A budapestieket – érthető okokból – teljesen hidegen hagyja, hogy ki kezeli az erdőt, ahova kirándulni, sétálni jár, és – szintén érthető okokból – felháborítja, ha egy erdőrészletet hirtelen tarra vágnak. A Főváros és az érintett állami szervek együttműködésével most egy olyan, előremutató szabályozás született, ami érdemben segít az eddig gyakran csak papíron védett erdőknek.
A Főváros természetvédelemmel foglalkozó munkatársai a közelmúltban sok szereplővel közösen dolgoztak azért, hogy a védett erdők valódi védelmet kapjanak. Az eredmény dióhéjban: nem lehet ezentúl tarvágás a helyi védettséget élvező budapesti erdőterületeken. Ha bármilyen ok miatt fát vágnak ki, azt őshonos fafajokkal kell pótolni.
Ez akár magától értetődőnek is tűnhet, de sajnos egyáltalán nem (volt) az. Eddig a Főváros kezében semmi féle eszköz nem volt, amivel meg tudta volna akadályozni, hogy az erdők tulajdonosai tarra vágjanak akár védett területeket is. A budapesti erdők nagy részén ugyanis nem a Főváros a tulajdonos, hanem részben a magyar állam (ezeket az erdőket a Pilis Parkerdő kezeli), részben a kerületi önkormányzatok, jelentős részben pedig magánszemélyek, magáncégek. Leginkább a magánkézben lévő erdőkben történtek tarvágások, hiszen rövidtávon ezzel lehet a legtöbb pénzt keresni.
Amikor egy-egy elvben védettséget élvező erdőterületet tarra vágtak, gyakori és érthető volt a lakossági felháborodás. Ilyen eset volt például a Szilas-patak melletti erdőkben végzett tarvágás, ami most, az új szabályoknak hála nem folytatható az erdő fiatal kora miatt. A környék lakói, az erdők használói az első fűrészek megjelenésekor elsőként a Fővárosi Önkormányzathoz, vagy a kerületi önkormányzatokhoz fordultak, és hitetlenkedve fogadták, amikor a hatóságok széttárták a kezüket.
Ebben a rossz gyakorlatban hoznak most fontos változást a budapesti erdőket érintő 10 éves erdőtervek, amik megszabják az adott terület erdőgazdálkodásának kereteit. Az új erdőtervek háttérbe szorítják a fakitermelési, közvetlen anyagi haszonnal járó kezelés, helyette elismerik, hogy a budapesti erdőknek kiemelt szabadidős, rekreációs szerpe van. Értsd: fontos, hogy a budapestiek tudjanak a városon belül erdőben kirándulni, sétálni.
A rekreációs szerep mellett az erdők léte és megfelelő, környezetbarát kezelése fontos a klímaválság elleni küzdelem és a biológiai sokféleség fenntartása miatt is. A fákat ezért ezentúl csak jóval magasabb életkorban lehet kitermelni és helyükre őshonos fajokat kell ültetni.
Utóbbi azért is fontos, mert még mindig több nem őshonos, sőt invazív akácokból álló erdő van Budapest területén. Ezeket ki lehet vágni, de csak akkor, ha a helyükre őshonos fafajok, például tölgyek kerülnek. Ilyen helyzet áll fenn a Naplás-tó természetvédelmi területen és az Újpesti homoktövis természetvédelmi területen is.
A Főváros beszámolója szerint az új szabályozás létrejötte közös szakmai siker, aminek egyik alapja a Főváros, a a szabályozást készítő Nemzeti Földügyi Központ, a Kormányhivatal, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Pilisi Parkerdő munkatársai közötti jó szakmai együttműködés volt.
Az írás a Főváros által a rendelkezésünkre bocsátott információk alapján készült. Szöveg: Gadó György, Spät Judit, Kovács Tamás Borítókép: Zdeněk Miler illusztrációja a Vakond a városban című meséhez