Bányászati bemutató Bartók Béla szarvasai mögött, az M4-es metróból átkúszó színvilág, hajtogatott mennyezet… A frissen felújított, akadálymentesített metróállomásokat bemutató sorozatunkban ezúttal a Kálvin térre érkezünk.
A Corvin-negyed kapcsán már végigmentünk a belső, Semmelweis Klinikák és Nyugati pályaudvar közötti mélyállomásokkal kapcsolatos főbb kérdéseken, ezért most csak a Kálvin téri állomás bemutatására koncentrálunk. Ez utóbbi azért is érdemel meg egy alaposabb mustrát, mert a most átadott, akadálymentesített állomások közül itt volt a legtöbb olyan előkép, kapcsolódási pont, amelyet integráltak az új állomásba a tervezők. (Az építészeti tervezésben résztvevők névsora a cikk végén olvasható.)
Miért foglalkozunk ennyit a metróállomásokkal?
Új, vagy felújított metróállomást nem minden nap és nem is minden évben adnak át Budapesten. Egész pontosan: 2014-ben készült el az M4-es metró, 2019-ben átadták a felújított M3 északi szakaszát, majd 2020-ban a déli szakaszát, 2022 májusában pedig a Semmelweis Klinikák, Corvin-negyed és Kálvin tér („3K”) állomásokat.
A metróállomások természetesen közlekedési szempontból a legfontosabbak, ezért hozták őket létre, de ne felejtsük el (már csak azért se, mert erről lesz most szó), hogy közben olyan építészeti alkotásokról beszélünk, melyekkel naponta több százezer ember találkozik városszerte, és amelyek tagadhatatlanul hatnak arra, ahogyan a közlekedésről, építészetről gondolkodunk.
Régi színek, új forma
A felújítás tervezésekor a régi M3 állomás dizájnja inspirációt, az összekötő alagúthoz és az M4 állomáshoz való kapcsolódás kötelező feladatot jelentett, miközben a tervezőknek illeszkednie kellett az egész szakaszon megjelenő átfogó építészeti koncepcióhoz is. Végignézve a felújított állomáson, könnyű azonosítani, hogy melyik ötlet miből építkezett.
A falakon sok helyen kék burkolatot találunk, ami a korábbi kék padokra és burkolatra utal vissza. Az új álmennyezet fehér, akárcsak az elődje, viszont ahol lehetőség volt rá, magasabbra hajtogatták, felnyitották. A felnyitott részekben több helyen a természetes fényt megidézni igyekvő világítást építettek be, csökkentve ezzel a földalattiság sokak számára nyomasztó érzését. Szintén a felnyitásokban láthatóak például azok a ventilátorok, amelyek az állomás mesterséges szellőztetését, vagy tűz esetén a füst terelését tudják biztosítani. A mozgólépcső melletti és az ülőfelületek mögötti falat sárga üvegpanelek díszítik: ez teremti meg a kapcsolatot a már többször említett átszálló alagúttal.
Az oszlopok tömör acél felülete burkolat helyett fényes festést kapott. Az új, vékonyabb kinézet hozzájárul ahhoz, hogy kevésbé érezzük alacsonynak a belmagasságot. A betonpadok melletti falak új gránitlapjai illeszkednek az átszállóalagúthoz már az M4 átadásakor bekerült kőburkolatokhoz.
A vágánytér falán ismét az erdőben élő csodaszarvasokat látjuk egy perforált lemezen. Mivel ide óriásplakátok is be fognak kerülni a későbbiekben, egy sokszínű burkolat nem lett volna szerencsés választás. A lukacsos, akusztikai burkolat itt elvárás volt (lásd még: alumíniumhab a Corvin-negyednél és a Semmelweis Klinikáknál), és arra is gondolni kellett, hogy az utasok a metróból egészen közelről, 20-30 centi távolságról is látják majd a felületet.
Összességében az állomás tartószerkezete kevésbé látszik, mint például a Semmelweis Klinikáknál vagy a Corvin-negyednél. Ennek a – részben – eltérő koncepción túl az az oka, hogy a mozgólépcső lejtaknájában kényelmesebben elfért a ferdelift. Ebbe belépve viszont egy egészen új világ tárul föl.
Időutazás gombnyomásra
Az állomás egyik legizgalmasabb részletét ugyanis a ferdelift rejti. Az üvegfalú fülkében utazva feltárulnak előttünk az állomás brutális méretű tartószerkezetei, érthetővé válik, hogyan épült a metró, mit tartja a földet a fejünk felett.
Hasonló élmény, mint a Semmelweis Klinikák nyers, a szerkezetet mutató lejtaknája, de itt még jobban mögé látunk az állomás működésének: pár pillanatra belátunk az üzemi terekbe, a fülke mellett futnak végig a kábelek, míg a másik oldalon a mozgólépcső csodaszarvasait látjuk hátulról. A metró ülésein az ablak felé fordulva térdelő, a sötét alagutat kémlelő gyerekeknek minden bizonnyal ez lesz a kedvenc helye.
Bartók Béla a Kálvin téren
Ha az állomás látványvilágának egyik véglete a liftből elénk táruló látvány, a másik egész biztosan az az erdőben legelésző szarvasokat ábrázoló finom grafikai felület, amivel a peronon és a mozgólépcső mellett is folyamatosan találkozunk.
Az egyéni karakter, az azonnal felismerhető apró részletek egy metróállomáson nagyon fontosak, ezek hozzák létre azt a tudatalatti tájékoztatási rendszert, amelynek köszönhetően az utasok nagy része egy idő után gondolkodás, odafigyelés nélkül is tudja, hogy hol jár a föld alatt.
Mégis adja magát a kérdés, hogy MIÉRT pont szarvasok kerültek a belvárosba, a Kálvin tér alá. A választ az M4-es metró Kálvin téri állomásán kell keresni: itt a Fábry Katalin által tervezett üvegmozaik Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának egy részletét jeleníti meg. A mozgólépcsőnél látható színes mozaik távolról nézve kottává, illetve a két mozgólépcső közötti köztes szinten szövegrészletekké olvad össze. „A szegényeket felmagasztalod, / A kevélyeket aláhajigálod.” – szól a mozgólépcsők feletti kottarészlethez tartozó szöveg, amely rögtön érdekes többletjelentést ad a fel-le közlekedésre szolgáló mozgólépcsőnek.
Az M3 állomás grafikai világa ennek az alkotásnak a párdarabja: Kodály helyett Bartók, Psalmus Hungaricus helyett Cantata profana. A két állomás együtt egyfajta tisztelgés is a XX. század két kiemelkedő magyar zeneszerzője előtt.
Bartók kórusműve kilenc fiúról szól, akik egy szarvas űzése közben maguk is szarvassá változnak, és kiszakadva társadalomból visszatérnek a természetbe, a tiszta forráshoz. A sárga üvegfelületek és a perforált fémlemezek grafikája ebből a történetéből építkezik.
„A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.”
(Cantata profana, részlet)
Az aluljárószint fehér alapú színes mozaikja szintén része a két állomás világát összekötő rendszernek azzal, hogy a már említett Psalmus Hungaricus mozaikra reflektál.
Milánói módszer, budapesti állomás
Végezetül egy rövid, de fontos magyarázat arról, hogy miért nagyon más karakterű, léptékű a két szomszédos metróállomás. Az, hogy teljesen eltérő építési technológiával épültek, unalmas részletkérdésnek hangzik, de ha onnan nézzük, hogy az M4 állomás belmagassága helyenként 21 méter, az M3 állomásnál pedig sok helyen csak szűk 2,5 méteres magasság állt rendelkezésre, rögtön érthetővé válik, miért fontos szerkezeti különbségekről beszélni.
Az M4 állomásait jellemzően fentről lefelé, a felszíntől indulva ásták ki, ezért jöhetett létre a mindenütt meghatározó hatalmas tér. Ezt milánói módszernek hívják, pontos működése elolvasható az M4 honlapján. Az M3 belső, mélyen fekvő állomásait úgy építették, hogy a föld alatt, bányászati módszerekkel ástak öt (illetve pont itt, a Kálvin téren hat) 5-6 méter átmérőjű alagutat. Ezeket egybenyitották, a föld irdatlan nyomását pedig az oszlopokra terhelték. A mozgólépcső egy lejtős aknában fut, amelyet a szakmai zsargonban lejtaknának hívnak. Ez a budapesti módszer az M3 belső szakaszára, illetve az Astoria megállóra jellemző megoldás.
Ebben a rendszerben kifejezetten előny a minél kevesebb föld megmozgatása, így eléggé alacsony, alig lakás belmagasságú állomások jöttek létre. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai, és bár elsőre meglepő, de sok esetben kifejezetten a több föld megmozgatásával járó milánói módszer a gazdaságosabb és biztonságosabb.
Galéria
Tervezők
A Kálvin tér metróállomás építészeti tervezése (2014–2022)
Megbízó: BKV Zrt. Metró Felújítási Projekt Igazgatóság
Kivitelező: Swietelsky Építő Kft.
Generáltervezés: FŐMTERV, Kovács László
Építészet: A Plusz Stúdió Kft., Kosztolányi Zsolt, Klopp András, Brückner Dóra
Palatium M4 Projekt Kft., Erő Zoltán, Csapó Balázs, munkatárs: Gurdon Balázs
Építészeti generáltervezés: PARAGRAM Stúdió Kft., Csapó Balázs, Germán Tibor, Erő Zoltán (PALATIUM)
Akadálymentesítés: Szabó Henriett, Babits Bernadett
Berendezési tárgyak: A Plusz Stúdió Kft., Kosztolányi Zsolt
UTR: PARAGRAM Stúdió Kft. Bukovics Zoltán, Dávid Gábor, Polonyi Viktor, Hartmann Gergely (PALATIUM), Szilágyi Klára (PALATIUM)
Kismozaik burkolat: sporaarchitects Kft., Dékány Tibor, Hatvani Ádám, Pásztor Bence, Pomázi Dorottya
Grafika: Fábry Katalin, Pete Dóra
Szöveg: Kovács Tamás
Köszönjük a PARAGRAM Stúdió munkatársainak az M3 felújításról szóló cikksorozatban nyújtott segítségét!
Korábbi részek:
Hiperűrugrás a föld alatt – 13+1 kérdés és a válasz a Corvin-negyed metróállomásról
Csodaszarvasok, Star Wars és Füvészkert a metróban – interjú az M3 építészeivel
Hogyan lesz őszinte egy metróállomás? – interjú az M3 építészeivel
