanolt vele). Ez azért influenszerebb az influenszernél, nem?
A Skála Kópéra még lehetett lapot húzni, pár nappal később megjelent valami, amit a köznyelv csak a „A Trabant”-nak nevez. Mintha ez csak egy közönséges trabant volna, pedig lássuk be, hogy 2022-ben egy Trabantnak már önmagában is többletjelentése van. Ez azonban egy kulccsal felhúzható változat, ami az okostelefonról irányítható drónok korában nosztalgia a nosztalgiában. A kereke is hiányzik, ami már nyílt provokáció. Vagy több.
Ez egy meghívó Kolodko metaverzumába, ahol eltévedhetsz a saját emlékeid között és hosszan elmélázhatsz az élet múlandóságán, miközben a háttérben lassan hömpölyög a Duna.
Ha épp nem fértél be a Bosch-kiállításra, akkor vár a budai alsórakpart, találj rá a – kivételesen – hófehér mészkőből készült szoborra és vessz el a részletekben! Apropó, mészkő. A keréknélküli, felhúzhatós Trabantot valószínűleg az időjárás sem fogja kímélni, szép lassan erodálódni fog, szétmállik és idővel eltűnik, amivel Kolodko gyakorlatilag behúzta a Margit híd alá a negyedik dimenziót. Látod? Ez nem csak egy Trabant.
A szobrász egyébként nagyon szereti az autókat, a Rejtő Jenő-féle 14 karátos autó is a nagyobb szobrok közé tartozik, úgyhogy ezt is könnyen meg fogod találni. Miközben te keresgélsz, mi már írjuk az algoritmust, ami az eddigi adatokból könnyen kiszámolja majd, hogy legközelebb Vukra számítsunk-e a Normafánál vagy Latinovits Zoltán fog felbukkanni a Ruttkai Éva parkban. Szólunk, ha már tudjuk.
