Mi mind értünk a focihoz, a politikához, a főzéshez… és a tájépítészethez. Utóbbi úgy derül ki, hogy amikor elkészül egy új tér vagy park Budapesten, mindenkinek lesz „szakmai” véleménye róla. Szakács Barnabás, a LÉPTÉK-Terv tájépítész iroda alapítója, vezető tervezője azt mondja, a helyi közösségeknek tényleg feladata kicsit, hogy rövid időre tájépítésszé váljanak és beleszóljanak a tér alakulásába, hiszen, ha elkészül, ők fogják nézni, használni azt.
A Budapest TE meg ÉN podcastban megértettük, miért az a Bethlen Gábortól kölcsönvett mondás Barnabás egyik kedvence, ha munkáról van szó, hogy „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”
A szakembertől megtudhatjuk, hogy a papíron megálmodott tervek szinte sohasem tudnak teljes egészében megvalósulni, hiszen a költségvetés, a lakossági fórumok, a közművek és más tényezők mind befolyásolják a végeredményt.
„Amikor elkészült a Széll Kálmán tér felújítása, akkor neveztem el a szakmánkat úgy, hogy „köztér mint harctér”. Igazi nagy küzdelem azt a kompromisszumos megoldást megtalálni, amikor minden résztvevőt össze lehet hangolni. Ez nem az a fajta alkotási folyamat, mint egy festőművész esetében, aki bevonul a műtermébe és elkészíti a nagy művet.”
A Blaha
A Blaha Lujza tér esetében a költségvetés radikális megvágása és az építőipari alapanyaghiány is befolyásolták a végső terveket, pedig igazán nagyszabású ötleteket talált ki a tájépítész iroda: erős színház-tematikájú teret álmodtak a régi autóparkolók helyére, többek között kulturális pavilonnal vagy a színművészeti egyetemisták munkájának ledes falon történő megjelenítésével.
„Itt senki nem szeretett volna lemondani semmiről. De akkor olyan időszakot éltünk, amikor, emlékszem venni akartam magamnak egy 10×10-es gerendát, és nem tudtak nekem árat mondani, legfeljebb két órára adtak árajánlatot. Ebben a pillanatban történt a Blaha Lujza tér költségvetésének befejezése.”
Mit is kell átgondolni, amikor egy új parkot tervez az iroda?
„Mindig alapos vizsgálattal kezdünk, készítünk egy pontos digitális felmérést, ezt geodéziának hívjuk, begyűjtjük a közmű adatokat, megnézzük milyen funkciók vannak most a téren – hol vannak kapuk, parkolók – milyen fajták és milyen egészségi állapotúak a fák a helyszínen. Átnézzük a tér történetét és kapunk rendszerint egy tervezési diszpozíciót a megbízói önkormányzattól. Amikor mindez összeáll, elkezdjük újrafogalmazni és berendezni, elrendezni a teret.”
Barnabás azt meséli, hogy amiben most teljesen másképp gondolkodik, mint régi tervezéseik során, az a csapadékvíz-gazdálkodás. Megpróbálják a lehető leggyakrabban alkalmazni a szivacsváros koncepció elemeit, vagyis, hogy a csapadék ne a csatornába ömöljön, hanem a fák gyökereihez jusson le és azokon keresztül párologjon vissza a városi levegőbe.
„Másrészt engem mostanában nagyon foglalkoztat, hogy a közösségi tér milyen élményt nyújt az emberek számára. Egy szingapúri várostervező írta újra a modernisták mondását: „Form follows function, follows fun.” Úgy értette, hogy ha az embereknek teremtünk egy életteret, ahol közösségbe tömörülve élnek, az feltétlen élményt kell jelentsen nekik. Ezt mivel lehet előidézni, miből lehet összerakni? Erre vannak például a szökőkutak, virágok… a vízarchitektúra, kortárs térplasztikák. Én a művészetet gondolom nagyon erős eszköznek, keresem, hogy mindennek milyen rétegei vannak még.”
Podcast – Hallgasd meg!
Amit a podcastból még megtudhatunk:
- A tervezőiroda neve ritkán hangzik el általában a terek átadásáról szóló híradásokban. Ez miért lehet?
- Mit jelent a Stockholm-módszer szerinti faültetés, és miért jó ez a fának és nekünk?
- Mi és miért nem valósult meg a tervekből a Blaha Lujza téren?
- Hogyan alakult a Jókai-tér koncepciója?
- Mikortól számít „belakottnak” egy új tér?
- Mikor indulhat el a Városháza park átalakítása?
